Az íróasztalom melletti könyvszekrény tetejét jelenleg a következő dolgok népesítik be: egy fényképezőgéphez való mini USB-kábel, egy IKEA virágcserép, amiben hetek óta egy árva teamécses porosodik, egy csomag papírzsebkendő, egy régi Paris Review és öt darab könyv, mellettük post-it: SÜRGŐS!!! Ebből kettőnek már majdnem túljutottam a felén, egynek elolvastam az első három oldalát, a maradék kettőt pedig már felmásoltam a könyvolvasómra. Majd ahelyett, hogy beléjük olvastam volna, az alábbi cikkekre pazaroltam az időm.* Az utolsó Murakami-kötet amerikai borítójának igaz története, dzsihádista költészet, egy új Térey-novella és Doris Lessing, a kamaszlányok megmentője a heti hosszúban.
High five:
Mi köze a látásvizsgáló táblának, az egydolláros bankjegynek vagy a szerencsesütinek az irodalomhoz? Chip Kidd Judge This című könyvéből kiderül. Kidd olyan írók munkáihoz tervezett már könyvborítót, mint Cormac McCarthy, John Updike, Donna Tartt vagy Bret Easton Ellis, de ő tervezte például az új Murakami-kötet borítóját is a Knopfnak, amitől elsőre nem voltam elájulva. Másodikra sem.
Kidd elárulja, hogy mit akart mondani a költő.
The image of a hand here is abstracted, and may not be clear at first. That is fine, as a major theme in the story is that Tsukuru’s banishment is a total mystery to him. His four friends — two men, two women — each have names that in Japanese correspond to a color: Mr. Red, Mr. Blue, Miss White and Miss Black. Tsukuru’s name has no such association, so he goes by Colorless. He is represented here as the “thumb” on the hand — a symbolic anchor that supports the others — and is represented by a detail of a Tokyo railway map, which just happens to use the colors of his friends. Note that when Ao makes the reference to five fingers, he raises his right hand, so that informed which one I should depict.
A könyvből a Medium közölt részletet >>
A még kisebb jégkorszak
Térey János Iclandic army című novellájában egy fázós kismadár esik egy vízilabdás termetű takarító fogságába a Szép Svájci Nő villa romjai alatti alagsorban.
"Bianka úgy tudta, különben sincs Izlandon hadsereg, mert üres kézzel szembenézni a cakkos peremű ország védhetetlenségével a lehető legrealistább (egyben a lehető legköltségkímélőbb) megoldás. A férfi arca sima volt, kifejezése magabiztosnak szánva, de a felszín alatt Bianka zavart érzett. Szőke haját copfba kötötte Franci. Na ez a harmadik öngól, ez már különösen zavaró volt. A szája kirúzsozva, vagy csak a lány képzelődik?!"
Olvasnám tovább, legalább addig, amíg kiderül, hogy Bianka...
Doris Lessing, tündérkeresztanya
Jenny Diski problémás kamasz volt. Hogy végül mégsem halt bele a problémás kamaszkorába, azt egy Nobel-díjas írónak, Doris Lessingnek köszönheti. A London Review of Books Diski memoárjának több részletét is publikálta az írónő házában töltött időszakról. A lány valamikor a Sylvia Plath halálát követő hetekben küldözött be Lessinghez, akiről például azt is megtudhatjuk, hogy nem kedvelte különösképpen Plath-t, nagyon büszke volt a házában lévő központi fűtésre, amit Az arany jegyzetfüzetért járó honoráriumból vásárolt és magról nevelt marihuánát a kertben.
Lessing és Disiki
Doris and Me >>
What was wrong with everything was people >>
Rímtelen dzsihád
Meg akarod érteni a dzsihádistákat? Olvasd el a verseiket! - javasolja a New Yorker egy iszonyúan érdekes cikkben, ami a dzsihádista lírával foglalkozik, sőt még egy bölcsész tehetégkutatóról is szó esik benne, aminek semmi köze az igazán vérszomjas dzsihádista költeményekhez.
„It may seem curious that some of the most wanted men in the world should take the time to fashion poems in classical metres and monorhyme—far easier to do in Arabic than in English, but something that still requires practice. And these are only the most obvious signs of the jihadis’ dedication to form. The poems are full of allusions, recherché terms, and baroque devices. Acrostics, in which the first letters of successive lines spell out names or phrases, are especially popular.”
A legünnepeltebb dzsihádista költő maga Osama bin Laden volt, aki nagyon büszke volt a művészeti tudására: még első afganisztáni táborának neve is utalás volt egy Ka‘b bin Malik versre. Bár ahhoz, hogy Az oroszlán barlangjának nevezzük a titkos táborunk, nem szükséges különösebben nagy irodalmi jártasság.
A cikk még nagyon hosszan folytatódik, erre >>
* Megérte.
