E-
Dorothy Koomson: Barátnőm kislánya
Partvonal kiadó, 2007, Budapest, 455 oldal, 3490 Ft.
Kezdjük azzal, hogy ilyen borítót a videotékák kilencvenes évek eleji fénykora óta nem nagyon látni még pornókazettán sem. De a történet, se semmi, ezért bekopizzuk a Partvonal oldaláról:
Kamryn és Adele szívbéli jó barátnők voltak, míg egy nap Adele meggondolatlanul oda nem adta magát Nate-nek, Kamryn vőlegényének, akitől ráadásul teherbe is esett.
Évekkel később Kamryn levelet kap a halálos beteg Adele-től, aki arra kéri, vegye magához a kislányát, Tegant. Kamryn úgy érzi, egy cseppet sincs szüksége arra, hogy egy ötéves mindent a feje tetejére állítson. Különösen egy olyan ötéves, aki Nate-re emlékezteti. De nincs más, aki a gondjaiba venné Tegant, Adele állapota pedig rohamosan romlik. Kamryn elindul hát azon a viszontagságos úton, amely során rengeteget tanul a megbocsátásról, a szeretetről, a felelősségről és nem utolsó sorban önmagáról.
Belátom, hogy ez egy szomorú és megható történet de egyrészt ez nem menti fel a szöveget a minőségi követelmények alól, másrészt dolgoztak már fel ennél súlyosabbakat is könnyed délutáni családi filmek formájában. Ráadásul ennek a hátoldalán az áll, hogy „olyan komoly témákat feszeget, mint a barátság, az elmúlás, az árulás és a megbocsátás”. Csupa dudva és muhar benőtte terep. Persze én cinikus vagyok.
Külön jót szórakoztam azon, hogy milyen módon bontakozik ki a cselekmény: a történet legelején a két boldog barátnő beszélget, s az egyik éppen azt ecseteli a másiknak, hogy a barátja milyen frappánsan elégít ki orálisan, mire a másik saját magát lebuktatva sóhajt fel: „Tudom”.
Ez a regény látványosan nem foglalkozik semmi mással, csak a cselekménnyel. Általában a ponyvában a dolgok nem vannak, hanem megtörténnek, és ami nem történik azt a ponyva egyszerűen nem látja. Egészen pontosan fogalmazva: ami nincs kimondva, az nem létezik. Ez még nem lenne baj, ha nem érezném azt olvasás közben, hogy ostobának néznek.
Mert ez a végtelenül leegyszerűsített szájbarágós stílus jellemzi ezt a szöveget is, gondolta magában; azért tette, mert; ugye érted? stílusú közbeszólásokkal kiegészítve a mondanivalót olyan pillanatokban, amikor már a szomszédban lekvárt kavargató nénike is érti, mert üvölt a regényből.
