10 évvel ezelőtt, 2016. július 14-én halt meg Esterházy Péter, a kortárs magyar irodalom és a posztmodern meghatározó alkotója.
Az évforduló alkalmából sorra közöljük a Könyves Magazin 2021-es Esterházy-különszámában megjelent írásokat.
Várkonyi Gábor esszéjében az Esterházy család több száz éves múltját ismerhetjük meg a 16. századtól egészen a 20. századig, átívelve megannyi kastélyon, váron, ambíción, tisztségeken és könyvtárakon. Az Esterházy család történelmileg és kulturálisan is formálta Közép-Európa és a magyar történelem menetét. A határtalan törtetők és született zsenik között nehezen találunk olyat, aki ne ékesítette volna a családot, persze, érdekességek azért bőven akadtak az évek folyamán. Most megismerhetjük, milyen családi múltra tekint vissza Esterházy Péter.
Várkonyi Gábor: „Családunk nevét az Esthajnalcsillagról nyerte”
Esterházyak – Család és történelem
„Családunk nevét az Esthajnalcsillagról nyerte. Kezdetben nem volt nevünk, az évezred első századaiban az oklevelekben és azok záradékaiban megnevezett hivatalnokok csak keresztneveiken és ritkábban nemzetségök nevein fordulnak elő, és ha nincs név, nincsen család. (A család az egymással leszármazás útján kapcsolatban álló, egy vérből származó, azonos történeti múlttal bíró és ennek folytán összetartozó személyek összessége. Az elődök tisztelete és emléküknek megbecsülése az alapja a családszeretetnek és egyszersmind a hazafiságnak is. Ezért amelyik család a múltját elhanyagolja és őseinek emlékét nem tiszteli, az a nemzet életfájának egyik gyökerét metszi el satöbbi.)
Mert mitől család a család? (»Hogy ki kuzin, azt én mondom meg.«)”
A magyar rendi országgyűlés 1625-ben az akkor negyvenkét éves Esterházy Miklóst (1583–1645) választotta nádorrá. Esterházy felért a csúcsra, gondolhatták a kortársak, akik már több mint egy évtizede figyelték rendkívül határozott és szerencsés előmenetelét mind a kormányzati, mind pedig a társadalmi ranglétrán. Az apa, Esterházy Ferenc (1533–1604) Pozsony vármegye alispánja volt, sok gyerekkel, szerény csallóközi birtokokkal, de egy igen jelentős támogatóval is rendelkezett, aki nem volt más, mint Pálffy Miklós (1552–1600), a tizenöt éves háború kiemelkedő hadvezére. Pálffy, ahogy egy generációval később az Esterházyak, maga építette fel karrierjét, szintén szerencsés családi kapcsolatok révén. A 16. századi nagy történelmi próbatétel, az ország politikai egységének a felbomlása, az állandósuló végvári harcok közepette a magyar társadalomban jelentős őrségváltás is lezajlott.
A középkori arisztokrácia átadta a helyét az új korszak új hőseinek.
A Báthoryak, Bebekek, Perényiek helyét átvették a Nádasdyak, Pálffyak, Wesselényiek, Rákócziak. Valamennyien köznemesi szintről indulva értek el egyre magasabb kormányzati pozíciókat, nyertek báróságot, majd lettek grófok. A politikai karrier pedig hozzásegítette a családokat, hogy dinasztiát alapíthassanak, a megszerzett tekintélyt és vagyont tovább örökíthessék utódaik számára.
Ezek közül az új családok közül is kiemelkedik az Esterházy család. Esterházy Miklós nemcsak a nádori hivatalt töltötte be húsz éven át, hanem hozzá kötődik az első tudatosan szervezett politikai csoportosulás megszületése, ők voltak az „esterházysták”. Fiatal arisztokraták, köznemesek csoportja, akiket a nádor személye, tudatos nevelési elvei tartottak össze. Wesselényi Ferenc nádor még megválasztása előtt így tett hitet és emlékezett vissza Esterházy Miklósra: „… jó emlékezetű Esterhas Miklósnak én is igaz szolgája valék, s mivel eszében nem sokat kaphattam, noha az mi kevéske van, annak oktatásából lövődözök.”
