A hétfői Könyvesblokkunkban helyet kapott James F. Cooper Az utolsó mohikán nevű regénye, amelynek teljes szövege ezúttal Gy. Horváth László szöveghű fordításában olvasható. Az elmúlt években több olyan mű is megjelent, melyeket teljesen új fordításban vehetnek kezükbe az olvasók. Az újrafordítás mindig nagyon izgalmas vállalkozás, hiszen sokszor kanonizált szövegek kapnak teljesen új vagy friss értelmezést, nem csoda, ha nem egy esetben sok vitát is generálnak, ami nem baj, hiszen az irodalomról vitatkozni jó dolog. Mindenesetre mi most ezekből az újrafordításokból szedtünk össze ötöt, melyeket érdemes magukban vagy akár a régebbi fordításokkal összehasonlítgatva olvasni.
Rozsban a fogó
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Fordította: Barna Imre, Európa Könyvkiadó, Európa Könyvkiadó, 2015, 308 oldal, 2990 HUF
A legnagyobb feltűnést néhány éve vitán felül a Zabhegyező újrafordítása keltette: az Európa Könyvkiadó 2015-ben adta ki Barna Imre fordításában Salinger klasszikusát, amelynek a címe is más lett: Rozsban a fogó (olvassatok bele itt). Interjúnkban Barna Imre elmondta, hogy a munka során a legfontosabbnak annak a beszélt nyelvi képzetnek az újrateremtését tartotta, amely az angol eredetit jellemezte. A címadásról pedig a következőket mesélte: „… hogyne ütköztem volna bele abba a problémába, hogy a Zabhegyező egy nagyon bevett, nagyon ismert cím, és nekem is nagyon nehezen áll rá a nyelvem arra, hogy erről a könyvről ne mint a Zabhegyezőről beszéljek. Szerintem is frappáns cím, még ha félrevezető is. Az egyik opció tehát az volt, hogy egy ugyanilyen frappáns másik címet adjunk neki. Hamar be kellett látnom azonban, hogy lehetetlenség olyan frappáns címet csinálni, amely ugyanabból a szövegrészből eredeztethető, egyúttal meg is állja a helyét. Végignéztem, hogy különféle nyelveken hogyan oldották ezt meg: vannak nyelvek, ahol kikerülték ezt a problémát. Ott van például az olasz fordítás, ahol Il giovane Holden a könyv címe, Az ifjú Holden, ami kicsit hajaz Az ifjú Werther szenvedéseire. A francia kicsit blikkfangosabb, bulvárosabb, érzelmesebb cím lett, L’attrape-coeurs, ami jelent Szívfogót és Szívcsapdát is. A legtöbb nyelven azonban a cím nagyjából annyit tesz, hogy „a fogó a rozsban”.” A teljes interjúért kattintsatok ide!
Sötétség délben
Arthur Koestler: Sötétség délben - Új fordítás az eredeti kéziratból
Fordította: Mesés Péter, Magvető Könyvkiadó, 2019, 304 oldal, 3499 HUF
Az év elején jelent meg a Magvető gondozásában Arthur Koestler Sötétség délben című műve, melynek fordítását Mesés Péter az eredeti kézirat alapján készítette. A dokumentumra 2015-ben egy doktorandusz bukkant a zürichi központi könyvtárban, ami igazi irodalmi szenzációnak számított akkor is és ma is. Már csak azért is, mert a Sötétség délben lényegében Daphne Hardy fordítása alapján kanonizálódott, a világ – és élete végéig maga Koestler is – ugyanis abban a hitben volt, hogy az eredeti gépirat a második világháború zűrzavarában elveszett. Hardy fordításában ugyanakkor fontos jelentésrétegek elvesztek a regényből, Mesés Péter viszont a bemutatón elmondta, hogy Hardy a körülményeket figyelembe véve óriási munkát végzett, és magát a címet is neki köszönhetjük, Koestler ugyanis németül a Sonnenfinsternis (Napfogyatkozás) címet adta a művének. Mesés Péter azt mondta, sokat gondolkodott azon, érdemes-e más címmel kiadni az újrafordított szöveget, de a Magvetővel végül arra jutottak, hogy jobb címet nem lehet adni neki. A bemutatóról szóló beszámolónkat itt találjátok!
