Ezúttal egy klasszikus indiánregény újrafordítása, egy kétszáz éves szerelem története és egy addiktív családregény került a nyári Könyvesblokk hármas válogatásába.
James F. Cooper: Az utolsó mohikán - Elbeszélés 1757-ből
James F. Cooper: Az utolsó mohikán - Elbeszélés 1757-ből
Fordította: Gy. Horváth László, Park Kiadó, 2019, 428 oldal, 3950 HUF
Az utolsó mohikán, a Bőrharisnya-történetek időrendben második kötete nemzedékek képzeletét ejtette rabul 1826-os megjelenése óta. Az Észak-Amerika vad tájain játszódó cselekmény középpontjában egy valóságos történelmi esemény áll, amikor 1757-ben a franciák indián szövetségesei a William Henry-erődöt feladó brit katonák és családtagjaik százait mészárolták le. E köré a véres incidens köré építi Cooper romantikus történetét fogságról, szerelmes vonzalomról és hősiességről, amelyben a mohikán Chingachgook és fia, Uncas sorsa elválaszthatatlanul összefonódik a parancsnok lányai, Alice és Cora Munro, valamint Sólyomszem, a határvidéki felderítő életével. James Fenimore Cooper műveit Magyarországon jórészt ifjúsági átdolgozásokban adták ki - a regény teljes szövegét ezúttal Gy. Horváth László szöveghű fordításában olvashatjuk.
Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
Jaffa Kiadó, 2019, 316 oldal, 3490 HUF
Szentirmai Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával; családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány, de ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését.
Jonas Hassen Khemiri: Apazáradék
Jonas Hassen Khemiri: Apazáradék
Fordította: Papolczy Péter, Európa Könyvkiadó, 2019, 320 oldal, 3999 HUF
Egy nagyapa hazatér Svédországba meglátogatni a felnőtt gyermekeit. A fia éppen apai szabadságon van két gyerekkel, a lánya elvált, most pedig újra terhes, csak nem a megfelelő férfitól. Egyedül a nagyapa tökéletes, legalábbis ő ezt gondolja magáról. A látogatás tíz napja alatt azonban fájdalmas emlékek kerülnek a felszínre és a kapcsolatok tovább bonyolódnak. A nagyapa kénytelen szembesülni a múltjával. A lány egy lehetetlen döntés előtt áll, a fiú pedig szabadulni szeretne az apjával kötött megállapodás és a ráhagyott lakás nyomasztó terheitől. Vajon fel lehet bontani az apai záradékot vagy az fogja örökre a múlthoz láncolni a családot? Khemiri könyvében gyorsan váltakozó nézőpontok során át intim portrét kapunk egy kaotikus, mégis teljesen hétköznapi család életéről. Az Apazáradék addiktív családregény a szülők jelenkori helyzetéről.
