Általános cikkek 2007 ulpius orhan pamuk

A hüzün lényege

wolferl | 2008. január 31. |
Orhan Pamuk: Isztambul, Ulpius-ház kiadó, 2007. 471 old., 3999 HUF.

Nem kétséges, városregénnyel van dolgunk, mégpedig a legizgalmasabb fajtából. Egyszerre figyelemre méltó kultúrtörténeti munka, a szerző hangulati szűrőin megrostált személyes vallomás, érdekfeszítő memoár, ugyanakkor sajátságos nemzeti mű, az idő és a kor foglalata, okos fejezetekre bontva. Pamuk azonban mintha a Nyugatnak írta volna. Annak a Nyugatnak, amely legalább olyan fontos vonatkozási pont volt a huszadik században Isztambulnak, mint írója és önéletrajzi fogantatású regénye számára. Hiszen Isztambul helyzete különleges: Kelet és Nyugat határán áll magányosan, s egyfajta modernizációs skizofréniában szenved. Szeretne Európához tartozni, de valahol titkon érzi, hogy ez a vágya nem teljesülhet. Megpróbáltam belehelyezkedni egy török olvasó befogadói tudatába. Igyekeztem elképzelni, hogy ebben a saját hazáját kívülről, tárgyként is vizsgálgató modorban mondjuk egy Budapest-könyvhöz vajon Magyarország polgárai hogyan viszonyulnának. A kísérlet sikerült. Ráébredtem: ezt a könyvet Pamuk legfeljebb annak a török nemzetnek szánta, amely álmaiban Európa része és képes elfogulatlanul szembesülni saját múltjával, sorsával. De lényegében mégis a Nyugatnak írta, meg akarja mutatni a világnak Isztambult, amely a kötet végére egylényegűvé válik a szerző tudatállapotával.

A Nobel-díjas író A fehér vár című regénye csalódást okozott és azóta nem foglalkoztam vele. De Törökország érdekel és az idő megragadásának művészi erőfeszítései, valamint az önéletírás eljárásai erősen foglalkoztatnak. Pamuk kötete rendhagyó darab: regényesített önéletrajz és fikcionalizált, mégis hiteles várostörténet, az idő dokumentuma és az indiviuum útja egyben, fényképes illusztrációkkal. Éldegél egy értelmes gyermek a már nyugatosodó, deklasszálódásnak indult, vallástalan és jómódú Pamuk-házban, nyiladozó tudattal. Íróként visszatekintve körülnéz és elemzi környezetét. Bemutatja népes családját, amely persze nem különbözik igazán a többi nagypolgári, nyugatosodó isztambuli családtól. A fiú története nyugalmasan klasszikus huszadik századi török polgári sors: megéli gyermekkorát, kijárja iskoláit, konfrontálódik szüleivel s megtalálja önmagát. Először festőművész szeretne lenni, aztán különféle nevelődési fázisokon keresztül jut el az íróvá érésig. Mindeközben ott a nagy háttér: egy legendás város, Isztambul. Egzotikus világ, legalábbis az európai nézőpont és a belénk tapadt sztereotip kulturális emléknyomok szerint. De Pamuk leginkább e felszínes és hazug kép ellen tiltakozik, amikor bemutatja városát. Az oszmán birodalom egykori ékköve ugyanis az elmúlt évszázadban megkopott. Ami a szultánok és janicsárok világából maradt, már csak fekete-fehér vízió, a szegény és elveszített múltján szomorkodó Isztambul. Hüzün: így hívják azt az életérzést, amely minden isztambuli lelkében él, ha élete és sorsa összeforrt szülővárosával s amely a régi dicsőség eltűnésén érzett bánat, a jelen nyomorába való keserű beletörődés és valamifajta meghatározhatatlan, büszke melankólia. Attól tartok, nekünk aligha kell megvilágítani, milyen érzés lehet ez, a magyarok hírhedt nemzeti rosszkedve gyasnúm szerint hasonlít a török deprimációhoz. A szerző csak azt nehezményezi, hogy az isztambuli őslakók ebből a mélabúból erényt kovácsolnak. Ahelyett, hogy legyőznék csüggedelmüket és megpróbálnának modern várost, haladó kulturális erődítményt építeni a huszonegyedik századi Isztambulból, Törökországból, inkább egyfajta kétes értékként, helyrehozhatatlan fátumként élik meg roskatag világukat.

