C
Turányi Tamás: Kerek szeptember, József Attila Kör, 2006, 73 oldal, 1200 Ft
Sorozatunk folytatódik, íme egy újabb régi JAK-kiadvány. Turányi Tamás második kötete 2006-ban jelent meg. A kötethez Kemény István írta a fülszöveget, manapság ez divatos szokás. Sajnos, ha összevetjük a szövegek tartalmát és minőségét a hozzákapcsolt méltatással, akkor akadhatnak gondjaink, nekem legalábbis akadtak. Két mondatot emelnék ki ebből a fülszövegből: „és készen van, mindent tud.” illetve „A legjobb fajta költészet” – mármint természetesen Turányi Tamás lírája. Elolvasva a Kerek szeptember című kötetet ezt nem feltétlenül érezni.
Az első ciklus (A természet rendje Budakeszinél) kissé nosztalgikus hangvételű, s kicsit mintha kapcsolódna a Fel és alá az érdligeti állomáson c. Kemény-ciklushoz, azonban természetesen messze elmarad tőle, mind tartalmát, mind szerkezetét tekintve. A szövegeket maximum a már említett nosztalgikus hangvétel tartja össze, és semmi olyan egyedi nyelv vagy esetleg képi világ nincs, ami felettébb élvezhetővé és magával ragadóvá tenné a kötet ezen részét.
A Mr. A című ciklus az, melyben fellelhetők olyan szövegek, amik megindíthatják az ember fantáziáját, és valami olyan hangulatvilágba vezetnek be, amit át lehet érezni. A Grinzingi esték ugyan szintén megtartja a nosztalgikus hangvételt, de úgy közöl valami hétköznapit, valami egyszerűt, hogy az nincsen túlírva, túlgondolva. Talán ezzel az egyszerűséggel ragad meg: „Volt, hogy azt mondtuk egymásnak: / mindent a szemnek, és több / volt ez, mint bíztatás, a lányok is / velünk voltak, mielőtt végleg élni mentek.” – Sajnos azonban úgy érzem, hogy ezekből a típusú szövegekből van kevesebb a kötetben, főleg, ha rátérünk a kötet utolsó ciklusára, melynek nemes egyszerűséggel Gyűrűk ura a címe. Még mielőtt elolvastam volna az idevonatkozó verseket, feltettem magamnak a kérdést; vajon mi értelme olyan szövegeket írni, aminek Frodó vagy Gollam a címe? S vajon milyen tartalommal lehet őket megtölteni? Azonban – lehet, hogy ez az én hibám – nem jöttem rá az elolvasásuk után sem. Sem igazi párhuzamot nem éreztem a szövegek és A Gyűrűk ura között, sem pedig ellentétet, ami komoly értelmet adna efféle szövegek megírására. Még talán a Szméagol című vers az, ami legalább témájában emlékeztethet minket névadójára: „Nincsen már más, / csak örökké az incidensek. / Jön-megy a lélek / köztem és közte, / vándorlásnak nem nevezném, / inkább ez a „vagy ő, vagy én”, / mindenesetre egyikünk mindig / a másik nemlétéről dönt. / Aztán csere.”
Összességében azonban nem érzem meggyőzőnek a Kerek szeptember című kötetet. Legnagyobb hátrányának azon típusú szövegek meglétét tartom, melyek semmilyen funkcióval nem rendelkeznek, és így a kötet nagyobb része olyan képet fest Turányi Tamás költészetéről, mely nagy részben ellentmond annak, amit a méltatás alapján elvárnánk.
A Mr. A című ciklus az, melyben fellelhetők olyan szövegek, amik megindíthatják az ember fantáziáját, és valami olyan hangulatvilágba vezetnek be, amit át lehet érezni. A Grinzingi esték ugyan szintén megtartja a nosztalgikus hangvételt, de úgy közöl valami hétköznapit, valami egyszerűt, hogy az nincsen túlírva, túlgondolva. Talán ezzel az egyszerűséggel ragad meg: „Volt, hogy azt mondtuk egymásnak: / mindent a szemnek, és több / volt ez, mint bíztatás, a lányok is / velünk voltak, mielőtt végleg élni mentek.” – Sajnos azonban úgy érzem, hogy ezekből a típusú szövegekből van kevesebb a kötetben, főleg, ha rátérünk a kötet utolsó ciklusára, melynek nemes egyszerűséggel Gyűrűk ura a címe. Még mielőtt elolvastam volna az idevonatkozó verseket, feltettem magamnak a kérdést; vajon mi értelme olyan szövegeket írni, aminek Frodó vagy Gollam a címe? S vajon milyen tartalommal lehet őket megtölteni? Azonban – lehet, hogy ez az én hibám – nem jöttem rá az elolvasásuk után sem. Sem igazi párhuzamot nem éreztem a szövegek és A Gyűrűk ura között, sem pedig ellentétet, ami komoly értelmet adna efféle szövegek megírására. Még talán a Szméagol című vers az, ami legalább témájában emlékeztethet minket névadójára: „Nincsen már más, / csak örökké az incidensek. / Jön-megy a lélek / köztem és közte, / vándorlásnak nem nevezném, / inkább ez a „vagy ő, vagy én”, / mindenesetre egyikünk mindig / a másik nemlétéről dönt. / Aztán csere.”
Összességében azonban nem érzem meggyőzőnek a Kerek szeptember című kötetet. Legnagyobb hátrányának azon típusú szövegek meglétét tartom, melyek semmilyen funkcióval nem rendelkeznek, és így a kötet nagyobb része olyan képet fest Turányi Tamás költészetéről, mely nagy részben ellentmond annak, amit a méltatás alapján elvárnánk.
