TGM-et nehéz megkerülni - Előhívás: Magyarírás a Nyitott Műhelyben

TGM-et nehéz megkerülni - Előhívás: Magyarírás a Nyitott Műhelyben

barraban | 2015. április 09. |

elohivas2014_1.jpg(Kép forrása: Litera)

Tamás Gáspár Miklós sokszor ad jó okot a nyilvános töprengésre: elég egy botrányszagú publicisztika, és máris róla beszél a teljes kulturális közeg. Személyének varázsától vagy épp irritáló jellegétől a Litera Előhívás tagjai is nehezen tudnak szabadulni. Legutóbbi beszélgetésük apropója a nagy hullámokat korbácsolt egyszemélyes politikai és kultúrcsörte.

Előzmények:

  • Spiró Györgyöt a hvg.hu faggatta ki a rendszerváltásról. Az író az interjúban beszélt a nagyhatalmak szerepéről, a rendszerváltás ölünkbe hullásáról, és arról, hogy a Kádár-rendszer olyan sikeresen állította elő a vegetálásra trenírozott embertípust, hogy egész nemzet hibernálódott a cselekvésképtelenségben. 
  • A nem éppen finomhangoló képességeiről híres TGM már másnap kiosztotta Spirót, és az író kijelentésein túl nem kímélte a kortárs szépirodalmat sem. Az 1980-as években hat hónap alatt több jelentős irodalmi mű jelent meg, mint a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban összesen.”,„az ún. szépirodalom ma épp oly jelentéktelen, mint a XVII. században…” 
  • TGM Spirót tetszetős közhelyek halmozójának tartja, aki összeesküvés-elméleteket kovácsol, bűnbakot keres, romantizálja a lengyeleket, és – a kordivatnak, az olvasói elvárásoknak megfelelően – „öngyarmatosító és öngyűlölő” szemléletet képvisel.

Kapcsolódó cikkünk:

Kulcsár Szabó Ernő: Az irodalmi kánonok befolyásolhatatlanok

Nádas: A magyar irodalomnak épp a sokszínűség a specialitása

A két megnyilvánuláshoz, különösen a „régi” és a kortárs irodalom problematikájához azóta sokan hozzászóltak. A Magyar Narancs körkérdést is feltett, melyre közismert írók, tudósok válaszoltak, listázva az általuk jelentősnek gondolt alkotókat, műveket (a végén TGM is megszólalt, rátéve még egy lapáttal a tűzre). A diskurzusból az Előhívás legénysége sem maradhatott ki: a Nyitott Műhelyben Jánossy Lajos, Reményi József Tamás, Németh Gábor és Vári György – eltérve a hagyományoktól - régi szövegek helyett ezt az aktuális beszédhelyzetet vették górcső alá. Az Előhívás palettájára új színt festő beszélgetésre Tamás Gáspár Miklóst is meghívták, ő azonban nem vállalta a nyilvános akasztást. Az est protagonistájának az ötletadó Németh Gábor lett kinevezve, aki már a beszélgetés elején kétkedett kicsit, vajon a kvartett és a közönség képes lesz-e kihámozni valami érdemlegeset a komplex jelenségből?

Szerinte legalább négy állítás fonódik össze TGM írásában. A vehemens filozófus szerint adott ez a MAGYARÍRÓ nevű, megalapozatlan tekintéllyel bíró entitás, aki őt nagyon bosszantja: a kifejezés a halmaz összes elemére igaz. Németh szerint a definíciót nehéz nem rasszizmusként értelmezni - a "fordított rasszizmus" fogalmát TGM egyébként Spiróra, pontosabban a MAGYARÍRÓRA alkalmazza. Az 1980-as években hat hónap alatt több nagy mű jelent meg, mint azóta összesen - TGM csak azon szerzők némelyikének kegyelmez meg, akik 1989 előtt kezdték pályafutásukat, tehát a történelem vége előtti időkből beszélnek át a ma emberéhez. A közíró vallja, hogy manapság nagy irodalom nem is létezhet, mert a feltételekhez hiányzik a megfelelő világtörténelmi pillanat, amit a nyolcvanas évek Magyarországán a szocialista blokkhoz való kényszerű kapcsolódás élménye teremtett meg. Hozzáteszi: azért megélt már a történelem ilyen kulturális vákuumot, méghozzá a 17. század üres évtizedeiben.

TGM két fogalmat használ a jelentős íróra: nagy és új. A beszélgetés résztvevői többek között azt próbálták körüljárni, jelent-e bármit is 2015-ben ez a két szó, korszerű-e egyáltalán ilyen módon közelíteni az irodalomhoz. Csak az ún. nagyszabást illeti meg a nagy irodalom rangja, vagy átértékelődött a fogalom, és létezhet egészen másfajta nagyság is?

