Szombaton ünnepeltük a holdra szállás 50. évfordulóját, az emberiség egyik legnagyobb álmának valóra válását. 1969. július 20. történelmi nap volt: Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin megtették az első lépéseiket a Holdon. Mi, a Könyvesblogon rengeteg izgalmas anyaggal, többek közt erre az alkalomra íródott novellákkal is készültünk a kerek évfordulóra. Ha lemaradtatok volna, most összefoglaljuk nektek a hétvége legfontosabb eseményeit.
Molnár T. Eszter: Mindeközben Bajkonurban
Ötven évvel ezelőtt, a sikeres holdra szállást követően egyértelművé vált, hogy az amerikaiak megnyerték az űrversenyt. De vajon hogyan élték meg mindezt a titkos szovjet holdprogramban dolgozók? Mit éreztek az emberek például Bajkonurban, a legnagyobb orosz űrközpontban?
– Hát, elvtársak, pedig most tényleg benne vagyunk a szarban! – Szevaljov hátrasimította a haját, és lerogyott a hosszú asztal végében álló forgószékbe. – Felhívott Kudracsev Csillagvárosból. Egyelőre Szig. Biz., nem lesz benne a Pravdában, bár sokáig nem tudják visszatartani, mert az amerikai sajtóban csak erről van szó: az Apollo-program embert juttatott a Holdra.
Molnár T. Eszter novelláját ITT tudjátok elolvasni.
Mécs Anna: És mit éreztél a holdra szállás pillanatában, Richard?
A holdra szállást követően Richard Nixon elnök váratlanul bejelentkezett, hogy gratulálhasson Armstrongéknak. Híres beszédét rengetegen követték: „Hello Neil és Buzz. A Fehér Ház Ovális Irodájából beszélek és ez bizonyosan a legtörténelmibb telefonbeszélgetés, amelyet valaha lebonyolítottak. Csak el akarom mondani, milyen büszkék vagyunk mindannyian Önökre. Az összes amerikai számára ez a legbüszkébb nap az életben.” Azt azonban közel sem lehetett biztosan tudni, hogy a holdra szállás sikeres lesz, és nem tragédia lesz a vége, az elnöknek így vészforgatókönyvvel is kellett készülnie. De vajon hogyan lehet feldolgozni egy ilyen stresszes élményt? Mécs Anna elképzelte, hogyan festene egy olyan pszichodráma-foglalkozás, amelyen Richard élményeit dolgozzák fel közösen a csoporttagok, és ahol a bizalmi körben ráadásul ott van Leonyid Iljics is.
Richard, kérlek, lépj ide hozzám. Mit éreztél, amikor ez megtörtént? Büszkeséget, ahogy nekik is mondtam. És még? Boldogságot. Sikerült. Kennedy ígérgetett összevissza 61-ben, erre mégis sikerült. Hát ki hitte volna. És mit éreztél még? Kárörömöt. Hülye szovjetek. Előtte jól beelőztek minket Gagarinnal, még szegény Lajka kutyát is megsütötték a siker érdekében, ekkor odaintett Jánosnak, aki fájdalmasan vonyított. Ők vezettek, de mi nyertünk. És mit éreztél még? Richard elcsendesült. Visszaült a székére. Richard, velünk megoszthatod, ez itt a bizalom köre, tudod, hogy titoktartást fogadtunk mindannyian. Féltem, rohadtul féltem.
Mécs Anna írását ITT találjátok.
Veres Attila: Innen haza
A holdra szállást követően a legtöbb embert azt foglalkoztatta, hogy vajon mikor és hogyan lehetne gyarmatosítani a Holdat, és hogy milyen lehetne ott élni. Veres Attila történetében ez az elképzelés már nem puszta fantázia. Emberek élnek és dolgoznak a Holdon, például Hanna is, aki egy nap különös dologra bukkan munka közben. A felfedezés teljesen újraírja a történelmet, Mi van, ha mégsem az amerikaiak voltak az elsők, akik a Holdra léptek?
