Leigh Bardugo 2012-ben debütált regénye, az Árnyék és csont (Shadow and Bone) rögtön helyet követelt magának nemcsak a The New York Times Bestseller listáján, hanem a young adult irodalom legkeresettebb kötetei között is. Elképesztő sikerét jól jelzi, hogy a filmvilágot is megmozgatta: a filmjogokat már a megjelenés évében megszerezte a Dreamworks, amely a Harry Potter-filmek producerét, David Heymant kérte föl, hogy készítsen belőle sorozatot. A projekt végül nem valósult meg, ez azonban nem igazán volt hatással az Árnyék és csont irodalmi szárnyalására: 38 nyelvre fordították le, és milliós eladási példányszámokat produkált. Az író trilógiává bővítette a történetét, majd újabb és újabb kötetekkel építette tovább és lakta be az általa kreált mesés fantáziavilágot, a Grisaverzumot.
Bardugo sosem tervezte, hogy ifjúsági irodalmat ír:
neki csupán történetei voltak, amelyek kikívánkoztak belőle.
Az Árnyék és csont ötlete is azzal kezdődött, hogy a sötétséget nem metaforikusan, hanem testet öltve és helyhez kötötten képzelte el. Univerzumának részletei mind ismerősek lehetnek innen-onnan – grisái mintha az Avatár: Aang legendája animációs sorozat tűz-, víz-, föld-, és légidomárjai közül kerülnének ki, Árnyzónája pedig Kárhozatként él tovább Ed McDonald Éjszárnyában –, de összegyúrva meglepően egyedi világegyetemet alkotnak. De mi is az a Grisaverzum, nem beszélve az Árnyzónáról?
Éjszárnytól Hollóvérig - Kárhozaton innen és túl - Könyves magazin
Ed McDonald tavaly magyarul megjelent Éjszárnya komor és erőszakos világba kalauzol, amelyet elnyeléssel fenyeget a gonosz. Egy titokzatos szerkezet áll az emberek és a sötétség erői között. Egy félhivatalos szervezet „utolsó cserkésze” kezében pedig a titok, ami megválthat vagy a kárhozatba taszíthat. Mindkettőnek ára van. A folytatás a következményekről és a világépítésről regél, utolsó (Holló)vérig.
Az Árnyék és csont egy klasszikus felnövéstörténet: egy árva leány, Alina szemszögéből követhetjük nyomon önmagára találását, amelyhez azonban el kell engednie barátja, a szintén árva Mal kezét. A lány és a fiú véd- és dacszövetsége az évek során előbb barátsággá, majd valami sokkal bonyolultabbá alakul. Hogy tisztába kerülhessenek az érzéseikkel, el kell távolodniuk egymástól. Világuk történelme és társadalma közéjük áll: Alina az uralkodó elit sorai, Mal a hadsereg nyomolvasói közt találja magát. Ám sem a fizikai távolság, sem a társadalmi szakadék nem szakíthatja el őket egymástól: legfeljebb egy titokzatos harmadik fél, aki a lányban látja meg nemcsak a saját, hanem az egész nemzet boldogságának kulcsát.
Titkokba burkolózva: Alina (Jessie Mei Li) Fotó: Netflix
Ennek a romantikus coming-of-age sztorinak a tömény szentimentalizmusát oldja fel a cári Oroszországról mintázott fantáziavilág.
A ravkai birodalom többfrontos háború küszöbén áll: északon a vikingekre hajazó fjerdaiak, délen a távol-keletiekre emlékeztető shuk fogják harapófogóba az országot. A helyzetet bonyolítja, hogy maga Ravka sem egységes: a kereskedelmet uraló nyugati tartományok lázadoznak a cári kelet elnyomása ellen. A kényszerű megosztottságot a két országrészt elválasztó Árnyzóna táplálja: a misztikus senkiföldje örök sötétségbe borul, ahol vérszomjas lények lesnek áldozatra. A ravkaiak azonban, hajókra emlékeztető homokfutóikkal, kénytelenek újra és újra áthatolni a sötétségen, így tartva fenn a kapcsolatot nyugat és kelet között, ha kell, emberélettel fizetve meg az átkelés árát.
A Grisaverzum térképe Fotó: Netflix
A történelménél sokkal érdekesebb Ravka társadalmi tagozódása. A grisák olyan természetfölötti képességekkel bíró emberek, akiket mindenhol üldöznek: a fjerdaiak boszorkányokként néznek rájuk, a shuk kísérleteznek rajtuk, a tengerjáró kerchiek rabszolgaként adják-veszik őket. Nem volt ez másképp Ravkában sem, amíg a sötétséget befolyásolni képes Éjúr hatalomra nem került, aki az üldözöttekből hadsereget és egy új, a szegényeket az uralkodói elittől elválasztó társadalmi réteget kovácsolt belőlük. A grisák különleges képességeire Bardugo nem varázslatként, hanem tudományként tekint: vannak, akik a szelet, a tüzet vagy a vizet képesek idomítani, mások különböző anyagokat, például a szövetet, a vasat vagy az emberi bőrt formálják kedvükre, és vannak, akik az emberi szívre és érzelmekre hatnak. Az író egész kis kasztrendszert épít föl a grisák számára, melynek élén az Éjúr és az újonnan fölfedezett Napidéző foglal helyet, akik együttes erővel elpusztíthatják az Árnyzónát, egyesíthetik az országot, és elsöpörhetik külső ellenségeiket.
Az ott nem Mordor, hanem az árnyékba borult Szentendre, vagy más néven: Árnyzóna Fotó: Netflix
Bardugo főhőse felnőve nemcsak a maga helyét igyekszik megtalálni az életben, hanem másokét is kivívná egy részletgazdagon kiszínezett világban.
