J. Simon Aranka: Vírus [Képalá]

Hogy miért van a karosszékem egy folyóban? Elmondom, csak maradj a parton! Furcsa? Tudom én, de nem volt más megoldás. Hogyhogy mire? A vírusra, arra a koronásra. Most mondjam, vagy állandóan közbevágsz? Szóval itt ez a vírus, és senki sem tudja, mit akar. Most meg mit nevetsz? Igenis, a vírus is egy élőlény, és van terve, csak nem ismerjük. Egyik emberről a másikra ugrál, vagy csak keveseket betegít meg? Ölni akar, vagy csak meglegyint egy kis lázzal, köhögéssel? Szóval kérdés az van dögivel. Aztán lettek idősávok, bezárták az iskolákat, az utcák is kihaltak. Érkeztek lélegeztetőgépek és maszkok, na és a hírek a járványról és sok halottról. Aztán jöttek más hírek, hogy nincs járvány, se vírus, csak kitalálták, hogy az egész világot uralhassák valakik, meg hogy oltást készítsenek, abba meg valami csippet tesznek, hogy megfigyeljenek minket. Először azt mondták, hogy nem kell maszk, utána meg azt, hogy kell. Így aztán van, aki hordja, van, aki nem. Sokan annyira rettegnek, hogy már víz helyett is fertőtlenítőt isznak. Biztosan nincs abban sok klór, mert abba már belehaltak volna. Hogy? Alkohol van benne? Na jó, az nem visz el rögtön, kell egy kis idő, amíg a májat szétmérgezi. Hát most mondd meg, honnan tudja a magyar ember, hogy kinek higgyen? Ezért úgy gondoltam, hogy amíg az okosok nem döntik el, mi az igazság, én itt ülök a folyóban mindenkitől távolságot tartva, és várom, hogy a vírust elvigye a víz… vagy a szél… vagy a meleg… vagy a hideg … vagy…