Sorozatunk új részében további József Attila lakhelyekre bukkanunk, de már Vajda János, Füst Milán, Somlyó Zoltán, Szabó Dezső és a Cholnokyak egykori, valamint Závada Pál jelenlegi lakhelyeit is megtaláljuk. Legközelebb már olvasóink által felkeresett irodalmi helyszíneket fogunk bemutatni.
A Gát utca 8. szám alatti József Attila ex-lakhellyel szembeni Lazarista templomból énekszó harsan. Megkönnyebbülés a jobbkanyar a Thaly Kálmánon, madárcsicsergés, közeleg a rehab övezet. Örömmel töltenek el a borostyánnal befuttatott házfalak. A Ferenc tér 11. szám alatt, ahol most puccos, csillivilli, barackszínű kis Biedermeier-cukrászda várja az édesszájúakat, 2005-ös emléktábla: itt élt József Attila 1916-20-ig. Jól tette, hogy elköltözött a Gát utcából, bár akkoriban a Ferenc tér, ami ma gördeszkapályára hajazó szökőkútjával turistalátványosság, nem volt még ilyen felkapott környék. Utólag olvasom, hogy amikor felújították ezt a házat, nem tudták, hogy itt József Attila-lakás volt és szétbombáztak mindent. Ezek után egy emléktábla, azt hiszem, kevés.
Képek: Valuska Gábor
Irány a Tompa utca, haladjunk el a Ramada szálló mellett és kerüljük ki a tanácstalankodó külföldieket, hogy eljussunk a 13-as számhoz. A fodrászat és a 100Ft-os bolt között keressük meg a nagy kőtáblát 1961-ből: itt lakott Vajda János a múlt század második felében. Itt írta az „Üstökös” (egyébként „Az üstökös”) című versét. A Gát utca lepuszultságához képest ez felüdülés, de míg annak kietlensége, ennek erőltetett „otthonossága” zavaró. Az elharapódzó kommersz tönkreteszi a feelinget: egymást érik a boltok, sörözők, kávézók.
Benézek jobbra a Liliomon, mély hallgatás arról, hogy az 50-es szám alatt lakott Somlyó Zoltán 1906 és 1911 között. Már fordulok is vissza, tovább az Angyal utca 29-hez. Műköszörűs. Zöld színű „cifra-palota”, „Júlia-erkéllyel” a közepén, ez már majdnem nagypolgári. Füst Milán ’16-ban költözött ide, ahol még a ’23-as évet is sikeresen átvészelte.
Miután kiderül: József Attila a szomszédomban is lakott, illetve egy házzal odébb (Bokréta u. 10.), de mivel a szomszédban most foghíjtelek van, az nem számít. Meggondolom, hogy átszeljem-e a Ferenc körutat azért, hogy eljussak a Ráday-ba meg a Lónyay-ba. Lendületet veszek, át a piroson, át a gyerekkocsit tologató családokon. Ráday utca, Eckermann kávézó, Nádori cukrászda, Bakáts téri templom.
Amint nem sokkal elhagyjuk az Eckermann kávézót, még ugyanazon az oldalon találkozunk a házzal (Ráday utca 54.), ahol „a századfordulótól haláláig Cholnoky Viktor (1888-1912) és Cholnoky László (1879 – 1929) a modern magyar novella két úttörője” lakott. Cholnoky Viktor itt lett öngyilkos is, de erről az emléktábla inkább hallgat. Egy 1946-ból való leírás szerint „szürke pesti bérház, háromemelet magas, udvara téglaalakú, hosszú, hosszú gangok az emeleten” (a Világ című napilap 1946. szeptember 7.-én)1. A házat azóta takarossá újították fel, az élénk citromsárga falból csinos fehér (gipszstukkó?) fejek figyelnek minket. Az utcai front üzlethelyiségeit hajdanán a Soproni Padlószőnyeggyár lerakata, egy kis trafik, a Pólya Endre Vegyesipari Szolgáltató Kisszövetkezet, valamint az Április 4. Gépipari Művek csipkefüggönyös kis szobái töltötték meg. Ma található itt egy Philips márkaszerviz, a Nova Alpin Kft. Boltja és a Ráday büfé. A ház másik említésre méltó eseménye hogy itt talált menedéket Tildy Zoltán köztársasági elnök a fasiszta és német üldözés idején. (Erről az udvaron található emléktábla tudósít). A továbbiakban kihagyom a 11-13-at, ahol pedig még most is él Závada Pál, talán össze is futhattunk volna.
Gyorsan át a Lónyay-ba. A 23-as szám alatt tanakodom, a Gabi kávézóból megszólítanak, hogy segíthetnek-e. Itt élt Szabó Dezső – mondom. Hümmögés a válasz, jobbnak látom, ha továbbindulok. Végtére Szabó Dezső is csak három hónapot lakott itt.
folyt.köv.