Esterházy Miklós karrierje a kora újkori „self-made man” tipikus példája.
A sikeres politikus hasonlóan sikeres családalapító is volt. Két házassága, előbb Dersffy Orsolyával, majd Nyáry Krisztinával, jelentős birtokokat is jelentett. Dersffy Orsolya, Mágóchy Gáspár özvegye a Mágóchy-vagyon egy részét, köztük Munkács várát és uradalmát, Nyáry Krisztina,Thurzó Imre özvegye pedig nemcsak a fiúágon kihalt Nyáry család, hanem a hanyatló Thurzó család vagyonát is az Esterházyak számára mentette át. A grófi címet Fraknó várával kapta meg Esterházy Miklós és leszármazottai, kárpótlásul a Bethlen Gábor által elfoglalt Munkácsért. A Mágóchyak hajdani vára így az erdélyi fejedelmek látókörébe került, majd a Báthoryak vagyonára is szemét vető Rákóczi család ikonikus birtoka lett. Munkács elvesztése után a Borsod vármegyei Regéc és uradalma maradt Esterházy kezén, szintén a Mágóchy örökség részeként, de 1644-ben I. Rákóczi György megostromolta és elfoglalta a várat.
Ekkor dőlt el véglegesen, hogy az Esterházy család Nyugat-Magyarországon fogja kiépíteni és növelni birtokait.
Miklós nádor halála után a család első számú örököse fia, Esterházy László gróf volt. Az ő élete azonban tragikusan hamar, az 1652-es vezekényi csatában ért véget. Vezekénynél a Forgács Ádám, egyébként szintén esterházysta, érsekújvári főkapitány által vezetett magyar sereg komoly vereséget mért a magyar területekre betörő török csapatokra. A győzelmet azonban beárnyékolta négy Esterházy rokon, unokatestvér halála: Esterházy László, Esterházy Tamás, Esterházy Gáspár és Esterházy Ferenc reménytelen helyzetben, beszorítva küzdöttek az utolsó pillanatig. Vezekény máig az életüket feláldozó, háborúban elesett Esterházyak szimbóluma. A csatában elesett Esterházy László helyét a legkisebb fiú, Esterházy Pál foglalta el.
Esterházy Pál (1635–1713) világot látott – Nádasdy Ferenc országbíróval beutazták a Német-római Császárság számos városát –, művelt fiatalember volt. Ő köti össze a törökkel háborúzó 17. századot a török utáni, egységes Magyarországgal. A Wesselényi-féle szervezkedés ürügyén elítélt magyar főúr, Nádasdy Ferenc vagyonának egy részét sikeresen megmentette, majd rászabták azt a keserű feladatot, hogy Thököly Istvánt ostromolja ki Árva várából. Thököly leányait, Évát és Katát magához vette, majd 1682-ben Thököly Évát feleségül is vette. 1681-től haláláig Magyarország nádora volt, ezzel József nádor után ő lett a leghosszabb ideig hivatalban levő nádor. A karlócai béke előtt megjárta a háború legfontosabb harctereit, politikai tevékenysége pedig a királyság egységének megteremtésére és a Habsburg-dinasztia örökletes uralmának az elismerésére irányult. 1687-ben német birodalmi hercegi rangot kapott. A visszafoglaló háború után kirobbant Rákóczi-szabadságharc időszakában már visszavonult a politikától.
Foglalkozott zenével, versírással és kegyességi irodalommal, összegyűjtve a magyarországi Mária-kegyhelyeket.
