Zakózsebben elférő kütyük, amikkel a lázméréstől kezdve az EKG-ig bármit másodpercek alatt le lehet bonyolítani, a glamrock rövid története és a napok óta tomboló influenzám lázas-nedves stációi – ezek voltak a legizgalmasabb témák, amikről a héten beszélgettem. Ezek pedig a hetem legérdekesebb cikkei voltak, amiknek volt némi közük az irodalomhoz. De minimum a könyvekhez. Bálint-napi Hosszú pornóval, fehér öltönnyel, és egy váratlan halálhírrel. (A kütyükkel kedden A sántakutya első estjén találkozhattok, a glamrock nem csupán flitteres cicanadrágokból áll, az influenzám rendkívül makacs.)
Apám, a pornószerző
Egy tűzoltó apukával szívesebben büszkélkedik az ember, mint egy könyvvizsgálóval, ám Chris Offutt valószínűleg az utóbbiról is szívesen mesélt volna az iskolában. Az ő apja ugyanis csak azért nem lett nőket mészároló sorozatgyilkos, mert egész életét a pornónak szentelte. Legalábbis a többszáz pornóregényt jegyző Andrew Jefferson Offutt V ezt állította magáról. Az idősebb Offutt életműve számos álnevet, és minden elképzelhető műfaji keveredést magában foglal. Írt időutazós pornót, zombipornót, Atlantisz-pornót, és hogy még mi mindent, azt a New York Times cikkében lehet elolvasni. A könyvvizsgáló apukák szíves elnézését kérem >>
Én, a pornószerző
Az író élete szenvedés, kezdi vallomását Matthew Morgan, majd Nyilvánvaló Kapitányként gyorsan hozzá is teszi, hogy ennek oka leginkább a pénzhiány. De mit tesz egy feltörekvő irodalmár, ha négy napja csak instant ramen jut vacsorára? Félreteszi a véres verejtékkel megírt, senki által nem olvasott fikciót, és romantikus-erotikus Kindle-sztorikat kezd írni, hogy legyen miből befizetnie a számláit. Majd rájön, hogy a sikamlós szoftpornó nem neki való. A teljes cikk a The Millions oldalán olvasható>>
Divatfüggő bölcsészek, szevasztok!
Az idei év első irodalmi szenzációja az volt, hogy a Céline a köztudottan visszahúzódó Joan Didiont kérte fel új kampányuk arcául. A bejelentés után bölcsész street style bloggerek borultak a francia divatház lába elé, és fanyalgó kritikusok minősítették az irodalom kifigurázásának a felkérést. Persze visszamenőleg azt is az irodalom kifigurázásának lehet minősíteni, hogy Didion a Vogue-nál merte kezdeni pályafutását. Azt meg a divaténak, hogy a Céline egy nyolcvanéves öregasszonyt kért fel modellnek. Bár legalább a súlyába nem lehet belekötni, Didion ugyanis semmivel nem nehezebb, mint bármelyik kurrens szupermodell. Az Atlantic cikkéből hiányzik az irónia, a divatot viszont ők sem hagyják figyelmen kívül, és cikkükkel bebizonyítják, hogy azután is lehet divatikon az ember, miután a fél Twitter kritizálta egy irodalmi gálán viselt szürke hótaposóját. Azelőtt meg főleg. A cikkben szereplő bőrkabátot S-es méretben még kapni. Hordanám. A divatról Joan Didion életművében itt olvashattok >>
Szeszről az alkoholistáknak
Mivel a héten MINDENKI a Szürke50ről cikkezik, én sem tudok elmenni mellette szó nélkül. Még akkor sem, ha ezüst nyakkendőt szerintem csak egy helyre vesz fel az ember– egy vidéki esküvőre. Oda is csak akkor, ha nincs semmi ízlése. Bár MINDENKI a béna történetmesélést és színészi játékot emeli ki az szürke mind az ötven árnyalatával kapcsolatban, az Atlantic gigacikket közölt arról, hogy mi a baj a filmben/könyvben ábrázolt szexszel. Például az igazi konszenzus és kommunikáció hiánya. A cikk végén még egy belga pszichoterapeutát is idéznek. Az ítélet pedig a következő>>
“I find it amazing that this country at this point is going to spill quantities of ink talking about Fifty Shades, when it doesn’t even have a basic education on sex. It’s like you’re introducing alcohol to people who haven’t had any water in years.”
Elhallgatott a Csajok apukája
A New York Times legendás újságírója csütörtök este összeesett a szerkesztőségben, majd nem sokkal később a Roosevelt kórházban meghalt. David Carr 58 éves volt, és ő írta a legjobb, legviccesebb cikkeket média témában. A könyvekhez például a magyarul hétfőn debütáló Lena Dunham kapcsolja, akiről már második filmje, a Tiny Furniture után megírta, hogy milyen sokra viszi majd. A Vox összegyűjtütte Carr öt legemlékezetesebb cikkét. Ide kell kattintani értük >>
+1
Tom Wolfe a házban
Ha ti is lázasan nyomjátok az ágyat, akkor valószínűleg egy cikket sem lesz kedvetek végigolvasni ezek közül. Bónuszként itt van nektek egy podcast, amivel semmi dolgotok nincs, mint elindítani. A fehér öltöny doyenje, Tom Wolfe mesél benne alázatról, szórakoztatásról.
