Indul a buli. Majdnem lekéstem. A kiskrapekért kellett mennem, teniszedzése volt. Anyám második férje az apja, tulajdonképpen féltesók vagyunk. Szeretem dögönyözni az illatos bőrét. Olyan okos, mint a nap. Hallottam a szomszéd Guszti azt kérdezte a hájas feleségétől minap, mikor elmentem mellettük. Te Kata, mitől lett ilyen elbaszott barom ez a gyerek?  Na, akkor tovább repedt, ami eltörött bennem egyszer. Nem szóltam neki, pedig tudom ha elmondom a bandába,  Rozsdás úgy összerugdalta volna a szomszédot, hogy lesittelik. Minek a baj? Elkerülöm, csak hagyjanak békén írni. Verseket fabrikálok, persze kurvára nem reklámozom. Mit is mondhatnék? Petőfinek hívnak a többiek. Zsuppi találta ki, mert a bajuszos csávó is lázadt, meg harcos szelleme volt.
Megfogta a fejem, belenézett a szemembe, máshogy mikor a Blahán köpködi a szotyihéjat és kiteszi a lábát az öltönyösök elé. A mostani nézésében mintha szeretet csillogott volna: - Figyusz Kistaréj! Csináld meg a szerencsédet apuskám! Csináld meg, mert elkallódsz a picsába! A világ egyre szarabb lesz, a gyávák megdöglenek. Te leszel az új Petőfi, kisgyerek!- azzal megpaskolta az arcom. Pont olyan érzéssel mint apám, amikor még élt.
Jön a zenekar. Indul a buli. Majdnem lekéstem.