Ha egy történelem/művelődéstörténet tematikájú könyv lapjain egy egész fejezet foglalkozik Dracula gróffal, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a könyv a nagyközönségnek készült. Ha ez a könyv famentes lapra van nyomva, tele van rengeteg színes képpel, metszettel és korabeli szövegemlékekkel, akkor semmi kétség: olyan könyvről van szó, amit azok a rokonok/ismerősök vásárolnak, akiknek lövésük sincs arról, hogy mi érdekli az embert. Egy gusztusos, szaftos történelemkönyvvel nem lehet nagyot hibázni, ráadásul jól is mutat az ember polcán. Ha a gyereket pedig esetleg jobban érdekli a téma, majd utánanéz, vagy felveszi a történelemszakot az egyetemen.

A kiadók minden esetben tutira mennek egy ilyen kiadvány kinyomásával: az embert érdeklik a zaftos történelmi részletek (ki, kit húzott karóba satöbbi), van piac, tehát meg fogják venni, ergo jön a kasszára és lehet finanszírozni az olyan kiadásokat, melyek nem (vagy csak alig) fizetnek.

A probléma azonban ott kezdődik, hogy sok kiadó ismeri ezt a receptet. Ennek eredménye, hogy számtalan olyan kiadvány lepte el a könyvpiacot, melyeknek szakmai hitelessége finoman szólva megkérdőjelezhető. Gondolok itt azokra a -többek között a déli pályaudvar standjainál árult- kiadványokra, melyek akár olyan, történelmileg kétségtelenül hiteles témákat boncolgathatnának, mint Harry Potter és a harmadik birodalom viszonya.

Ez a kiadvány azonban nem sorolható bele az imént említett kategóriába. Egyrészt mert a kiadó komoly tankönyvek kiadásával szerzett jó nevet magának, másrészt a kötet szerzője, Bánó Attila, kinek gondolatai A főnyeremény címmel külön is megjelentek, nem engedte meg, hogy komolyabb szakmaiatlanságokra (konyhanyelven: baromság) ragadtassa magát.

Habár a kiadvány hozza a féltudományos könyvekre jellemző tulajdonságokat (pl. nincs forrásjelölés), de egyfajta átmenetre utal, hogy a kötet végén találhatunk hely- és névmutatót. Hogy ennek összeállításában mi motiválta a szerkesztőket, számomra nem teljesen világos. Lehet, hogy a kötetben feltűnő személyek és helyek nagy számának bemutatásával kívánják jelezni a könyv komolyságát (bár erősen kétlem, hogy bárki ebből a kiadványból tudná meg, hogy mondjuk ki volt Ady Endre).

Mindemellett egy jópofa, színes kiadványt vehet kezébe az ember, ha megvásárolja a Rejtélyek a magyar múltból című könyvet. Sok történelmi pletykát, mellékinformációt kaphat a néhol száraz történelmi tényekhez, adalékokat saját összeesküvés-elméleteihez. Egyetlen negatívumot említenék csupán: a könyvben szereplő szövegeknek néhol már-már bántó a germanizmusa (pl.: Igen, Zrínyi Péter jól lehetett értesülve; 131. o.), érdemes lenne erre odafigyelni, ha már a a rejtélyes magyar múltról írunk. Egyébként viszont bátran ajánlom bárkinek, akiket érdekelnek a történelmi pletykák, illetve aki kétségbeesetten ajándékra vadászik most ballagó gyerekének, könyvmániás ismerősének.