A Grisaverzum akár az amerikai Harry Potter is lehetne, cári köntösben.
Bardugo annyi mindent belesűrít a sztoriba – romantika, coming-of-age, fantasy, humor és világépítés –, hogy az már szétfeszíti a kötet kereteit, és képernyőre kívánkozik. És akkor jön az Oscar-jelölt Eric Heisserer forgatókönyvíró, aki Ted Chiang Életed történetéből a vászonra adaptálta Denis Villeneuve-vel közösen az Érkezést, és rátesz még egy lapáttal. Úgy dönt, hogy Alisa történetét egy televíziós sorozatban összemossa a szintén a Grisaverzumban játszódó másik sztorival, a Hat varjúval. Persze a szerző producerként való hathatós közreműködésével.
A váltott nézőpontú Hat varjú a Ravkától nyugatra fekvő sziget, Kerch kereskedelmi kikötőjének, Ketterdamnak a sajátos, már-már kalózos világát tárja elénk. Innen indul útnak Kaz Brekker, a zseniális mestertolvaj díszes kompániájával, a szerencsejáték-függő mesterlövésszel, Jesperrel, és a kísértetként bárhová bejutó Inej-zsel egy visszautasíthatatlan ajánlat délibábját kergetve. A Grisaverzum új dimenziói nyílnak meg általuk. A forgatókönyvíró Heisserer ezt fölismerve a netflixes sorozatban ügyesen vegyítette a világmegváltó világépítést a heist mozik izgalmával. A Hat varjúból elsősorban karaktereket kölcsönöz, a mozgóképes adaptáció a kötetnek mintegy előzményeként szolgál.
Ben Barnes Éjúrként vonzza a tekintetet Fotó: Netflix
A televíziós sorozat báját a romantikus kalandfilmes jellege adja, ahogy a szláv mitológiát is előszeretettel felhasználó cselekmény olykor meglepő fordulatokkal száguld. Ezt a nyaktörő sebességet a vizuális effekteket is hadrendbe állító világépítés bánja. A 8 epizódot magában foglaló évad közepe a történet tetőpontja, ahol Alina bemutatóján összeérnek a különböző, jókora hurkokat vető cselekményszálak. Ezt követően – csodaszarvas ide vagy oda! – érezhető lejtmenetbe kezd a sorozat, amit az utolsó epizód cliffhangere sem tud igazán orvosolni.
A karaktereket elsősorban a remekbeszabott casting árnyalja. Bardugo rosszfiúkhoz való vonzódásának ékes példája az Éjúr összetett karaktere, akinek legfeljebb önzőségét és érzéketlenségét róhatjuk fel. Ben Barnes kitűnő választásnak bizonyult a szerepre, aki egyszerre tud titokzatos, sebzett és megközelíthetetlen lenni. Alina a tévésorozatban – szemben a regényekkel – félig shu származású, már csak ezért is kitűnő választás a keleties vonásokkal bíró Jessie Mei Li a főszerepre. Mei Li számára az Árnyék és csont a kiugrás lehetőségét hordozza magában, és az első évadbeli teljesítménye alapján erőfeszítéseit siker koronázza.
Hat varjúból három: a ravasz Kaz Brekker, a villámkezű Jesper és a kísértet Inej (Freddy Carter, Kit Young és Amita Suman) Fotó: Netflix
Nagy jövőt jósolok a Kazt alakító, szintén zöldfülű Freddy Carternek is, aki nagyon meggyőző a csapat eszét képviselő mestertolvajként. Kit Youngnak is jól áll az LMBTQ-s mesterlövész karaktere, aki éppoly veszélyes a magas labdákra, mint a mozgó célpontokra: állítólag annyit gyakorolt a kézifegyvereivel, hogy a célzott lövésekhez végül nem volt szükség az eredetileg tervezett számítógépes trükkfelvételekre. A Havas Jon-Ygritte évődő párosát megidéző Matthias és Nina mintha a Trónok harcából léptek volna elő; az utóbbit megformáló Danielle Galligan karakánságában is elbűvölő.
Bardugo a Grisaverzum nyelveihez segítséget kapott David J. Petersontól, aki többek közt a Trónok harca dothraki és valyriai nyelveinek megalkotásában működött közre. Előszeretettel használták fel az oroszt az egyedi hangzása miatt a könyvben és a filmen is egyaránt. Talán ezért is vártam annyira Nina és Matthias közös jelenetei végén hátha elhangzik a „Ti nicsego nye znajes, Matias!”* mondat. Ugyanakkor az oroszok a pontatlan cári történelmi miliő miatt nem különösebben lelkesednek a produkcióért, ellentétben velünk, magyarokkal, már csak az ismerős helyszínek miatt is. A szemfülesek felismerhetik a keszthelyi Festetics-kastélyt, a Budai Várat, a pósteleki Széchényi–Wenckheim kastélyromot, valamint Szentendre környékét.
Nina és Matthias szorult helyzetben (Danielle Galligan és Calahan Skogman) Fotó: Netflix
Az Árnyék és csont a Netflix minden igyekezete ellenére sem lesz az új Trónok harca, bár szerelmi háromszöge világokat teremt és rombol le egyszerre. Emellett fontos gondolatokat fogalmaz meg az elfogadásról és az empátiáról, valamint rávilágít az autokrácia és a társadalmi diszkrimináció árnyoldalaira. Elsősorban mégis egy epikus, sodró lendületű, romantikus fantáziatörténet, amely ha mást nem is, de legalább segít eloszlatni a privát kis Árnyzónánkat, az együttérzésünket felemésztő szörnyeivel.
*oroszul: „Nem tudsz te semmit, Matthias!” Utalás a Trónok harcában Ygritte szállóigévé vált mondására.