Isztambulnak ugyanis van egy másik arca azon kívül, amelyet a tizenkilencedik századi romantikus utazók annak idején bemutattak a világnak. Létezik persze a Boszporusz idegenforgalmi látványa, a turisták részére létesített Isztambul, a háttér azonban megrendítő benyomásokat is tartogat. Eltűnt városnegyedeket, elszegényedett lakókat, koldusokat, kóbor kutyahordákat, omladozó házakat, poros, elhagyatott, szürke utcákat – mindebből jön létre az az Isztambul, amelyet Pamuk a „romok szomorúsága” kifejezéssel illet. Akadt persze néhány művészutazó, Theophile Gautier és Gerard De Nerval például, akik már látták a városnak ezt a másik, sötét arculatát, mert fogékonyak voltak a valóságra, de Európa kevéssé ismeri. Mellesleg maga a szerző is szívesebben nézegeti azokat a nagyszerű grafikákat, metszeteket és festményeket, amelyeket egy európai művész, Antoine-Ignace Melling készített a városról, még az 1700-as évek végén, s amelyek még a régi város édeni vonásait ábrázolják.

Persze nehéz megragadni azt, miből is áll egy város, ahol élünk. Számos tényező egyidejű ötvözete. Sok millió lakó múltja, írásos, szóbeli emlékei, a történettudomány halom olvasata, asszociációs hálók összegabalyodó szálai. Pamuk sorra veszi azokat a török írókat, akik Isztambul irodalmi megformálásán fáradoztak és rendkívüli alakokkal ismerteti meg olvasóját. Közülük kiemelkedik Resat Ekrem Kocu, aki hosszú évekig dolgozott Isztambul enciklopédia című alkotásán, amely végül több okból befejezetlen maradt. Nem is igazi enciklopédia ez, inkább az író homoszexális vonzalmait, szeszélyeit, múltját és élményeit, az isztambuli létforma furcsaságait, a város bizarr figuráit összefogó szabálytalan, kaotikus városélmény-anyag.

Pamuk is évekig egy terjedelmes Isztambul-könyvről ábrándozott. Azt tervezte, hogy Joyce Ulysseséhez hasonló regényt ír szülővárosáról, utcáit univerzális irodalmi dimenzióvá tágítva, ahogy Joyce tette Dublinnal. Végül megszületett a legtisztább forma: Isztambul képekben, hangulatokban, regényes emlékirattá és dokumentumregénnyé formálva. Rég találkoztam könyvvel, amely ekkora mélységben képes mindent elmondani egy városról és lakójáról, amely ennyire pontosan mutatja be egy gondolkodó lény önmagával és környezetével való viaskodását, dilemmáit a vonzás és taszítás erőterében. Pamuk egyszerre igaz patrióta és nyílt szellemű kozmopolita, folyamatosan perlekedik hazájával, ugyanakkor mégis a legnagyobb szeretetet táplálja iránta.

A könyvet egy szerelmi történet, a szerző első, kamaszkori szenvedélyének szép meséje zárja. A cselekmény felgyorsul, az addig lassú folyamként áradó szöveg igazi nagyepika lesz az utolsó lapokon. Ebben a fegyelmezett mondatokkal megformált történetben, az elbeszélő fájdalmában és identitása megteremtéséért folytatott küzdelmében a hüzün minden sötét vonása megtalálható, de az akarat, erő és tudás is, ami egyszer talán majd diadalmaskodhat felette. S ami természetesen nem jelentheti azt, hogy erről az izgalmas nemzeti neurózisról az irodalomnak is le kell mondania.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!