Ivánfy Jaksity György: Az Isten tragédiája (Alinea) (B)
(Puhafedelű – matt): Nem tudom, miért nem lehetett a hátlapon található képet megtartani a címlapon, ahol így a kék ég és a viharos ég közti lassú átmenet helyett egy választóvonal található, a vonalon pedig a cím. Így se rossz, de a szép felvétel jobban kijön a hátlapon. A rajzok kissé nevetségesek, a koronának egész egyszerűen nincs funkciója, a többi végül is elmegy. Nem egy nagy elmemunka szüleménye, de komolyabb gondja nincs.
Daniel Wallace: Mr. Sebastian és a Fekete Mágus (Jaffa) (D)
(Puhafedelű – fényes): Na, ilyen borítók miatt el is felejthetjük, hogy könyvesboltokba járjunk – nyugodtan letölthetjük különböző warez oldalakról a szövegeket pdf-ben, hogy aztán szépen lassan leamortizáljuk szemünk világát. Ez egy szánalmasan gyenge borító: cirkuszi világból vett képek montázsa elöl-hátul, elöl egy csuklyás ember a telihold alatt középen. Tankönyvek vagy gagyik szoktak ilyen köntösben megjelenni. A tervező mentségére legyen mondva, hogy az eredeti amcsi kiadás külalakja hasonlóan gyatra. (Hegyi Péter)
Udvariatlan szerelem (PRAE.HU) (A)
(Védőborítós – matt): Amikor először megláttam a védőfedelet, azt hittem, szutykos. Aztán rájöttem, hogy ez csak a mákszemes dekoráció, ami így kicsit zavarólag hat, de lehet, hogy csak szőrszálhasogató vagyok. A borítón még található egy színes metszet, amin emberkék egy nagy fürdőlavorban pancsikolnak. A belső borító tökfehér, középen pink alapon az alcím olvasható szétördelve, középkorias betűtípusban. Szerintem szép. (Balogh Ágnes)
Zsolt Béla: Házassággal végződik (Ulpius) (B+)
(Puhafedeles – matt): Ötletes kép található az előlapon. Egy dávidcsillagos fülbevalókat viselő buksza nyakára frakkban – nyaklánc gyanánt – egy úriember kapaszkodik, nem mellesleg keresztet formálva. Talán a címet lehetett volna máshová rakni, de különben okos. A hátlapon ádámkosztumös emberpár, újra felbukkan a kereszt és a dávidcsillag, ami így talán kicsit erőltetett. Ami viszont biztosan zavaró, az a betűkatyvasz: egy tíz négyzetcentiméteres területen három különböző betűtípus – akár egy áruházi kiadvány. Mindezek mellett a borító jól passzol a kiadó sorozatának célkitűzéséhez (régi bestsellerek újbóli elhintése), sőt a sztorihoz is.
Tolnai Ottó: A pompeji szerelmesek (Alexandra) (A-)
(Védőborítós – matt): A védőborítón és a belső borítón ugyanazt az egyszerű kép- és színmontázst találjuk. Előbbi színesben, utóbbi fekete-fehérben: a gerinccel párhuzamosan középen osztott vonal, és a bal alsó részben egy feltehetően ókori ábrázolás egy nőről, aki úgy tartja fátylát a feje fölé, mint a kovbojok a lasszót. A téglavörös jól harmonizál a feketével, a cím betűtípusa pedig az egész borítóval. Mindezek ellenére nem nevezném sem túl kirívónak, sem túl egyszerűnek. Alapvető célját, a figyelemfelkeltést jól teljesíti.(Müller Péter)
Laurell K. Hamilton: Leláncolt Nárcisszusz (Agave) (B-)
(Puhafedelű – matt): „Van itt minden, mi szerszámnak ingere” – mondta valamikor Besenyő Pista bácsi. Az idézetet nem ragoznám túl, gondoljon mindenki arra, amire akar, nekem ez jutott eszembe. A címlap kissé kaotikus: egy, a fenekét jóindulatúan eltakaró meztelen hölgyike látható, mellette rézsút a „falon” valami ragadozó árnyéka. A háttér „tapétájaként” egy nonfiguratív, ámde madárszerű kreálmány, fent cím és reklám. Mindez talán kicsit sok, ráadásul a sorozat többi kötete is hasonló elrendezésen alapul, csak a szín más, meg a nő pozitúrája. Pici hatásvadászat, túlzott bőség. (Sigmond Viktória)
Mesék férfiakról nőknek – Mesék nőkről férfiaknak (Magvető) (B+)
(Védőborítós – matt): A kétkötetes kiadvány egyik darabja a zöld színnel, és egy kakassal, másik darabja a pirossal és egy tyúkkal „operál”. Egyszerű, de nagyszerű, ennél azt hiszem, nem is kell több. Ami „megnyomja” a kiadványt, az a szép mintával díszített belső borító, az arany/ezüst könyvjelző, és a díszes iniciálék. (Pintér József)
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása (Magvető) (C)
(Védőborítós – matt): A borítón található lépcsővel „szegélyezett” ajtósor lehetne akár egy iskola folyosója, vagy egy harmadosztályú szórakozóhely budijának részlete. Igazából megfejthetetlen, hová és merre nyílnak az ajtók, ráadásul a cím sem harmonizál nagyon a képpel. A belső borító már jobb, itt nincs kép, csak a fekete, a fehér és a magenta összhatása – ez a színvilág egyes futballcsapatok mezén is jópofa, itt is. Ha a kiadvány további része (leszámítva a szöveggel teleírt oldalakat) nem lenne fullosan magentaszínű, ami úgy szúrja ki a szemet, mint egy karó, nem lenne annyira rossz az egész. (Pintér József)