Hanna gödröket ás, mint mindenki a bázison. Hol szélesebb, hol mélyebb gödröket, időnként árkokat, különböző testre erősített erőgépek segítségével - amint a gödör elkészül, a Neolunar X-7 bázis munkaállományát visszarendelik, és a helyükre a pakik érkeznek a Neolunar x-10-ről, vagy a tajvaniak az X-11-ről, és lerakják a készülő épület fémalapjait. Ezután érkeznek meg a kínai vagy amerikai munkások a Hold sötét oldaláról, hogy befejezzék és átvegyék az épületegyüttest.
A Holdon három dolog épül: konténerváros, nyersanyag-feldolgozó sor, vagy a kettő közötti anyagszállítást gyorsító vezeték.
Hanna most egy konténerváros alapjait ássa. Ekkor kerül elő a hajó. Két napi munka, mire körbeássák és megtisztítják a portól. A munka közben folyamatosan kerülnek elő szétszóródott eszközök, ruhadarabok, apróbb sérült tárgyak.
Veres Attila novelláját ITT olvashatjátok.
Egressy Zoltán: Hold on
A Könyvhétre jelent meg Egressy Zoltán új regénye, a Hold on. A könyv egy magyar biokémikus, Laád Szabolcs történetét meséli el, aki a szerelmi bánata és az ország helyzete elől egyenesen a Holdig menekül. A holdra szállás 50. évfordulója alkalmából Egressy Zoltánnal a klímaváltozásról, a regény azóta valósággá vált motívumairól, és a Hold lehetséges jövőbeni szerepéről beszélgettünk:
Hogy mi történik a következő harminc évben, nem tudhatom, amit írtam, az egy gondolatkísérlet. Időben és térben eltávolodva nagyobb rálátással lehet gondolkodni. Igen, elég sötéten látom a jelent és a közeljövőt. Egyre durvább dolgok jöhetnek. Néha azt érzem, hogy a „pedig mi lehetett volna” népe vagyunk, az esélyt elmulasztók, az utólag sajnálkozók. Nagy, örök legyintésben élők. Itt mindig teljes joggal sláger a „Miért hagytuk, hogy így legyen?”. Szűkülő tereket érzékelek, bezárkózást, feudalizálódást, gátlástalanságot, visszaélést az eredendő emberi naivitással, „fogadói oldalról” pedig végtelen apátiát. Nyitottabb, toleránsabb társadalomban lenne jó élni, ez adhatna biztonságot és kiszámíthatóságot. Nem értem, hogy aki másként gondolja, miért gondolja másképp. Nem tudom a megoldást, ahogy a főhősöm se találja, illetőleg ő kivonul, belemenekül a szerelembe és a munkájába. Nem sokat gondolkodik, amikor a Holdról kap állásajánlatot, ami jelenleg elszállt ötletnek tűnik, de harminc év múlva talán reális alternatíva lesz. Más kérdés, hogy a fizikai eltávolodás nem hoz megváltást a számára.
A teljes interjút ITT találjátok, a könyvbe pedig ITT tudtok beleolvasni.
5 könyv, amelyben az emberiség már meghódította a Holdat
Bár a holdra szállás tényét sokan tagadják – egyesek a lobogó zászlóra és az árnyékokra, mások a technológia kezdetlegességére hivatkoznak –, a szakértők szerint számos tárgyi bizonyíték létezik arra, hogy valóban megtörtént, például a holdkőzetminták, amelyeket a világ számos tudósa megvizsgált, valamint a Holdon elhelyezett tükrök, amelyeket azóta is használnak a kutatóbázisok. Ami biztosan tény, hogy az emberiség az elmúlt ötven évben nem gyarmatosította a Holdat, mint ahogy azt sokan képzelték korábban. A holdra szállás 50. évfordulója alkalmából olyan könyveket ajánlottunk, amelyek megmutatják, hogy milyen lenne, ha mégis belaktuk volna a Hold krátereit.
A összeállítást ITT tudjátok megnézni.