A török elleni harcokból Esterházy Miklós gyerekei és unokái közül többen is kivették a részüket. Esterházy Antal (1676–1722), II. Rákóczi Ferenc hadseregének generálisa a török ellen harcolva esett fogságba és lett a Héttorony utolsó magyar rabja. 1699-ben, a karlócai békével szabadult ki, hazatérve a császári hadseregben folytatta a szolgálatot. 1704-ben Forgách Simon tábornokkal együtt állt II. Rákóczi Ferenc oldalára. A szabadságharc egyik legsikeresebb tábornoka volt, talán ennek köszönhette, hogy II. Rákóczi Ferenccel együtt szerepelt azon a listán, akiknek nem járt a császári és királyi kegyelem. Esterházy Antal a rodostói magyar emigráció tagja maradt élete végéig. Fia, Esterházy Bálint József (1705–1743) a család francia ágának a megalapítója, a francia hadsereg kötelékében önállóan felállított huszárezred tulajdonosa volt. A dettingeni csatában (1743. június 27.) szerzett sebesülésének következtében halt meg, Esterházy László sorsát szinte kísértetiesen megismételve. Posztumusz Szent Lajos-renddel tüntették ki.
Esterházy Antal majki birtokán öccse, Esterházy József (1682–1748) kamalduli szerzetesek számára alapított kolostort. Szándékos vagy véletlen egybeesés, nem lehet megmondani, de az Itáliából induló középkori kamalduliak éppen a 18. század elején és éppen Franciaországban második virágkorukat élték. II. Rákóczi Ferenc a kamalduliakhoz vonult vissza, innen járt be a királyi udvarba, illetve itt fogadta vendégeit is. A kamalduliak magyarországi jelenléte, az Esterházy-birtokon való megtelepedése szimbolikus főhajtás a Rákóczi-emigráció, a család Franciaországban és az Oszmán Birodalomban ragadt tagjai előtt is.
A 18. század a palotaépítések nagy százada, ebből az Esterházyak sem maradtak ki.
A nagy építkezők között szerepel Esterházy József, aki Majkon, Tatán és Cseklészen emeltetett új kastélyt. Fényes vagy Pompakedvelő Esterházy Miklós a süttöri volt Nádasdy-uradalom kis vadászházát tüntette el, és helyére a schönbrunni vagy Versailles-i minta alapján építtetett barokk kastélyt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már Esterházy József hozzányúlt a vadászházhoz, de az igazi nagy átalakítást Fényes Esterházy Miklós végezte el. A kastély a család szimbólumává vált, még akkor is, ha 1790-ben elhagyták, és csak a 20. század elején költözött ide vissza a hercegi ág képviselője, Esterházy Miklós Pál (1869–1920).
De nem csak kastélyok születtek az Esterházyak keze alatt. Esterházy Ferenc kancellár (1715–1785) Pápán kórházat alapított. Testvérének, Eszterházy Károly (1725–1799) egri püspöknek köszönheti a létezését az egri líceum, ma Eszterházy Károly Egyetem.
Épült színház Tatán és operaház Eszterházán — sajnos egyik sem létezik már. Eszterházán a kertrendezés, míg Tatán a szigorú anya tüntette el Thália templomát.
A hagyomány szerint a tatai kastélyszínházat gróf Esterházy Ferenc özvegye, Lobkowitz Anna Berta bontatta el 1913-ban, mert féltette fiát a bohém élettől.
Az már a sors furcsa játéka, hogy a fiúból, Esterházy Ferencből (1896–1939) zeneszerző lett. Eszterházán a 19. század közepén bontották el a használaton kívüli operaházat, helyét a park foglalta el. Tatán Gustav Mahler vendégeskedett, míg Eszterházán Joseph Haydn vezette évtizedekig a herceg udvari zenekarát. A tatai színházról a fiatal Gustav Klimt festett ma már csak fényképről ismert képet. Az elbontott színházak, az elvadult kertek a teremtés mellett a pusztulás emlékeit is őrzik. A cseklészi kastély, könyvtárával, teljes gyűjteményével együtt, 1911-ben tragikusan leégett. A második világháború alatt az Esterházy család tulajdonában levő műtárgyak nagy része elpusztult, csak a levéltárak leltárai idézhetik fel a hajdani gyűjtemények gazdagságát.
