Egy 100 pontból álló emlékezés, a digitális platformokra vonuló irodalmi lapok, és a True Detective-et megálmodó Nic Pizzolatto is helyet kért a mostani Hosszúban. Irodalmi álmodozók, regensburgi kéregetők, és egy folytatás, melynek az lesz az egyik keresztje, hogy mindig is az első nagy sztorihoz fogják hasonlítani.
100 év - 100 pont
Éppen száz éve jelent meg nyomtatásban Az átváltozás, és a száz éve örömére a Guardian összeszedett száz kafkai gondolatot. Ezekből például kiderül, hogy Kafka már 1912 decemberében befejezte művét, de a kiadóval folytatott nehézkes tárgyalások, az első világháború kitörése és egyéb okok miatt a történet csak évek múltán jelenhetett meg nyomtatásban. Ma is tartó népszerűségének okai számosak: ezek között ugyanúgy megtalálhatóak a horrorba hajló, ugyanakkor viccesnek ható elemek, vagy a felismerhető, mégis álomszerű részletek megjelenítése. Kafkának sajnos úgy kellett leélnie az életét, hogy a siker elkerülte, legnagyobb csodálója egyetemi barátja, Max Brod volt, aki nem teljesítette Kafka irodalmi végakaratát. Szerencsénkre. Kafka műveit Nabokov és Philip Roth is tanította az egyetemen, de hogy ki mindenkire hatott még, ahhoz érdemes átbogarászni a Guardian 100 pontból álló cikkét.
A hónap kérdése
A New Yorker a hét, mit a hét, a hónap kérdését tette fel cikkében: „Mi az ördögnek indítanál irodalmi magazint? Nem fogsz meggazdagodni belőle, és még csak nagyon híres sem leszel.” Mégis mindig vannak, akik belevágnak, igaz, a kisebb irodalmi periodikák közül sokan már online jelennek meg; a magyarázat egyszerű:
„no wonder: that’s where the readers are”
Az internet megjelenése sem változtatott meg azonban valamit: ha valaki új magazint akar indítani, muszáj, hogy legyen valami igazán jó oka erre. Az új kiadványnak egy olyan űrt kell betöltenie, amelyet a korábbi lapok nem tudtak, új formáknak, stílusoknak kell utat engednie, remek írógárdát kell felmutatnia, és olyan programmal kell előállnia, amely képes lehet arra, hogy akár csak részben is befolyásolja az olvasók ízlését. A teljes cikkért kattintsatok ide, de ha inkább a Könyves Magazin cikkeit választanátok, akkor meg ide!
Mr. True Detective
„Én ismerlek téged. Egyszer Indianában volt egy komoly beszélgetésünk. Istenről dumáltunk. Emlékszel?” – Nic Pizzolatto mondta ezt Hollywoodban Rich Cohennek, aki a Vanity Fairbe írt egy nem is titkoltan lelkendező cikket Mr. True Detective-ről, benne ilyen mondatokkal:
„He is fine-featured, with fierce eyes a little too small for his face. It gives him the aura of a bear or some other species of dangerous animal. When I was a boy and dreamed of literature, this is how I imagined a writer—a kind of outlaw, always ready to fight or go on a spree. After a few drinks, you realize the night will culminate with pledges of undying friendship or the two of you on the floor, trying to gouge each other’s eyes out.”
Persze mindenki a True Detective második évadára kíváncsi, ami azonban Pizzolatto szerint csak nagyon lazán fog kapcsolódni az elsőhöz. És hogy miért ragaszkodik annyira mégis a detektívekhez?
“(...) they’re great engines for stories. They go everywhere. A detective story is really just the way you tell a narrative—you start with the ending. At the end, this person is dead. Now I’m going to go back and piece together the story that led to it…. It’s about the final unknowability of any investigation.”
A teljes cikkért katt ide!
Nem inni néha nagyon nehéz
A harmadik híd hangulatát, figuráit és helyszíneit idézi a Regensburgi koldusok. Szilasi László itt is egy érettségi találkozóval indít, melynek központi alakja egy outsider, a „szép férfi”, aki egyszerűen nem tudja, hogyan kell inni, és akinek fogalma sincs arról, mire való a kocsma. Nem tanították meg rá ugyanis. Kortárs vallomások, a vállalkozói lét felívelése, majd a nagy koppanás, melynek végállomása egy üres telek lesz, rajta egy régi lakókocsi. A novella a Népszabadságban jelent meg, ide kell kattintani érte!
