Az irodalmi kánonokról vitatkozni sok szempontból olyan, mint az év végi toplistákról, nagyon izgalmas, bosszantó és egyben szórakoztató is. Arról még jobb, hogy egyáltalán mi mozgatja a kánonokat, hogyan alakul ki a legfontosabb könyvek vagy írói életművek listája? Befolyásolhatja a társadalmi vagy politikai mozgások egy-egy irodalmi mű létrejöttét, befogadását vagy megítélését?
"Az irodalmi kánonok alakulásának nincs lényegi köze a politikai korszakváltásokhoz" - állította egy interjúban Kulcsár Szabó Ernő. Ezt a véleményét bővebben is kifejtette, most Nádas Péter, Térey János, Barnás Ferenc és Szálinger Balázs mondja el, mit gondol a kérdésről, és az egész TGM-féle (ál)vitáról.
Előzmények
Spiró György interjút adott a HVG-nek, amiért Tamás Gáspár Miklós keményen nekimentSpirónak és a MAGYARÍRÓNAK (copyright TGM). A Magyar Narancsban sorozatosan kérdeznek meg írókat, kritikusokat és irodalmárokat, hogy mit gondolnak arról, hogy a rendszerváltás előtt jobb művek születtek, mint utána (Réz Pál, a Holmi főszerkesztője is ezt a gondolatot erősítette meg egy interjúban: „Furcsa, hogy a kommunizmusban több jelentős író alkotott, mint a szabad időkben.”).
Nádas Péter:
Mindent gondosan elolvastam, mérlegeltem, de sajnos nem sikerült megállapítanom, hogy a vita miről folyik. Nincsen egy, aki közel érezne magához egy másikat. Mindenki borzolja mindenki más idegeit. Senki nem beszél arról, amiről a másik. Én sem. De így a jó. Én legalábbis jónak látom. Nem hiszem, hogy Téreynek és Oravecznek meg kéne Borbéllyal egyeznie, hogy mi a vers. Bízzunk bennük. A magyar irodalomnak épp a sokszínűség a specialitása, ami miatt tudtommal mások kedvelik. Ahány alkotó, annyi beszédmód. Kórust nem lehet szervezni belőlük, kánont sem lehet velük együtt énekelni, hiszen ezekhez a műformákhoz tényleg szükséges lenne egy előzetes megegyezés arról, hogy mi a kórus vagy mi a kánon. De ez nem hiány, nem hiba, hanem tiszteletre méltó adottság. Aminek semmi köze a történelmi korszakváltásokhoz, vagy a dátumokhoz, vagy a diktatúrához, vagy a demokráciához, annál több a személyiséghez, a személyiség erejéhez. Autonómiának, szabadságvágynak is mondhatnám ezt a micsodát, amihez köze van.
Ha pedig valaki úgy érezné, hogy nincs olyan költői életmű, mely az ő becses korszakához méltón felérne, akkor írja meg.
Térey János
Művészeti kánonok egy kisebb-nagyobb közösség időszerű szempontjai alapján születnek. A magam részéről hiszek a természetes értékkiválasztódásban, magyarán, hogy ami jó, az jó, és előbb-utóbb érvényesül, nézőket, látogatókat vagy olvasókat szerez. Kellemetlen alul- vagy túlértékelésekre a szakmában mindig akad példa (most is). Remek vagy silány bestsellerekre is. De egy alkotás minőségét elsősorban a szerzője alkata, örökölt és szerzett tulajdonságai határozzák meg, és csak másodsorban az a kor, amelyben neki élni adatott. "Bulgakov" mást írt volna a cár udvarában, mint Sztálin alatt? Lehet, hogy lényegileg "ugyanazt"? Érvénytelen kérdések. Csak egy Bulgakovunk volt. Esetlegesség sorsokban és elismerésekben is van. Nem íródott jelentős nagyregény Budapest 1944-45-ös ostromáról, 1956-ról, sőt 1989-ről sem? Pedig micsoda téma mindegyik, és ráadásul sorsfordító pillanat is százezrek számára. Mégis igaz, hogy búvópatakként vagy mellékszálként, de mégis mindegyik jelen van például Nádas vagy Spiró írásművészetében.
Barnás Ferenc
Attól függ, mit értünk politikai korszakváltáson. Az is kérdés, hogy New-York-Berlin-Tokió-Mexikóváros, stb. viszonylatban gondolkodunk, vagy valami másban... Az is kérdés, mit értünk politikán. Számomra a politika egy adott közösség dolgaival való foglalkozást jelenti, ami szinte mindenre kiterjed. Ilyen tág értelmezésből nézve a dolgot a politikának, ha akarjuk, ha nem, nagyon is köze van ahhoz, mit milyen szempontok szerint hogyan ítélünk meg, és tartunk ilyennek vagy olyannak ilyen és ilyen megfontolások alapján (nem feltétlenül a jambusokra, vagy az Éj királynőjének áriájára gondolok). Másképpen mondva: a nem politikai szempontok is bele vannak ágyazva politikai meghatározottságainkba. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek eléggé ismert és (persze) sommás kijelentések. Azt hiszem, a versenybírák és a versenyművek a játék (élet) során nem igazán tudják kikerülni azt a szövevényt, melyben a politika valamilyen formában mindig benne van.
Valahogy úgy látom, az irodalom az irodalmi világ globális dimenzióban nagyon is kívül áll a szűk értelemben vett politikán (Eliot Átokföldje // Anglia 1922 körül), az irodalmi korszakok nem feltétlenül követik a politikaiakat. Természetesen vannak kirívó esetek, amikor bizonyos dolgok speciális szempontok alapján ítéltetnek meg, ilyenkor rögtön ki is lóg a lóláb.
Szálinger Balázs
Nincs véleményem erről a kérdésről, és a kérdés se foglalkoztat. Ez a tanult irodalomtörténészek dolga, és jó, hogy teszik a dolgukat. Ezen a mezőn én olvasó vagyok.
