Catharina Habsburg-Lothringen: Marie Antoinette (Ulpius)A kellemes érintésű, igényes mattfóliás felületen, igen, kedves olvasó, dombornyomás, ÉS metálfénnyel csillogó betűk. Borzasztó. Szegény szerző, nem elég, hogy a legélénkebb pinkkel szedték a nevét, még fémesen villog is a korabeli cipellő, remélem, csak stilizált, és nem igénytelenül megrajzolt képe felett. Ráadásul ez a giccses, cukros-mázos fedőlap egy korrekt, szinte szikár életrajzot takar, vagyis a nyár egyik legnagyobb átverése, de erről majd a recenzióban bővebben. A borítót a 2Republic követte el, jó, hogy nem írták ki a tervezők nevét, mert az élmény vérbosszút követel.
E
Virginia Woolf: Éjre nap (Európa)A kötet olyan, mint az életműsorozat többi darabja: szép, igényes, jó kézbe venni. De tiszta pasztell-unalom. A lazacszín alapon az írónő szelíd profilja, fehér és fekete betűk, semmi izgalom, vagy figyelemfelkeltés, mintha nem a 20. század eleji angol irodalom női úttörőjéről, megújítójáról, formabontó zsenijéről, stb. stb. lenne szó. Minden esetre biztosan jól mutatnak a kötetek egymás mellett a könyvespolcon. Számomra mondjuk furcsa volt, hogy nincs hátlapszöveg, mert automatikusan azt olvasom el először, és csak utána a fülszöveget. Az Európa nem adja ki a sorozatszerkesztő nevét, pedig nem is olyan rossz munka ez, én legalábbis nem verném meg érte.
B-
Illemtan gyerekeknek Írta: Aliz néni (Mosonyi Aliz) (Magvető)Végre nem mattfólia, és nincs védőborító. Keménytáblás, négyzet alakú, igazi békebeli gyerekkönyv, Louise-Maurice Boutet de Monvel századfordulós rajzaival. A borítón látható képen néhány csipkés ruhácskába, vagy matrózblúzba öltöztetett, nagyon gézengúz kisgyerek éppen felborít egy asztalt lámpával együtt, fölötte bordó betűkkel a cím. Magát a panelt pedig finom indamintás, szintén bordó, vagy inkább borvörös alapra helyezte Pintér József, a kötet tervezője. A könyv formátuma és anyaga is borzasztóan elegáns és nosztalgikus, ezen mindenki elmosolyodott, akinek a kezébe adtam. A másik, amit megfigyeltem a tesztelt alanyokon, az a lapok már-már eksztatikus szagolgatása volt, istenien megtartja ugyanis a nyomdaszagot a kötet, ez pedig a legelszántabbakat is újra gyerekké teszi.
A
Petőfi Sándor: János vitéz (Magvető)A4-es, keménytáblás Magvető-könyv. Igényes, szép, a borítóról Petőfi figyel minket, sovány és gyanakvó, bár elég szimpatikus, a háta megett komor felhők borítják Magyarország bús egét. Gyönyörűek amúgy Péreli Zsuzsa akvarelljei, de hogy miért szegény meggyötört költőt kellett a fedlapra választani, talán elrettentésül? Bezzeg a hátoldalon a becsületes parasztarcú Kukorica Jancsi mosolyog Iluskával, arany keretben. Pintér József megint igényes munkát adott ki a kezéből, félek azonban, hogy a borító elveheti egy gyerek kedvét attól, hogy a levegye a polcról a kötetet. (Péreli Zsuzsa illusztrációval.)
B-
Monspart Éva- Scherter Judit: Nagymamakönyv (Athenaeum)Ez a kötet valami eszméletlenül csúnya, ez még a szar ábránkon is látszik. Először is van egy napsárga alap kanárisárga mintákkal, amik nem tudom pontosan mit ábrázolnak, többszöri nekifutásra stilizált virágok mellett döntöttem (itt felmerül az emberben az egyszerű és őszinte kérdés, hogy: minek?), mert az egyik, valami nonszensz módon átfúródik (?) a képen és virágot hajt. Megkérdeztem anyámat, szerinte ez a családot jelképezi, én nem is tudom, megzavarodtam. A bukszusból kihajtott beazonosíthatatlan fajtájú gyom vagy gyógynövény alatt egy nagymama a lányával és az unokájával, valamennyien nagyon jólápoltak, dekoratívak, és irgalmatlan mosolyuk van, mint egy életjáradék-reklámban. Mindezt négy különböző betűtípus dobja fel, némi pikantériát kölcsönözve az amúgy is izgalmas kompozíciónak. Szabó Soma, nem tudom ki vagy, de reszkess.
E-