Az Előhívás gárdája szemlátomást keményen birkózott a jelenséggel, az irodalom szerepét firtató kérdések azonban óhatatlanul keveredtek a személyes preferenciákkal, a Kádár-kor társadalmi miliőjének számbavételével és a felháborodást súroló értetlenkedéssel. Reményi szerint TGM nem Spiróba köt bele személyesen, hisz ugyanolyan lesújtó véleményük van az elmúlt huszonöt évről: a Spiró-interjú egyszerűen kapóra jött neki, hogy újra rúghasson egyet az általa sokat szapult értelmiségen – ezúttal a MAGYARÍRÓNAK nevezett szeletén.  A filozófus állításaiban túl sok szempont keveredik: összemossa az írók szerepét az irodalommal, a közélettel, a divattal, a kultusszal, az irodalmat fenntartó intézményrendszerrel. Reményi leginkább talán azt nem képes elfogadni a publicista állításaiban, hogy TGM – Máraihoz hasonlóan – az irodalom végét vizionálja, és merev korszakhatárokat alkalmaz. Nehezen bocsájtja meg a TGM mellé felsorakozó konzervatív ízlésőröket (pl. Balla Zsófia), akikkel valódi szellemi közösséget szerinte a filozófus sem vállalna. Úgy gondolja, a nagyszabás igénye komoly tévedés, hisz ilyesmi igazából Örkény fellépése óta nem létezik, évről évre látványos kudarcot vallanak a hasonló irányú irodalmi próbálkozások. Arról pedig nem az író tehet, hogy a kiüresedett formák helyett nem jött létre más: persze lehet ezekről kritikusan beszélni, de TGM pusztán üres állításokat pufogtat valódi kérdések felvetése helyett.

Jánossy főleg a magyar értelmiség szerepvállalásának utóvédharcát látja TGM megnyilvánulásában. Azzal, hogy valaki az egyik világot értéktelítettnek, a másikat masszívan értékhiányosnak látja, nem tud mit kezdeni. Ő is kiemelte, hogy észre lehet venni és szükséges elemezni a hiányosságokat, TGM normatív megközelítését azonban csak nehezményezni tudja.

Vári György hosszan és sokszor önismétlően beszélt, ami azért is érdekes, mert ő hangsúlyozta a legtöbbször: TGM publicisztikáját retorikai bravúrnak, provokációnak tekinti, egy kacajnál az egész többet nem érdemel. A „kinek az apukája erősebb” – kérdés lehet szórakoztató, de inspiratív vitaalapnak botorság tekinteni: őt leginkább a görcsösség ijeszti meg, ahogy mindenki ráfeszült erre a jelentéktelen ügyre. Ugyanakkor, bagatellizálva bár, de nem tagadta, hogy személyes preferenciái nagyjából megegyeznek a közíró ízlésével. A lírát manapság sokkal izgalmasabbnak tartja a prózánál, Bartók Imre trilógiáját viszont lelkesen üdvözölte: a fiatal szerző könyvei szerinte megfeleltethetők a nagyszabású regény TGM-i ideájának.

Felvetődött a kérdés: belelátható-e a filozófus mérges soraiba a súlyos állítás, miszerint a diktatúra létezése alapvető feltétele a rangos művek létrehozásának? A rendszer, az értelmező közeg, az irodalmi piac és az irodalmat fenntartó intézményrendszer nyilvánvalóan megváltozott az elmúlt évtizedekben. A beszélgetőpartnerek hangsúlyozták, hogy nincs Kádárkor-nosztalgiájuk, elfogadhatatlannak tartják „A Kádár-rendszer rossz volt, de…” kezdetű mondatokat. A jelenlegi szerkezettel azonban érezhetően akadt fenntartásuk - különösen Vári Györgynek, aki sokat dicsérte Balassa Péter szervezői rátermettségét, ugyanakkor úgy vélte, TGM-nek sem állhatott szándékában diktatúrákat legitimálni és feldicsérni.

Bár Németh Gábor a beszélgetés végén elárulta, hogy szerencsésnek tartotta volna, ha azonnal eltáncolnak TGM személyétől, a távolságot nem igazán sikerült megtartani. A prófétai dörgedelmek keltette méteres hullámverés jól mutatja: a tekintélyes író, a karizmatikus megmondóember pozíciója, aki műveket, korszakokat, sőt személyeket egy tollmozdulattal a sötétség dögkútjába vet avagy piedesztálra állít – és akinek TGM morális természetű gúnnyal üzen -, ma sem ingatható meg. Erre éppen ő a legjobb példa.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.