– Értsétek meg! Valamit kell csinálnom! Az nem lehet, hogy úgy távozzak a világból, hogy a nevem és tetteim nem maradnak fenn az utókornak!
– Apa, ne csináld ezt! Gyerekeid vannak, unokáid, s most akarsz önmegvalósítani?
– Igen! Ez az! Ez a jó szó! Megvalósítom magam! De hogyan és mivel? Minden valamire való dolgot már feltaláltak. Semmi nincs itt, csak ez a nagy tó.
– Mit akarsz kezdeni a tóval?
– Hogy mit? Nézzük csak! Lecsapolni? Az nem jó. Tiltakoznának a zöldek, a horgászok, a macskatenyésztők, a...
– Apa! Hagyd már a tavat!
– Nem hagyom! Az lesz az önmegvalósításom eszköze! Ha kell, átkelek rajta! Úgy, ahogy még senki!
Ellentmondást nem tűrően fogta meg a karosszékét és vitte a tóhoz. A vízre helyezte, s csodálkozva látta, hogy a szék nem süllyed el. Tudta, hogy a terve sikeres lesz.
Beült a székbe, s lassan, a lábait alig mozgatva haladt a víz felszínén.
Kedves olvasó! Ha egy tóban fürdesz s látsz egy embert, aki a víz színén egy karosszékben ülve halad előre, kérlek ne csodálkozz! Szabályos kar- és lábtempóval, balról kerüld ki, s gondolj arra, hogy ő a léttudat legmagasabb fokán van: megvalósítja önmagát.
