- Szűcs Péter a könyvből vett idézettel indította a beszélgetést („A szépség elmúlik, az marad, ami belülről jön”), de vajon – szólt a kérdés – tisztában van-e ezzel az az ember, aki a szépségből él? „Ha nem ostoba, akkor igen” – válaszolta Pataki Ági, és felidézte, hogy sok olyan kolléganője hitte azt, örökké tart a modellmunka. Nekik csalódás volt, amikor le kellett lépniük a színpadról, de voltak páran, akik az elejétől kezdve tisztában voltak azzal, hogy pillanatokig tart ez a szakma. Hozzátette azt is: páran erre rácáfoltak, hiszen ha az ember kellően szorgalmas, megbízható, akkor ezek a határok kitolódnak.
- Az otthonról hozott értékek mindig is fontosak voltak számára, és ez a saját gyerekével kapcsolatban is sokszor a szeme előtt lebeg. Mindenesetre otthonról hozta magával, hogy meg kell mindenért küzdeni, dolgozni. Lehet szerencséje is az embernek, de azt meg is kell ragadni, és sziszifuszi módon fel kell építeni azt a karriert, amibe belecsöppen az ember. Mindenhez kell józanság, nyitottság, bátorság, szorgalom.
- A modellkarrierjét áttételesen a spanyol nyelvtudása indította el: egy chilei delegációt vitt a Rotschild-szalonba. Utóbbi volt annak idején az egyetlen szalon az országban, ahol divatbemutatót lehetett rendelni, egy kis kapitalista szigetként működött – a szalonbemutatóra eggyel kevesebb lány jött el, Rotschild Klára pedig rámutatott, így beugrott a hiányzó manöken helyére. A következő nagybemutatóra már dobta a spanyol tolmácsolást, és elkezdett modellkedni.
- Közben ezzel párhuzamosan már megtörtént a híressé vált Fabulon-fotó kiválasztása is. Egy diplomamunkához készült róla egy fotósorozat, amit a főiskolai kiállításon látott meg a Kőbányai Gyógyszergyár reklámfőnöke. Pataki Ági nem is tudott az egészről, a gyógyszergyár lényegében jogtalanul használta fel a képet, ő is az utcán szembesült a plakáttal. Először halálosan felháborodott, de meggyőzték, hogy ne pereskedjen, inkább egyezzenek meg.
- Először nem modellként, hanem a Filmvilág címlapján szerepelt: 18 évesen Sándor Pál beválasztotta egy filmbe, de Pataki Ági ettől még nem tartotta magát színésznőnek. Saját bevallása szerint akkor nem értett sokat a filmezésből, és ha valakiben nincs meg a tehetség és az ösztön, akkor nem kellemes a kamera túloldalán lenni. Szerinte fontos dolog az életben, hogy józanul fel tudjuk mérni, mihez nincs tehetségünk.
- Szóba került az az ügynöki jelentés is, amelyet az egyik kolléganője írt róla. Pataki Ági tudja, ki a jelentés szerzője, jóban is vannak, de az illetőnek nincs tudomása arról, hogy ő tisztában van ezzel a ténnyel (talán most kiderül számára a könyvből). Amikor megtudta, hogy jelentettek róla, nem sokkolta különösebben, hiszen belenőtt ebbe a dologba, és pontosan tudta, hogy vannak, akiket megfigyelnek. Ennek a kolléganőjének olyan adatokat kellett gyűjtenie róla, amivel később megzsarolhatják, de a jelentésnek nem volt egyetlen ilyen pontja sem.
- Elhangzott az is, hogy élete egyik vezérfonala, hogy az okosabbra hagyatkozzon. Amikor például először megkeresték a könyv ötletével, elszörnyülködött, ugyanakkor elmondta azt is, hogy végeredményben – az életén keresztül – korképet szeretne festeni, ezenkívül pedig inspirációnak is szánta.
