Fotó: Valuska Gábor
A KönyvesMagazin nyári számában híres írókat és híres rokonaikat kértük meg, hogy írjanak egymáshoz fűződő kapcsolatukról. Grecsó Krisztián az öccséről, a táncos Grecsó Zoltánról, Kemény István és lányai, Lili és Zsófi a nagy irodalmi családról, Péterfy Gergely a húgáról, a színész-énekes Péterfy Boriról, Esterházy Péter fiáról, Marcellról, a Závadák pedig a Akkezdetről meg a végről meséltek. Dragomán György és Szabó T. Anna négykezest írt virágföldről, távolságról és végtelen beszélgetésekről.
Dragomán György és Szabó T. Anna 1995 óta házasok. Dragomán legutóbb fiktív Erdély-trilógiájának második részével, a Máglyával, Szabó T. pedig egy Patrick Ness ihlette ifjúsági kötettel, a Senki madarával jelentkezett. Dragomán igazi geek, aki főzéssel vezeti le az írás feszültségét, Szabó T. pedig hol zenészekkel improvizál a színpadon, hol madarakkal telefestett ruhában vonul végig a kifutón. Dragomán imád veszekedeni, Szabó T.-nek két évtizedre volt szükége, hogy megtanulja, hogyan kell. Összesen négy Facebook-fiókjuk és két fiuk van. A nagyobbiknak, Gábornak márciusban jelent meg első műfordítása (Az én csúcsszuper világom – Tom Gates), de már a kisebbik, Pál is kacérkodik családja közös hobbijával.
Dragomán György - Szabó T. Anna: Egy: kettő
Ülünk a kanapén. Röhögünk, beszélgetünk, veszekszünk, megint nevetünk. Felolvasunk egymásnak. Írunk. Gitározik, én énekelek hozzá. Lisa Ekdahlt hallgatunk. Jönnek a gyerekek, megyünk főzni, ebédelünk, visszaülünk a kanapéra. Néha csak egyikünk ül itt – amelyikünk kinézni is szokott; nézi a kertet, arra gondol, hogy az elnyílt rózsákat le kellene vágni. A másikunknak nem kell ablak: fent a szobában ül a lebegő fotelben, és nézi, ahogy szokta, a falat.
Egyikünk írt valamit. Elküldi a másiknak emailen, de közösen olvassuk el (fel soha), a laptop fölé hajolva. Kész van, szuper. Tényleg nincs kész, nem jó az utolsó mondat. Dobd ki az első bekezdést. Hát, ezen még van mit dolgozni. Életed egyik legjobb írása. Kurvaélet, hogy bírtad ezt megcsinálni? Ezt így még nem lehet leadni. Holnapra kell? Akkor figyelj, mi lenne, ha a jégkockát öntene a fickó ölébe? Jó, majd meggondolom. Innen már menni fog.
Vettem hat szelet tarját, menjünk grillezni. Miért van tele a teraszon az asztal beültetendő virágokkal? Az asztal evésre való. Jó, de letakartam. Nem jól takartad le, földes; nem baj, lecsiszolom úgyis. Csak lépni se lehet itt a sok rohadt virágtól, minek ültetsz cserepekbe? Na jó, van még tejszín? Megcsinálnám az eperfagyit – de hogy a fenébe került méz a fagylaltgép motorjába? Feldőlt a kamrában, és belecsorgott, mit csináljak...?
Egyikünk állandóan mos, tereget. A másikunk állandóan kenyeret süt. Az egyikünk kedvenc helye a függőágy a kertben. A másikunknak a suttyomban beszerzett babzsákfotel. Egyikünk minden újat megtanul. A másikunk még egy használati utasítást se bír elolvasni.
A Rokonok-sorozat képeit megnézhetitek augusztus végéig a Hadikban, Valuska Gábor A boldog családok mind hasonlók egymáshoz című kiállításán.
Egyikünk felolvasta a másiknak a Tarzant és a Svejket. A másikunk a Harmonia Caelestist és az egész Gyűrűk Urát angolul. Egyikünk szeret videojátékokat játszani, a másikunk csak párszor játszott a kínai csajjal a verekedős játékban, muszájból.
Filmeket nézünk – tíz évig dolgoztunk együtt a Cinema magazinnak. Filmeket írunk fejben. Elmeséljük az álmainkat. Biztatjuk és hallgatjuk a fiainkat. Utazunk – inkább külön, mint együtt, megyünk, ahova hívnak. Telefon a Templomhegyről, email Koreából, SMS Kínából, Skype Finnországból. Láttam neked valamit. Hoztam neked egy gyűrűt, egy szakácskönyvet, egy grill-lapátot. Rendeltem neked egy cipőt szülinapodra.
Autózunk, beszélgetünk. Kirándulunk, beszélgetünk. Játszunk a fiúkkal, beszélgetünk. Főzünk, beszélgetünk. Fordítunk, beszélgetünk. Írunk, beszélgetünk. Álmunkban is beszélgetünk.
Van, amiről nem lehet beszélni. Másoknak. Az illem határain belül. De ha ketten, akkor nincsenek határok. Hazugság sincs. Az igazság éget. Onnan lehet tudni, hogy igaz, hogy fáj. Harag, harag, ölelés. A mindennapok kiszámíthatatlansága. Út, hullámvasút.
Látni egymást a gyerekekben. Látni magunkat egymásban. Látni egymást magunkban. Heathcliff én vagyok. Emma én vagyok. Rokonok? Ez nem rokonság – nem a vér, nem a lélek, hanem valami más. Vad azonosság és kibékíthetetlen ellentét. Mint a fa meg a tűz. Mégis melegít.
Ülünk a kanapén. Beszélgetünk, nevetünk, élünk.
