- Mindig érdekes könyveket akart írni, amiket sokan olvasnak, és olyan témákkal foglalkozni, amikkel mások nem, ez vezette a társadalomtörténeten belül is a nőtörténet felé.
- A szakmai sikereit szerinte részben annak köszönheti, hogy mindig a szélen volt, és a szakma sokáig nem gondolta, hogy komoly dolog lenne, amivel ő foglalkozik, ezért nem sok energiát fektettek abba, hogy támadják. Sok kollégáját látta ilyen harcokban felmorzsolódni. Ez persze pszichológiai alkat függvénye is, ő olyan, hogy minél többet támadják, annál erősebb, illetve számít az is, hogy minden reggel csikungozik és taichizik. “Azt az energiát, amit mások ellenem fordítanak, megpróbálom nem befele, hanem elfele hárítani.”
- Amikor elkezdett a második világháborús nemi erőszak áldozataival foglalkozni, az teljesen visszhangtalan maradt 1999-ben. A változást az okozta, amikor a Történelmi Szemle, ahol a tanulmányt publikálta, digitálisan hozzáférhetővé vált ingyen. 2002-2004 körül a szélső jobboldali és konzervatív portálok nagy címekkel elkezdtek rá hivatkozni abban, hogy ez az erőszak tömeges volt. Az illiberális emlékezetpolitikai fordulatnak ugyanis fontos része volt, hogy Magyarország mint áldozat jelenjen meg.
Ebbe remekül beleillett, hogy a magyar nőket a szovjet katonák megerőszakolták.
- A háborús nemi erőszak több tabut tör meg. Az egyik, hogy a nőknek nem illik beszélni semmiféle fájdalomról vagy erőszakról, amit elszenvedtek. A másik, hogy az elkövetők a Vörös Hadsereg katonái voltak, így a baloldali és progresszív erők “bizonytalanul hümmögtek”, hogy ezzel kapcsolatban mit lehet tenni. A feminista nőmozgalom meg nem igazán foglalkozik a nemi erőszakkal történeti perspektívában (a jelenben igen).
- Kártékony, ha arra hegyezzük ki a témát, hogy hány nőt erőszakoltak meg. Pető szerint az a fontos, hogy mi okozza az elhallgatást. Mik azok a strukturális feltételek, a történetírásban megjelenő fehér foltok, amik ezt az elhallgatást és a torzítást létrehozták. A hidegháborúban például sok tanulmány jelent meg arról, hogy a szovjet hadsereg erőszakolt, de arról nem, hogy az angol, francia stb. katonák is megtették ezt, csak a nagyságrend különbözik, illetve az, hogy az adott hadsereg hogyan viszonyul a katonái függelemsértéséhez. Az egészen pontos számokat ráadásul soha nem fogjuk tudni.
A Delonghival közös Túl a plafonon podcastunk utolsó vendége Pető Andrea történész, egyetemi tanár, az MTA doktora, a 20. századi társadalomtörténet nemzetközileg ismert kutatója. Olvass bele Árnyékban című könyvébe!
Pető Andrea az utókorral ellentétben nem a férjek fontosságában méri a nők életét - Rajk Júliáét sem
- A háborús nemi erőszakról többféle módon lehet beszélni. Az első azt mondja, hogy ez a háborúnak mindig természetes része volt, mert a férfiak ilyenek. Egy másik megközelítés etnicizálja az elkövetést, tehát hogy a szovjet erőszakolta a magyart - ezt látjuk az elmúlt időszakban. A harmadik elbeszélési mód azt mondja, hogy a háborús nemi erőszak egy katonai fegyver, csak ezzel a lelkeket pusztítják - ez a feminizmus második hullámához kapcsolódik. Ez fontos változást hozott, mert lehetőség nyílt arra, hogy a nők elleni erőszaknak a strukturális kereteit megértsük, és hogy a háborús nemi erőszak az erőszak folytonosságának a része. Azaz ennek van egy szocializációja, egy halk jóváhagyása. Azt is tudjuk ma már, hogy amikor a katonák hazatérnek a frontról, mindig mindenhol megemelkedik a családon belüli erőszak száma, mert a háború jóváhagy bizonyos erőszakos cselekményeket, és szinte lehetetlen vagy nagyon nehéz visszatérni a békebeli állapothoz.
