Tegnap délután négy órakor tartották az Írók boltjában Lanczkor Gábor legújabb kötetének bemutatóját. A költővel a kötetet gondozó Kalligram kiadó szerkesztője, Mészáros Sándor beszélgetett. Túl nagy csinnadrattára sosem számítunk verseskötetek bemutatása kapcsán, Mészáros Sándor is csak sztoikus közönnyel nyugtázta a kis létszámú hallgatóságot. Lanczkor Gábor sorban harmadik, Vissza Londonba című kötete alig több mint egy év alatt készült el. Első kötete a JAK és a L’Harmattan kiadásában jelent meg 2006-ban A tiszta ész címmel, a második pedig (Fehér daloskönyv) először az interneten került az olvasók elé, majd a L’Harmattan gondozásában.
A Vissza Londonba a következő alcímmel jelent meg: Tizenegy hónap a National Galleryben és a Tate Modernben. Nem hagyományos verseskötetről van szó, a kötet ugyanis olyan verseket gyűjt össze, amelyek egy-egy festmény, képzőművészeti alkotás irodalmi adaptációjára törekszenek. A versek Lanczkor Gábor 11 hónapos Londoni tartózkodása alatt íródtak az alcímben megjelölt képtárak anyagáról, bár a kötetben szerepel olyan alkotásról írt vers is, mely a madridi Museo del Pradoban látható (Goya festmények), de bekerültek Caravaggio Máltán és Siracusában látható képei is.
Nem klasszikus képleírásokról van szó, a kötet írásai Mészáros Sándor szavaival élve a művészet egyetemes jelrendszerének megragadásáról szólnak. Olyan művészeti akcióról, amely a képek vizuális valóságát próbálja szépirodalmi környezetbe ültetni, mintegy megfogalmazva, írásba rögzítve azokat az emocionális benyomásokat, melyeket egy-egy képzőművészeti alkotás kiválthat. Annyira kézenfekvő, hogy már-már meg sem merem említeni, mindenesetre kihagyhatatlan a párhuzam Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusával. A beszélgetés alatt mindenesetre ez nem került szóba. Beszéltek ugyanakkor Lanczkor költészetéről, megtudtuk, hogy egyre inkább erős koncepcióval rendelkező kötetek megírására törekszik második kötete óta, és hogy jóformán készen van már az új kötet, mely a Berzsenyitől már ismert Kemenesaljával, a Soracte – Ság-hegy párhuzammal foglalkozik. A témaválasztás nem véletlen, a szerzőt és családját mind a helyhez, mind Berzsenyihez kötik szálak.
Lanczkor Gáborról nem tudtunk meg sokkal többet tegnap, jórészt olyan információk hangzottak el, amelyeket eddig is tudhatott az, aki vette a fáradságot és utánajárt. Ennek valószínűleg az volt az egyik oka, hogy bár Mészáros Sándor jól kérdezett, szigorúan szakmai keretek között maradt. A másik ok, hogy Lanczkor Gábor nem egy bőbeszédű típus. Talán egyik legszimpatikusabb vonása, hogy évek óta - gondolom nem kis munka árán - igyekszik a háttérben maradni. Erre Mészáros Sándor ki is tért a beszélgetésben. Lanczkor nem tagja semmilyen fiatal költői csoportosulásnak, nem látni ötpercenként a nevét felolvasóestek hirdetésein, nem jellemző, hogy kisebb-nagyobb rendezvények vendége lenne, sőt, egészen a legutóbbi időkig az irodalmi közélet írásbeli formájából se nagyon vette ki a részét, nem sűrűn írt esszéket, kritikákat. Mészáros Sándor kérdéseire Lanczkor nem kezdett magyarázkodásba, a válaszból tömören összefoglalva az derült ki, hogy egyszerűen csak nem ilyen típus. Szakmai visszahúzódását jól jellemzi, hogy amikor arról beszéltek, hogy a vers mellett milyen műfajok érdeklik még, és véletlenül kiderült, hogy Lanczkor már évekkel korábban lefordított egy komplett regényt szlovénről magyarra, azon még a kötetét kiadó Mészáros Sándor is alaposan meglepődött.
Forrás: Litera.hu
A cikk itt olvasható
