Kányádi Sándor verse egy Isten háta mögötti helyről mesél, ahová nem néz a teremtő, ahová nem jönnek el a három királyok, ahol nem világít a csillag és üres a jászol is. A felütés tehát nem túl bizakodó: „idén se lesz nálunk karácsony/ hiába vártok”. Sötét estékről, didergésről, a szeretet hiányáról szól a szöveg.

Aztán a vers átfordul egy fanyar fohászba. A lírai én azt kéri a teremtőről, nézzen azért néha a háta mögé is, küldjön oda is mosolyt, küldje el oda is a három királyokat, ahová az előző években nem jött el a Megváltó.

Kányádi Sándor: Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok 

sok dolga van a teremtőnek
mindenkivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat 

megértjük persze mit tehetnénk
de olyan sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet 

előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak

1985