- A legújabb megközelítés a mártíromság, ami a lengyelektől jön, mert ott is tömeges nemi erőszak volt. Ott már a kilencvenes évek elejétől kezdve, követve a katolikus elbeszélési módot, mártíromságról beszélnek. Mostanra Magyarországon is elkezdődött, hogy az előző három helyett az elbeszélési módot a szekulárisról vallásosra változtassák. Pető szerint ennek az a veszélye, hogy ezáltal az elkövetők láthatatlanok lesznek, valamint
az is láthatatlanná válik, hogy az adott társadalom és történelmi helyzet mennyire magára hagyta a nőket.
- A háború után a nemi erőszakra az egyetlen reakció a medikalizáció volt, tehát a női testeket megpróbálták meggyógyítani, mintha nem is történt volna semmi. 1945-ben hoztak egy rendeletet, hogy aki egy bizottság előtt azt vallotta, hogy őt egy szovjet katona megerőszakolta, az automatikusan kapott egy pecsétet és papírt, amivel ingyenes volt az abortusz. Ez alapvető változást hozott a magyar nőknek a testükhöz való viszonyában. De nemigen foglalkoztak a lelki traumákkal, sem a rengeteg nemi bajjal, amit a nők elkaptak, tehát sok segítséget a női társadalom nem kapott.
- A háborús nemi erőszak nem elválasztható a militarizmustól. Az elkerülésében fontos lenne azt biztosítani, hogy az elkövetők nem fogják megúszni. Ugyanakkor a nemi erőszak gyakran csoportkohéziót is létrehoz az elkövetők között, azt pedig már bizonyították, hogy ez segítette a szovjet hadsereget, ahol nem működött jól a parancsnoki struktúra.
- Budapest Főváros levéltára gyűjti a túlélők és leszármazottak beszámolóit. A túlélők és a szemtanúk lassan mind meghalnak, de az esemény nem tűnik el: ezt hívja a szakirodalom úgy, hogy a forró emlékezet hideg emlékezetté válik. Készül most Budapesten emlékhely és az Elhallgatva nevű weboldal is létrejött a háborús nemi erőszakról, Skrabski Fruzsina pedig készíti a folytatását az Elhallgatott gyalázatnak a megszületett gyerekekről, ennek december 8-án lesz a bemutatója az Urániában. A háborús nemi erőszakból született gyermekek is egy olyan tabutéma, amelyiknek a feldoglozása szintén rendkívüli óvatosságot és erkölcsi körültekintést követel. Itt is fontos, hogy ne arról beszéljünk, hogy ma Magyarországon hány olyan állampolgár van, aki háborús nemi erőszakból született, hanem arról, hogyan lehetne az ő életüket jobbá tenni, hogyan lehetne segíteni azt, hogy ők saját magukkal és az elkövetett erőszakkal békébe kerüljenek. És ezt hogyan lehet úgy felhasználni, hogy a háborús nemi erőszakot csökkentsük.
- A nők politikusi szerepvállalásában még mindig az számít főleg, hogy milyen hálózathoz tartoznak, melyik családhoz, klánhoz, titkosszolgálathoz stb. Ideális állapotban valaki társadalmi mozgalmakon keresztül kerülne be a politikába, azaz az alapoktól kezdve szocializálódik és kiválasztódik. A másik út, hogy az adott párt ifjúsági tagozatában kezd dolgozni, és akkor is kiválasztódik vezetőként. Amikor valakit hirtelen látunk feltűnni és valamilyen pozícióba kerülni, amögött mindig van egy hálózat, és annak a megbízható tagja.
- A mai politikai életnek komoly bizalmi válsággal kell megküzdenie. Mint az első világháború idején, most is egy elitválsággal nézünk szembe, az úgynevezett politikai osztály nem képes olyan döntéseket hozni, amik a társadalom nagy, széles rétegeinek megfelelőek, erre pedig az a reakció, hogy sokan nem mennek el szavazni.
- Az apolitikusság Pető szerint az elmúlt évtized legkiválóbb politikai terméke, mert bármilyen kritikára rá lehet mondani, hogy az politika, és ettől kezdve, ami politika, az rossz - pedig mindig mindenki mindenhol politikát csinál. Ez a szó arra jó, hogy rombolják a kritikát és bármilyen szakmai párbeszédet. Az illiberális rendszerrel szerinte nem az a legnagyobb gond, hogy nem fogad el kritikát és más véleményt, hanem az, hogy szakpolitikailag katasztrofális teljesítményt nyújt.
