Általános cikkek 2008 jaffa

Apokrif állatkert

anslemoo | 2008. október 28. |

A
Pálfi Norbert: Noé bandája, Jaffa Kiadó, 2008.

Sosem értettem az állatmeséket. Nem hiszem, hogy ha egy vérszomjas farkast emberi tulajdonságokkal kellően gonoszra duzzasztunk és rászabadítunk egy nyamvadt bárányra, vagy egy csökött madár szájából kiénekeltetjük a sajtot, attól bárki megvilágosodik, és rádöbben saját kicsinyességére és az emberiség bűnös voltára. Folyamatosan szívatták szerencsétlen állatokat, anélkül, hogy bárki rákérdezett volna a mesélő valódi szándékára. Eddig. Pálfi Norbert ugyanis alaposan belerondít a naiv-romantikus példázatok narratívájába. A Noé bandájában az állatok emberebbek az embernél, a rosszindulat és aljasság köröket ver Aesopusra és la Fontaine-re, és még a szentenciózus csattanók sem idegesítően álságosak. Mert ezekben a sztorikban nem muszáj magunkra ismernünk, az alternatív evolúció minden hivatkozás nélkül is megáll a saját lábán, felesleges komolykodás és zavaró anakronizmustól mentesen.

Ettől függetlenül szűk kétszáz oldalon keresztül állatmesékkel baromi nehéz ébren tartani az olvasót, és ez Pálfinak sem sikerül. De ha a sok kis szösszenetet szemezgetve, válogatva fogyasztjuk, a teljesség igénye nélkül, akkor az apró részek feltárulhatnak a maguk tökéletességében. Ez a szöveg ugyanis a kerettörténet ellenére sem komplett egész, a sztorikat elkülönítve, és az ítéletet a kontraszelekcióra bízva kell értékelni. Vannak zavarbaejtően jól sikerült parafrázisok, és kínosan gyenge meseparódiák egyaránt. De a lényeg azt hiszem a lazán értelmezett okításban rejlik. Mindegyik példázat önmagát jelenti, nem utal semmire, ha vicces akkor jó, ha szar, akkor meg jöhet a következő. Nincs pöffeszkedő filozófia a háttérben, nincs erőltetett didaxis és éppen emiatt lehet mégis komolyan venni ezt a próbálkozást.

A tipikus meseszerkezetre épülő rövid történetek egészen sajátos műfaji besorolást nyerhetnének, ha valaki megpróbálkozna az osztályozásukkal. Majdnem mindegyik egy jól ismert állatmese-szituációval indít, majd a didaktikus logikához szokott olvasói elvárásokat semmibe véve groteszk vagy irracionális végbe torkollik. Néha Örkény Egyperceseihez, néha Erdős Virág Másmilyen meséihez húznak a sztorik, azzal a különbséggel, hogy Pálfi mindig egy alapszöveget szinkronizál, a klasszikus porlepte filozófiáit igazítva a jelenlegi szituációkhoz. Emiatt sokkal jobban ragaszkodik az eredeti vezérfonalhoz, ami szerencsésen kordában tartja az említett szerzőknél szerényebb alkotói invencióját. Nem lő túl tehát a célon, de kellően agyament ahhoz, hogy történetei összemérhető távolságba kerüljenek a kiindulási ponttól.

Kerettörténet, egy négy epizódból álló Noé-parafrázis fogja közre az egy-másfél oldalnál alig hosszabb meséket. Ez a vízözön-értelmezés azonban nem más, mint tömény blaszfémia, álszent körökben valószínűleg már a cím is komoly fennakadást okoz (A fajok eredete), de ha ez még át is megy valahogy, a könyv zárlata tuti, hogy kicsapja a biztosítékot. A szerencsejátékos Isten tréfás akciója a tökéletlen Noé miatt balul sül el, és a ravasz állatoknak köszönhetően a vízözön után emberek helyett csupaszra borotvált majmok népesítik be a földet. Nem akármilyen vegyítése ez a intelligens tervezésnek az istenkáromlással, vagy a kreacionizmusnak Darwinnal. Persze nem kell túl mélyre látni a szövegben, ezek a történetek sem nőnek túl saját paródiájukon, de épp az önirónia miatt képesek valamit mégis megmutatni a végletesen kisszerű emberi gondolkodásból. Végül is a klasszikus állatmesék is az irónia távolságtartó gesztusa miatt vetítették az emberi gyarlóságot ártatlan állatokra. A Noé bandájában azonban megfordul ez a folyamat. Itt a mesékben kifejezett gyarlóságot, vagyis a gyarlóság narratíváját helyezi a szöveg az állatvilágba. Egyszerre nevethetünk tehát az emberiség borzalmain és ezen borzalmak torzításának vágyán.

A szörnyűségek ellen pedig csak nevetéssel, méghozzá az önmagunkon való harsány kacajjal védekezhetünk. Pálfi pedig pontosan ezt teszi. Kicsiben újraírja az évezredek hagyományaiból gyúrt állatmeséket, mindegyiket annyira torzítva, hogy a különbségekben felfedezhessük saját nevetséges komolykodásunkat. Nem kell eltúlozni persze, nem született világmegváltó mű, de a példázatokat olvasva sok minden egyszerűbbnek és komolytalanabbnak tűnik majd.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!