B+
Susan Minot: Este, fordította: Gálvölgyi Judit, Bp., General Press, 277 old., 2800 Ft.
Ha Koltai Lajos nem rendezi meg Susan Minot Este című regényéből azonos című filmjét, valószínűleg soha nem találkozunk a könyvvel, ilyen a könyvkiadásunk. Ráadásul ha valaki látta a filmet, nem biztos, hogy kedvet kap elolvasni az adaptáció alapját, mert a Koltai-film forgatókönyvét az Órákat jegyző Michael Cunningham rendesen megfaragta, csak úgy hullott a forgács. Pedig a könyv jobb. (Filmkritika itt>>)
A megjelenés évében két fontosabbnak látszó elismerést is kapott Susan Minot az Estéért, a szerteágazó, színes történetért, amire könnyen rá lehet nyalni a Gabriel Garcia Marquez-bélyeget, de mi nem tesszük, mert egyfelől semmi mágikus realizmus nincs benne (bár a szerelem már önmagában az, nem?), másfelől nem kell mindig ellőni, ha több szálon futó, sok generációt megmutató családi történetet látunk.
A középpontban a haldokló idős asszony, Ann Lord áll, inkább fekszik, mert a végnapjait szenvedi. A hatalmas családja köré gyűlik, hogy az utolsó pillanatig együtt legyenek, és csak jönnek elő a gyerekek problémái. Ann Lord a gyógyszertől és a betegségétől teljesen elveszti a kontrollt a valóság felett, keveredik az ötvenes évek napjainkkal, idők, terek és személyek kavarognak a szövegben. És Minot nem rontotta el (miért tette volna?), nem butítja le a cselekményt, az elbeszélés Ann Lordra koncentrál, de mégis egy fotóalbumnyi családtagot ismerhetünk meg.
A szövegnek egy nehézsége van: kell egy kis idő, hogy beálljunk az állandó elbeszélői pozíció ugrásaira, mert a haldokló begyógyszerezett emlékfolyama és az éppen játszódó események sokszor elválaszthatatlanok. A fordító, Gálvölgyi Judit alapos és kreatív munkát végzett, mert a fordítás szempontjából sok helyen problematikus regénnyel találta magát szemben, és mégis végig követhetőek az elbeszélői pozíciók és az idősíkok. Bár ez az elválaszthatatlanság a lényege Ann Lord életének is: 1953-ban legjobb barátnőjének az esküvőjén megismerkedik egy szimpatikus férfival, akinek a menyasszonya is érkezik, de azért egy gyors flört és szex belefér. Első látásra, vagyis utolsóra, mindegy, mert kitörölhetetlen, és örökre megváltoztatta a főszereplő identitását. A szerelem hazug, a halál nem, vagy fordítva, de egyik se jó.
A halálos ágyán Ann Lord minden boldogságát és bánatát ezzel az eseménnyel magyarázza, beteljesületlen szerelem, majd az egymást követő megalkuvások, ami életét jellemezte. Három férj, öt gyerek és az örök elégedetlenség, vágyódás álmai férfija után. Koltai Lajossal ellentétben Susan Minot sokkal hitelesebben ábrázolja a halált és a szenvedést, megmutatva annak testiségét és problematikusságát
Kapcsolódó anyagok:
Interjú Susan Minot-val
Cunningham és Minot a filmről
Életrajz röviden