A fraknói kincstárból Budapestre hozott, 456 tételt tartalmazó kincstár kétharmad része teljesen megsemmisült.
Károlyi Margit (1896–1975), Esterházy Móric volt miniszterelnök felesége 1945-ben angolul írt levélben szomorúan számolt be a csákvári kastély kifosztásáról. Csákvárt, a kastély kincstárát talán Polcz Alaine látta utoljára épségben: „…egy kódex, ami a földön hevert, el akartam vinni, de zavarban voltam, hogy mégis lopás lenne. Visszatettem a polcra. Az ezüst- és aranyholmival, drágakövekkel nem tudom mi lett” — írta a csákvári kastély kiürítéséről. Előbb a német katonák, majd az orosz hadsereg pusztította el teljesen a kastély berendezését és minden műtárgyát.
Így vágtatott végig a történelem az Esterházy család kastélyain. Könyvtárak, bennük a családtagok kedvenc olvasmányai, bútorok, amelyek Európa királyi udvaraiban készültek, ékszerek, amelyek 17. századi augsburgi ötvösök tudását dicsérték, ruhák amelyeket nagymamák hagytak az unokákra, nyomtalanul tűntek el.
Pedig az Esterházyak több száz éven át uralták a történelmet.
Politikusok és diplomaták garmadáját adta a család. Esterházy Miklós (1711–1764) szentpétervári követ Erzsébet cárnőtől vette át a Szent András-rendet, a jelenet ma is látható a budai Várban, a Tárnok utcai Esterházy-palota sarokerkélyén. Fia, Esterházy Ferenc szintén diplomata lett, Párizsban, Nápolyban és Velencében szolgálta a Habsburg-dinasztia európai érdekeit. A hercegi ág legismertebb diplomatája Esterházy Pál Antal (1786–1866) herceg, aki Londonban és Párizsban teljesített diplomáciai szolgálatot, 1848-ban ő lett a király személye körüli miniszter. Esterházy Móric (1807–1890), a „hallgatag Esterházy” a pápai államban képviselte a Habsburg Monarchiát. Felesége francia nő volt, Roisin marquise, aki Marie Antoinette lányával nevelkedett együtt. Különleges kapcsolatot alakított ki Napóleon fiával, a Bécsben nevelt reichstadti herceggel. A csákvári Esterházyak között apáról fiúra szállt a Szent Ilona szigetéről hozott platáncsemeték története, amelyek mára, ha igaz a történet, igen nagy fává cseperedhetek. Az unoka, Esterházy Móric (1881–1960) miniszterelnök, változatos és sorsfordulatokban gazdag pályája során egy interjúban visszaidézte a Sasfiók, a reichstadti herceg nagyapjának adott tanácsát, hogy ne süllyedjen el hazája belpolitikai homokbányájában!
Esterházy Móric miniszterelnök élete sok mindent magába sűrít, amit az Esterházyak a magyar történelemben tettek vagy képviseltek.
Nádor őseihöz hasonlóan az ország élén állt, reformer volt, aki a választási törvények modernizációját mindennél fontosabbnak tartotta, keresztény szolidaritás vezette, amikor árvaházat tartott fent, iskolát vezetett vagy éppen Csákvárra mindenkit befogadott, aki a háború elől menekült, legyen zsidó tisztviselő vagy francia hadifogoly vagy éppen Kolozsvárról érkezett erdélyi magyar. A történelem persze nem igazságos, sok rokonával együtt mondhatta volna, de nem tette. Sopronkőhidán raboskodva várta a nyilas kormány kivégzési parancsát, raboskodott Mauthausenben, majd minden figyelmeztetés ellenére hazajött, hogy népbíróságra cipeljék, családjától elválasszák.
Emigrációban halt meg, mint sokan a családjából.
A magyar történelem sokat köszönhet az Esterházyaknak, még ma is a lábnyomukban járunk, ha betérünk egy-egy kastélyba, parkba vagy múzeumba. A magyar kultúra elképzelhetetlen lenne az Esterházy család nélkül.
Fotó: Szilágyi Lenke
