Domonyi Rita - Nagy Dóra: Süteménység - A sütemények édes élete, Athenaeum Kiadó, 2008, 40 oldal, 1690 ft.
Felderültünk, amikor megpillantottuk a Süteménység című könyv bemutatójára szóló meghívót, hiszen ritkán lehetünk biztosak abban, hogy a délután csakis a jókedvről és a büntetlen édességimádatról fog szólni. Belépve a Puskin mozi kávézójába, illő hasonlattal láttuk, hogy ami itt készülődik, az nem habostorta: nem várt tömeg fogadott minket. Az érdeklődés valószínűleg nemcsak a két szerzőnek, Domonyi Ritának és Nagy Dórának szólt, hanem az Auguszt cukrászda külön az alkalomra készített cukrászremekeinek is. Legnagyobb sajnálatunkra bár pontosan érkeztünk, ahhoz nem időben, hogy legalább egy aprócska minyont, vagy ribizlis kosárkát megkóstoljunk. Úgy éreztük mesebeli sütivilágba csöppentünk, nem győztük csodálni és irigyelni az asztalokon tornyosuló rengeteg kis krémes remeket, a sok rózsaszín, habos, csokis, málnás csodát. Olyanok voltunk mint a bemutatásra kerülő könyvben a petit minyon, amikor féltékenységből kikaparta kávékocka mokkaszemeit. Ám Schell Judit által elsőnek felolvasott sütitörténetet, a Börtöntölteléket meghallva elszállt minden gond: csak mosolyogtunk a gyarló pite bűnöző sorsán.
(Fotók: Valuska Gábor)
A mindössze negyven oldalnyi kötetben tizennégy sütimesét olvashatunk és bár első látásra azt hinnénk a történetek leginkább gyerekeknek szólnak, rövid belelapozás után kiderül, hogy a kedves rajzok és habos díszeltek mögött bizony komoly, néha szívszaggató sorsok bújnak meg. Ebben a könyvben minden benne van, ami egy emberihez nagyon hasonló sütiéletről elmondható: olvashatunk szerelmes és szakítós történeteket, megszólal a költő, akinek "holdfényes éjeken arca mézben lángol, felborzolt vajában bóbita viháncol" (rejtvénynek sem utolsó végigtalálgatni a szöveg sorainak irodalmi áthallásait), kiderül, a sütemények is bűnre csábíthatók, nemcsak fordítva,de a történelem is megelevedik a magyar-török harcokhoz hasonló sütiháborúk leírásában.
A kötet létrejöttéhez az eredetileg dramaturgként dolgozó Domonyi Ritának alkotótársa és barátnője Nagy Dóra adta az ötletet, hogy megírja a sütemények édes életét. Ő volt, aki egy nap megmutatta sütirajzait a szerzőnek, aki azonnal sorsokat képzelt a rajzok mögé, majd folyamatos közös munkával születtek meg a történetek és velük együtt a hozzájuk tartozó kedves illusztrációk. Domonyi Rita nagyszerűen vegyíti a cukrásznyelvet az ismert történetek kliséivel, humorának alapforrása a szóvicc, legtöbb jelzője megmosolyogtató, és csupán egy-két esetben érezzük kicsit eröltetettnek. Az olyan mondatokért, mint a bemutatón Hajdu István által felolvasott dicső csokoládélovag hőstetteiről szóló darabban szereplő, még ezek is megbocsájthatók. "Ekkor ő mélyen belenézett a több száz mákszembe és elénekelte a lisz-trapszódiát. Lisztérzékeny katonáiban megdermedt a vaj, szemükbe tejcseppek gyűltek, mindenki az anyjára gondolt. És aznap délután nemcsak Diósból, hanem az egész országból kiüzték az ellent, megmenekítve a népet a kakaós-igától."
Domonyi Rita alapos kutatómunkáját dícséri az a rengeteg süteménynév, és a cukrászati szakszó használata, amelyet legtöbbünk ismer, de ritkán használ, így egymásra halmozva pedig az eredmény egy olyan cukros, habos humoros, gazdag és harmoniával teli szöveg, amelyet muszáj újra és újra átovasni, hiszen ki ne gyönyörködne olyan mondatokban mint, hogy a fodrászsüti kislány korában alig várta, hogy hazaérjen, "és kedvenc rebarbara sütibabáival fodrászosat játszhasson. Rebarbizás közben megszünt körülötte a világ."
Végezetül hadd osszam meg Önökkel kedvenc történetemet, amelyben a jóravaló lekváros batyu már kis gyerekkorától tudta, hogy ő másmilyen mint a többiek, "Már gyerekkorában is szalámis szendvicsnek öltözött. Amikor senki sem látta." és bár titkolta mindenki elől de akkor volt a legboldogabb, amikor büntetlenül aggathatott magára kolbász- és hagymakarikákat. Szülei nem sejtettek semmit sötét titkából, és amikor apja véletlenül "benyitott a fürdőszobába, és meglátta, ahogy a fia éppen tepertőkrémmel keni magát", képtelen volt elfogadni fia elhajlását és bánatában "az örök kovászmezőkre költözött". A batyut az sem állította meg, hogy "egyszer a kollégái rajtakapták, hogy egy lacikonyhán illegeti magát, de akkor azzal védekezett, jogy farsangra készül", szenvedélye annyira elharapódzott, hogy "egy nap munkába menet nem vette észre, hogy a hátán maradt némi kenőmájas és főtt tojás. Amikor meglátta magát a hűtőtükörben, bepánikolt. Nem tehetett mást, elterelte a szomszédos túrókocka figyelmét, majd rákente a gyalázatot. A túrókockát még aznap kirúgták." Pár napig marcangolta a lelkiismeret, majd megjelent a hentesnél és vett egy pár kolbászt. Ugye hogy ellenállhatatlan, akárcsak egy finom lekváros batyu? Azoknak akik máris sütifüggővé váltak üzenem, hogy a tervek szerint rajzfilm is készül a történetekből.
