Interjúsorozatban mutatjuk be a 2025-ös Margó-díj megújult zsűrijét. Most Ott Anna, a Hadik művészeti vezetője és az olvasás népszerűsítésének nagykövete mesél arról, hogy mi az elsődleges szempont, ami alapján megítél egy könyvet, és mit olvas akkor, amikor az olvasás nem munka, hanem kikapcsolódás.
Az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál nyitónapján, október 9-én adják át tizenegyedik alkalommal adják át a legjobb első prózakötetes szerzőnek járó Margó-díjat. A Margó-díj zsűrijét 2025-ben Vitáris Iván, Jakab Juli, Ott Anna, Totth Benedek és Valuska László alkotják, ők döntik el, kié lesz az idei év legjobb prózakötete. Ebből a tíz kötetből kerül ki a győztes, a könyvekbe pedig itt beleolvashatsz.
Idén ülsz másodjára a Margó-díj zsűrijében – szerinted miben más az idei shortlist, mint a tavalyi?
Nincs két ugyanolyan év, nincs két ugyanolyan könyv.
Minden évben tíz friss hanggal találkozunk, számomra ez a legizgalmasabb része ennek a munkának.
Meg persze a legnagyobb kihívás is, hogy hogyan lehet almával a körtét összehasonlítani.
Milyen szempontok szerint fogod értékelni a köteteket?
Az első és legfontosabb szempontom minden könyv kapcsán az élmény, hogy milyen hatással van rám egy könyv.
A Margó-díj esetében ezen kívül mindig nagyon érdekes a szerzői hang, mivel első prózakötetről van szó, jó eséllyel egy olyan eredeti hanggal találkozhatok, amilyennel korábban nem. Csak mindezek után gondolkozom el és figyelek a szakmaibb szempontokra, például az atmoszférateremtésre, a szerkesztettségre, a forma tudatosságra, a nyelvi minőségre.
Mit olvasol szívesen, amikor az olvasás nem munka, hanem kikapcsolódás?
Nem tudom ezt teljesen szétválasztani. Nagyon kevés olyan könyv talál meg a munkám során, amivel nem szívesen töltök időt és általában ha kikapcsolódásképp olvasok egy könyvet, amit nagyon megszeretek, abból is „munkát csinálok”. Elkezdek vele foglalkozni például egy podcastben, vagy felkérem a szerzőt egy beszélgetésre.
Nyáron, amikor az irodalmi élet kicsit csendesebb volt, jutott időm újraolvasni olyan könyveket, amik anno sokat adtak nekem.
Ilyen volt például Tomas Espedal A természet ellen/ A művészet ellen című regénye vagy Doris Lessingtől Az arany jegyzetfüzet.
Nyitókép: Valuska Gábor
