B+
Takahasi Cutomu: Élni. Mangafan, 2007, 257 oldal, 2000 Ft.
Takahasi Cutomu Élni című mangája egy kötetes, tehát végre nem jegyzem meg, hogy „még várható kb. húsz kötet, úgyhogy nem merek érdemlegeset mondani”. A főhős Jasiro Tensú: négy embert ölt meg, akik megerőszakolták a barátnőjét; majd bosszúja után a lánnyal is végzett. Jasirót halálra ítélik, ám nem végzik ki: valami rejtélyes kísérlethez használják, aminél viszont a villamosszék is ezerszer kellemesebb. Összezárják az iszákos bunkó Gondóval (szintén gyilkos), majd megjelenik egy gyönyörű, meztelen nő, aki először csábít, aztán öl. A gyilkológép parazita, amely beléköltözött, a legbelsőbb félelmekre hat, és valamilyen módon köze van az ember morális érzékéhez, gondolkodásának bonyolultságához, árnyaltságához. „Egyszerű agya volt, szinte azonnal szétrobbant” – mondja a primitív Gondóra. Jasirónak nemcsak az agya, az ügye sem olyan egyszerű; egyrészt nem ő ölte meg a barátnőjét, hanem a lány végzett magával (a főhősnek ekkor már vélhetően nem számít, hogy legalább ez alól tisztázza magát), másrészt, amikor megerőszakolták a lányt, az be volt gyógyszerezve, szóval nem egészen erőszaknak élte meg. Adott tehát egy helyzet, amiből képtelenség jól kijönni; egy történet, tele fájdalommal, haraggal, agresszióval, amelyben a megalázottság, a szégyen, a mocsok és az aljasság érzéki gyönyörrel keveredik, merő gyötrelem az egész; mégis van benne valami szép és felemelő.
A cellából való elvitel után Jasirót hivatalosan halottnak nyilvánítják; ami pedig a kísérleti szobában történik, megegyezik az általunk pokolnak ismert túlvilági igazságszolgáltatással. Vérszomjas gyilkosok prédává válnak, aki nem mutat megbánást, vagy kicsit sem méltó a megváltásra, szörnyű kínok között pusztul el, míg másnak ez afféle tisztítótűz: arra kaphat esélyt, hogy méltósággal haljon meg, feloldozást nyerve attól, aki miatt bűntudat gyötri.
Vannak a mangának etikai-filozófiai vetületei is, elsősorban a bosszú, az igazságszolgáltatás és az önbíráskodás kapcsán, de említhetném a halálbüntetést vagy az illegális kísérleteket is. Ezek azonban ugyanúgy mellékesek, mint a számos horrorisztikus elem; a manga nem billen át szőrszálhasogató moralizálásba vagy öncélú rémisztgetésbe: a hangsúly a bűn és bűnhődés-történeten van, amelynek tétje a főhős végső nyugalma. És igen, a képi világ is kellő mértékben tébolyult a tágra nyíló szemekkel, verejtékpatakokkal, habzó szájjal, zilált koromfekete hajzuhataggal, falakra fröccsenő vérrel; nekem még a megnyugvást szimbolizáló tiszta égbolt is viharosnak tűnik.
