Azt vallotta, hogy az a riporter, aki kész állandóan tanulni, az nem kerülhet válságba. Moldova György írásai azt mutatják, hogy műfajilag és tematikailag is nyitott volt – az újra, a kísérletezésre, a megismerésre. Első írásai a Színművészeti Főiskola Sirály című lapjában jelentek meg, írói pályakezdéséről pedig a következőt nyilatkozta a Budapesti KISZ Élet című lapnak 1974-ben:
„Amikor kissrác voltam, az író bácsik azt mesélték, hogy születésükkor csillaghullás volt, menydörgött, villámlott. Sajnos én ilyesmivel nem szolgálhatok. Akkor határoztam el végérvényesen, hogy írni fogok, amikor érettségi után jelentkeztem a Színművészeti Főiskola dramaturgia szakára. De előbb dolgoztam a sztálinvárosi „halálbrigádban”, ami azt jelentette, hogy inkább meghalunk, de nem dolgozunk. Teljesítettünk is 17%-ot, eléje írtuk az egyest és 117%-kal élbrigád lettünk.”
Ugyanebben az interjúban mondta azt is, hogy mindegyik foglalkozása nyoma megtalálható az írásaiban (a teljesség igénye nélkül: volt bányász, kertész, konzervgyári munkás, javítóintézeti nevelő, kazánszerelő), a vándorlás pedig lehetővé tette számára, hogy más foglalkozásokra is érzékeny legyen. Ahogy fogalmazott: nem volt irodalomcentrikus.
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
1958-ban a filmgyárba kerül dramaturgnak, az ő forgatókönyvéből rendezte Fejér Tamás az 1959-ben bemutatott Szerelemcsütörtök című filmet. A Film Színház Muzsika (1959. május 1.) riportot is közölt a forgatásról, a filmben olyan színészek játszottak, mint Pécsi Sándor és Zenthe Ferenc, a helyszűke pedig nem várt kihívások elé állította a jelenlévő filmeseket:
„A parányi kis díszletben Mikuláschné (Somogyi Erzsi) ebédlőjében vagy huszonöt-harmincan szorongnak. Nagyszámú a stáb is, de sok az ilyenkor szokásos érdeklődő. Aki éppen ráér, mind ott szorong s nézi, hogyan is indul az új film forgatása. A világosítók nem tudnak mozogni, igyekeznek mindenkit kiküldeni, akire nincs szükség. A díszletajtó és a reflektor közt fiatalember szorong. Többszöri felszólítás után is csak milliméterekkel megy arrább. Végül is egy erélyes mozdulattal becsukják az orra előtt az ajtót. „Mégis csak hallatlan – dünnyögi elkeseredetten –, hogy bánnak itt az emberrel”. Csak később tudtam meg, ki volt: Moldova György, a szerző.”
Első riportja a Csillagban, első novellája az Új Írásban jelent meg. Első kötete, az 1963-as Az idegen bajnok című elbeszéléskötet rögtön feltűnést keltett, és a rákövetkező évben megjelent Sötét angyal című regénye is sikeres lett. A DIA-n megtalálható életrajza szerint irodalmi munkássága négy jól elhatárolható területre oszlik: klasszikus szerkezetű prózai írások és színdarabok, szatírák, riportok, aforizmák. Moldova György az egyik legolvasottabb magyar író volt, hetvennél is több kötetét adták ki, összesen 13-14 millió példányban.
Fotó: Fortepan / Hunyady József
Népszerűségét csak fokozták oknyomozó és riportkötetei – ilyen volt például a szénbányászok életéről szóló Tisztelet Komlónak, a kamionos létbe alámerülő A pénz szaga, vagy a vasutasok mindennapjait bemutató Akit a mozdony füstje megcsapott. Utóbbi kapcsán írta a megjelenéskor az ÉS recenzense (1977. június 4.), hogy az akár az év könyve is lehet, amiben nagy szerepe van annak is, hogy Moldova ördögien tud kérdezni és figyelni: „Ördögien – mert gyermekien”, azaz az „elementáris kíváncsiság és rácsodálkozás ifjonti szenvedélyével”. Moldova úgy fordult riportalanyai felé, hogy a kérdezettek rögtön érezték: „ez az író szolidáris, legyen szó a gázlámpák alatt lódítókról, Komló metánveszélyeztetett bányászairól, az Őrség esett öregjeiről, hajdanvolt negyven prédikátorokról, hatalmukból kicsöppent államvédelmisekről, zsidó szentimrésekről, a vasút mai rabszolgáiról-megszállottairól”.
A Budapesti KISZ Élet kérdésére árulta el azt is, hogy két hobbija van, az írás és a futball. Akkor azt mondta, az írás nem feltétlenül jelent poklot: „Legalábbis nekem nagyon jó hely az írás, szeretek írni”. Arra a kérdésre pedig, hogy mi a legnagyobb kívánsága, a következőt válaszolta:
„Az utcán, a vonaton, az autóbuszon, mindenütt: az emberek csak Moldova könyvet olvassanak.”
Felhasznált források: Arcanum Digitális Tudománytár, DIA
