Versterápia: „Nem tudom, mihez tartsam magam ebben az életben”

Versterápia: „Nem tudom, mihez tartsam magam ebben az életben”

A mai Versterápiában Fernando Pessoa Ez az ősi szorongás című versét ajánljuk. 

Forgách Kinga | 2021. november 17. |

Fernando Pessoa portugál költő verse a szorongásról mesél, mégpedig nagyon pontos képekben. Rémület, szertelen képzetek, lázálom-sorozatok, időnként ki-kitörő nagy felindulások – így festi le a feszültséget, amely belülről szorongatja az embert, amikor hosszabb távon él meg félelem- és nyugtalanságérzést.

Versterápia
Versterápia rovatunkat a járvány első hulláma alatt indítottuk el, hogy versekkel segítsünk feldolgozni a nehéz időszakot. A korábban megosztott verseket ITT találjátok. 

A vers címe Ez az ősi szorongás, ami arra utal, mintha nem konkrét fenyegetettség állna a háttérben, hanem valamiféle ősi, általános szorongás. Pessoa úgy ír erről, mint egy köztes állapotról az őrület és a normalitás határán („hideg bolond”). A túlcsorduló, otthontalan, kisiklott érzésre azonban nem talál gyógyírt. A szöveg vége felé felmerül, hogy jó lenne bármilyen kapaszkodó, megtenné bármilyen vallás, bálvány vagy istenség, akiben hinni lehetne.

Fernando Pessoa: Ez az ősi szorongás

Ez az ősi szorongás,
ez a szorongás, amit századok óta magamban hordozok,
könnyekben és szertelen képzeletekben,
rémület nélküli lázálom-sorozatban,
értelem nélkül egyszerre kitörő nagy felindulásokban
kicsordul a pohárból.

Kicsordul.
Nem tudom, mihez tartsam magam ebben az életben,
ezzel a rosszulléttel, amely lelkemre ráncokat vés!
Ha legalább megbolondulhatnék igazán!
De nem: csak ez a kettő közti,
ez a majdnem,
ez a meglehet...
Ez.

Akit őrültekházában ápolnak, az legalább valaki.
De én őrültekházán kivüli őrültekházának ápoltja vagyok.
Hideg bolond,
őrült, aki tisztán lát,
aki mindentől idegen és mindenkivel azonos:
ébren alva olyan álmot álmodom, amely őrület,
mert nem álom.
Ilyen vagyok...

Szegény kis régi háza elveszett gyermekkoromnak!
Gondoltad volna, hogy így kilakoltatom önmagam?
Hol a te gyermeked? Kisiklott.
Hol az, aki békésen aludt falusi tetőd alatt?
Kisiklott.
Hol az, aki én voltam? Kisiklott. Lásd, ide jutottam.

Ha legalább valamilyen vallásban hihetnék?
Abban a bálványban, példának okáért,
amely otthon volt, abban, amelyet Afrikából hoztak.
Csúf volt és groteszk,
de volt valami benne minden istenségből, amiben csak hinni lehet.

Ha legalább egy bálványban hinni tudnék -
Jupiter, Jehova, Emberiség -
megtenné bármelyik,
mert mi más is bármi, mint amit róla gondolunk?

Hasadj meg, festett üvegből való szív!

1934.

Somlyó György fordítása

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Versterápia: „egy formátlan szomorúságon/ cseppet sem segít a valóság”

A mai Versterápiában Parti Nagy Lajos Csigabú című versét ajánljuk.

 

...

Versterápia: „ki emel fel az őszi sárból, / ti szegény három falevél?”

A mai Versterápiában Weöres Sándor Ballada három falevélről című versét ajánljuk.

...

Versterápia: „barát? / igen / de/ nem ér rá”

A mai Versterápiában Képes Géza Igen de című versét ajánljuk. 

SZÓRAKOZÁS
...

Egyik csata a másik után: a politikai ellentétek végletekig tolt játszótere

Látványos, őrületes hajsza a kortárs amerika politikai színtereiben, Thomas Pynchon Vineland című regénye alapján.

...

Most ezt lehet tudni az Amazon Negyedik szárny-adaptációjáról

Új showrunnert igazolt a produkció. 

...

Új Stephen King-thriller készül: te eladnád a lelkedet egy gonosz patkánynak?

Egy alkotói válsággal küzdő írót sok mindenre rá lehet venni.

...

Pető Péter: Az olvasás a szabadság megőrzését jelenti

...

Péterfy Bori: Rock and rollból hazajönni hajnalban, majd másnap iskolába vinni a gyereket [Ezt senki nem mondta!]

...

Reisz Gábor: A felnőtté válás mindig egy végponttal kezdődik