A Pécsi Ildikó - Úgy, ahogy volt című kötet bemutatója az őszi Margón volt, ahol L. Péterfi Csaba elmesélte, hogy jó húszéves ismeretség kötötte a színésznőhöz, ezalatt az idő alatt pedig rengeteg történetet hallott tőle - a gyerekkoráról, a főiskoláról, a színészekkel, szerelmekkel való kapcsolatáról. Amikor nekiszegezte a kérdést, hogy miért nem írja meg az élettörténetét, Pécsi Ildikó azzal vágott vissza, hogy ki lenne erre kíváncsi. Később mégis belevágott egy Blaha Lujzáról, valamint a saját kertjéről szóló könyvekbe, amelyek végül abbamaradtak. L. Péterfi Csaba viszont később megkapta a két írásos anyagot, azonkívül rengeteg hanganyagot és a színésznő levelezését is. A bemutatón a szerző elmondta, hogy több ezer levélről volt szó, és a gyűjtemény érdekessége, hogy nemcsak azok a levelek maradtak fent, amelyeket Pécsi Ildikó kapott, hanem azok is visszakerültek hozzá, amelyeket ő küldött korábban másnak. A levelek rendszerezése alapján „kitisztult nagyon sok minden” , és ezek összessége alapján állt össze a könyv.
L. Péterfi Csaba elárulta azt is, hogy utólag rájött, a színésznő nem mindig mondott igazat. Például azt állította, nem tudta magáról, hogy szép, de ez nem igaz. Annak idején két színésznő volt Magyarországon, akiket szexbombának tituláltak, Pécsi Ildikó volt az egyik. A színésznő tudta azt is, hogy neki ez a „szexibombiság” (ő fogalmazott így) jelenti a karrierjét, de ő drámai színésznő akart lenni - minden vágya volt, hogy Éva legyen Madách Az ember tragédiájában (erre egyszer lett volna lehetősége a főiskolán, de végül nem jött össze a dolog).
Pécsi Ildikó a halála előtt nagyon készült arra, hogy elkészüljön ez a könyv, de azt is elmondta, hohgy az ő életében nem jelenhet meg. Ennek legfőképpen az volt az oka, hogy életének utolsó éveiben nem a színművészetéről szóló cikkek voltak túlsúlyban, és nem akart további pletykákat a fiatalkoráról. A bemutatón L. Péterfi Csabával Baku György beszélgetett, a teljes beszélgetést pedig most vissza tudjátok hallgatni.
Nyitókép: Fortepan/Szalay Zoltán
