A végén meg majd lebontják a falat

A fülszöveg szerint Sven Regener egy német kultuszzenekar, az Element of Crime frontembere, akinek regénye rövid idő alatt a fiatal német értelmiségiek kedvence lett, és melyből több nívós díjjal kitüntetett filmet és színházi előadást készítettek.

Regener Berlin Blues című regénye egy szar, annak is a trendi fajtájából való: amikor valami másnapos önjelölt filozófus leül melléd és előadja, mekkora zseni ő, miközben hosszan értekezik valami teljesen érthetetlen hülyeségről.

Nem, nem az a baj, hogy ez a regény akkora ponyva, hogy le lehetne vele takarni akár Berlint is, hanem hogy halvány derengő sejtelmem sincs, hogy egyáltalán micsoda. Hogy ez a regény tulajdonképpen miről szól.

Adott egy harminc felé ballagó nyugat-német csóka 1989-ben. Ez a férfi hazamegy részegen, felkel másnaposan, beleszeret valami nőbe, összejönnek, szakítanak, a legjobb barátja meg bedilizik, a végén meg lebontják a falat. A köztes időt értelmetlen és összefüggéstelen rohangálással, meg szünet nélküli sörvedeléssel töltik, egyébként nem történik semmi.

A százkilencvenedik oldal környékén egy másodpercre úgy tűnik kibontakozik valamilyen cselekmény, majd kiderül, hogy mégsem, aztán kicsit később ez megismétlődik. Tekintve, hogy az egész regény alig kétszáznyolcvan oldal ez elég drámai teljesítmény. Van egy érdekes, kutyás történetszál, de abból sem lesz semmi. Ha ezzel Regener a nyolcvanas évek végi berlini fiatalság nihiljét akarta jelképezni, szerintem nem sikerült.

A szöveg tele van tömve elnyújtott, unalmas párbeszédekkel, melyek sokszor leginkább két részeg pelikán társalkodásához hasonlítanak az életszerűségnek elég kicsiny látszatát keltve. Persze belátom, hogy ebből remek forgatókönyvet lehet írni, és egyébként is a leírásokkal csak a macera van, meg nem is telik meg velük olyan könnyen egy oldal.

A regényt a fülszöveg egy összefüggésben említi Hraballal (hogy Woody Allennel is, az nem érdekel). Még akkor is, ha csak a humorukat tartja rokonnak. Hát nem. Eleve, nem is nagyon emlékszem, hogy akárcsak egyszer is mosolyra görbült volna a szám.