Chaim Potok: November a küszöbön, Ulpius Ház, Budapest, 2007, 349 oldal, 3499 Ft.
Ezzel körülbelül meg is fogalmaztam a kötettel kapcsolatban felgyülemlett problémáim velejét. Családi krónika, néhány személyes találkozás és megannyi telefonbeszélgetés alkotja a "November a küszöbön" gerincét. Kétségtelenül precíz és alapos munka, biztos sokat bíbelődött Chaim Potok a kutatómunkával. Ahogy az előszóban meg is említi, a krónika beírásaira helyezte a hangsúlyt, csak néhol az olvasó dolgát megkönnyítve leegyszerűsítette a nyelvezetét. Hát ja, eléggé.
Olyannyira tárgyilagos és emellett minden légypiszok méretű apróságra kitér, hogy tényleg csak a Szlepak család sztorija menti meg a regényt. De komolyan, Vologya Szlepak kedvenc melegítőfelsőjének bemutatása és olyan megállapítások után, hogy a kását reggel, a levest este ették (már, ha volt) már csak édesapja párthűsége és bélműködése közötti esetleges összefüggés taglalását hiányoltam!
Amúgy durva olvasmány. Van benne vér meg halál, meg ügynök meg üldözés, meg igazi családi pillanatok. És minden komcsiból megtörtént. Mármint komolyan.
Szolomon Szlepak, orosz származású zsidó (bár ezzel a megfogalmazással is meg vagyok lőve, ugyanis a könyv során felbukkan egy német származású zsidó, aki azt állítja, hogy ő nem német, hanem zsidó). Látom, nekem fognak ugrani néhányan pontatlanságom miatt. Tehát, Szolomon Szlepak és a párt. Vagy inkább, Szolomon és a kommunizmus. Az elképesztően tömény krónikának hála megtudjuk, hogy az öreg Szlepak, miután a rabbi-pálya elől menekülve megkerülte a világot és Amerikán keresztül Ázsia partjait érte, jóformán egyedül vezette be Kínát az ideológia rejtelmeibe. Itt érezni először, hogy Potok is furcsállhatta a Szlepak-név hiányát a történelemkönyvekből, megjegyzi, hogy semmiféle utalást nem talált ilyen nevű személyre a húszas években.
Oldalról oldalra egyre tisztábbak a körvonalak, világossá válik, hogy itt egy kompromisszummentes gondolkodású ma(r)ximalistáról van szó, csak az ideológiának és családjának él. Szolomon kegyetlensége és a tökéletes állam iránti eltökéltsége elképesztő és hátborzongató. Ahogy fia, Vologya is egyszer a fejéhez vágta, túl sok vér tapad a kezéhez. A másik kissé nehezen elfogadható tény az, hogy Potok nem határolódik el egyértelműen a vakbuzgó kommunista tetteitől. Én valami olyasmit szűrtem le hangneméből, hogy bár nem szabad ezt a radikális viselkedést támogatni, el kell fogadni, hogy mindez egy szebb jövő megteremtéséért volt szükséges.
A könyv második fele fiára, Vologya Szlepakra koncentrál, megismerkedünk gyermekkorával, apjához fűzött érzelmeivel és kiderül, hogy örökölte az öreg eszét, viszont jóval kételkedőbb, messze nem olyan elfogult. Feleségével együtt megjárja a munkatáborok "puritánságát", majd a nyolcvanas évek közepén meglátogatja egy Amerikából származó zsidó, aki Chaim Potokként mutatkozik be és el kezdi írni családjának sivár történetét. Egyébként ezzel is kezdődik a könyv, Potok "felderítő" útjával a Szovjetunióba.
Ezentúl nem tudok túl sok érdemlegeset elmondani a könyvről. Aki beteges idealizmusra, a szovjetek kegyetlen zsidóüldözéseire, egy nehézkes apa-fia viszonyra és a fiatal izraeli állam működésére kíváncsi annak ajánlom, csak rajta, bátran!