Isteni színjáték
Dante Alighieri: Isteni színjáték
Fordította: Nádasdy Ádám, Magvető Könyvkiadó, 2016, 792 oldal
Nehéz dolgunk van, ha Nádasdy Ádámtól kellene szöveget választanunk, hiszen az elmúlt években rengeteg nagy klasszikust fordított újra – elég csak a Shakespeare-szövegeire gondolni, de ugyanebbe a sorba illeszthető a Bánk bán is, melynek prózai fordítása idén tavasszal jelent meg. Most mégis Dante klasszikusát választottuk, melynek tizennégyezer sora közül Nádasdy csupán egyetlenegyen nem változtatott. „Az érthetőségre törekvés nem pusztán a fordításban, hanem a szöveg tagolásában is megjelenik. Nádasdy újítása, hogy az énekeken belül a kisebb tartalmi egységeket is alcímekkel látja el, így az olvasó könnyebben tudja követni, hol tart éppen. Erre már csak azért is szükség van, mert ha komolyabban érdekel minket a Színjáték, akkor fel kell készülnünk arra, hogy a szemünk folyamatosan ingázni fog a lábjegyzetek és a főszöveg között. Hiszen – és ez az új fordítás másik nagy erénye – Nádasdy kiterjedt, részletes jegyzetapparátussal is ellátta a szöveget. Ez is szükséges lépés volt: míg a Biblia és a görög-római mitológia ismerete még Babits korában is az alapműveltség része volt, ma már egy átlagos középiskolásnak bizony jó eséllyel nem mond semmit Ráchel ősanya vagy éppen Minósz király neve” – írtuk annak idején az újrafordításról. Cikkünket a témában itt találjátok! A Shakespeare-fordításokról Nádasdy Ádám itt nyilatkozott nekünk, itt pedig bele tudtok olvasni a Bánk bán prózai fordításába!
Walther von der Vogelweide összes versei
Walther von der Vogelweide összes versei
Fordította: Márton László, Kalligram, 2017, 456 oldal, 4990 HUF
Walther von der Vogelweide teljes költői életművét tartalmazza az a kötet, melyet két éve jelentetett meg a Kalligram: a Minnesänger verseit Márton László fordította le és látta el magyarázó jegyzetekkel. A Literának akkor így nyilatkozott a korábbi magyar nyelvű fordításokhoz való viszonyáról: „A régebbi Walther-fordítók – hogy csak néhányat említsek: Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Jékely Zoltán, Kálnoky László – nagyszerű teljesítményt nyújtottak, szép magyar verseket hoztak létre, de a fordításaikból összerakott 1961-es gyűjtemény mögött nem áll egységes fordítói koncepció. Továbbá azóta a Walther-filológiában is történt egy és más. A modernné olvasás a nyelvre is vonatkozik. Walther a kortársainak írt. Magyarul is kortársnak kell éreznünk. Stílusa igen sokféle. Tud lenni gyöngéd és goromba, ingerült és megtört. Ezt érzékeltetni kell. A világnézete viszont azonos a költői észjárásával”. És egy versrészlet Márton László fordításában:
Azt nem tudom
hogy közömbös vagyok-e neked én szeretlek
egyvalami nagy fájdalom
keresztülnézel rajtam szemeid távolba merednek
ha jobb nem fog tőled telni
én ezt nem bírom elviselni
az irántad érzett vágy lever
segíts hordozni túl nagy a teher!
A nagy Gatsby
Francis Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Fordította: Bart István, Helikon Kiadó, 2019, 229 oldal, 1499 HUF
2011-ben jelent meg a múlt héten elhunyt Bart István újrafordításában F. Scott Fitzgerald klasszikusa. A műfordító arra a kérdésre, hogy miért kellett újrafordítani, egy interjúban azt mondta, hogy „előbb-utóbb mindent újra kell fordítani, még Arany Jánost is”. Természetesnek nevezte az újrafordítást, és az Európánál – ahogy akkor fogalmazott – még éltek a régi ösztönök, hogy új kiadás esetén újra kézbe kell venni a szövegeket, „így ezt is kézbe vették, és úgy határoztak, hogy ez bizony nem elég jó. A legnagyobb szerencsémre rám esett a választás. Osztovits Levente kb. száz évig volt a barátom, nagyon nagy kedvelője volt Fitzgeraldnak, és a kiadónál mindenki tudta, hogy magának tartogatja az újrafordítását, aztán erre már nem maradt idő. Most adott volt a lehetőség, és szerencsémre én dolgozhattam vele”. Fitzgerald művéből a legtöbbet talán az utolsó mondatot szokták citálni, ami magyarul Máthé Elek fordításában így kanonizálódott: „Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén mindig a múltba érkezzünk.” Bart István fordításában pedig így végződik a regény: „Mi azonban fáradhatatlanul evezünk tovább, szemben az árral, mely szüntelen visszasodor bennünket a múltba”. A kötet idén a Helikon Zsebkönyvek sorozat hetvenedik köteteként jelent meg ismét.
