Fehér Boldizsár: A parti lefújva

Mendel Domosnak születésnapja volt. Frissen borotválkozva rakta a nappali asztala köré a kihajtható székeket, ahogy a vendégeket várta a második emeleti, bútorozottan bérelt stúdiólakásának biztonságában. Ősz volt, és az a fajta csöndes eső esett, ami napokig sem akar elállni.

Kopogtattak.

Mendel letette a keze ügyében lévő papírtányérokat és kicsoszogott a nappaliba, ajtót nyitni az első érkezőknek.

– Jövök már, jövök már – mondta, amint türelmetlen, nyers dörömböléssel, gyors egymásutánban újból négyet vertek az ajtóra.

Kiakasztotta a fémláncot és zavart bámulattal vette észre az előtte tornyosuló magas, sötét sziluettet. Fekete köpenyének drapériája lustán hullámzott, ismerős, karcsú, fekete alakjából pedig éles fehérséggel világlott elő kriptaszínű arca. A kezében tartott kasza hegye élesen nyúlt ki Mendel felé.

– Ki maga? – kérdezte Mendel lassú, álomszerű döbbenetben úszva.

– A Halál vagyok.

– Ki?

– A Halál.

– Hogy érti, hogy a Halál?

– Látja a fekete köpenyt meg a kaszát?

– Ü-hüm.

– Na, látja: a Halál.

Mendel kétségbeesetten próbált úrrá lenni a zavarán. – Mit akar tőlem?

– Mégis mit gondol, mit akarok? Elvinni magát.

– Hová?

El.

– El?

– Örökre.

– Nem értem – dadogta Mendel. – Itt valami tévedés lesz.

– Maga Mendel... lássuk csak, Domos? Ez milyen név? Harmincöt éves, pénzügyi szakértő?

– Hogy jutott be az épületbe? Én nem akarok sehová menni.

– Ez sajnálatos – felelte a Halál nehéz sóhajjal –, de igazán nincs semmi, amit tehetnék.

– Tegyen valamit!

A Halál súlytalanul átsiklott a küszöbön.

– Tetszik a lakása – jegyezte meg, mint akit nyilvánvalóan nem érint meg a könyörgés.

– Nem az enyém – felelte Mendel mereven. – Csak bérlem.

– Pedig általában nem rajongok a padlószőnyegért. De így legalább nem fog annyira fájni.

– Mi nem fog annyira fájni?

– Amikor összeesik rajta.

– Össze fogok esni a szőnyegen? – Mendel olyan megbotránkozva bámult a padlószőnyegre, mintha elárulták volna. – Én nem akarok összeesni a szőnyegen – kiáltotta élesen tiltakozva. – Hiszen tökéletesen egészséges vagyok!

– Na ugye, mi az egészség? – vont vállat a Halál.

– Beszélhet az orvosommal is – ez a gondolat új reményt adott Mendelnek. – Megtiltotta, hogy hétvégén telefonáljak neki, de talán most az egyszer még elnézi. Volt egy herpeszem, ami nem akart elmúlni és túl sokszor hívtam. De már az is sokkal jobb! – Mendel szorongó, türelmes sietséggel indult a telefonért, de a Halál megállította.

– Nézze, sajnálom, hogy úgy meg van lepve. Igazság szerint mindenki mindig úgy meg van lepve. De nyilván nem gondolta, hogy örökké fog élni.

– Azt gondoltam, megpróbálom.

– Mindenki meghal – vetette ellen a Halál.

– És? Csak azért mert mindenki, akkor nekem is kell? – vakarta a fejét Mendel, aztán lelohadó energiával aggodalmasan a kanapé karfájára zuhant. – És miért pont most?

– Nincs különösebb oka.

– Van valami oka, hogy nincs különösebb oka?

– Nincs különösebb oka, hogy nincs különösebb oka. De hát, épp az a lényege a halálnak: hogy nem válogat.

– Na, látja, ez egy rossz szabály – mondta Mendel és hangos felháborodással a térdére csapott. – Igenis válogatnia kellene. Az embereknek szempontokra van szükségük. Különben nem igazságos az egész.

– Milyen szempontokra?

– Hogy mit csinálhatnak és mit nem. Én diétáztam! Vitamin tablettákat szedtem. Heti két órát sportoltam. Odafigyeltem a sós ételekre, a fűszerekre, a nehézfémekre, a koleszterinre, az éjfél előtti alvásra. Felhagytam a fagylalttal. Tudja, milyen soha többé nem enni fagylaltot?

– Nem tudom, milyen soha többé nem enni fagylaltot.

– Ez a baj! Meg kellene kóstolnia a fagylaltot, hogy megtudja, milyen soha többé nem enni fagylaltot. És nem is csak az egészségről van szó. Én mindig tartottam az ajtót a mögöttem jövőnek, megetettem a szomszéd kutyáját, eladományoztam a régi szemüvegeimet, kedves voltam az idegenekkel, ezek kellenének, hogy számítsanak valamit.

– Micsodát?

– Extra pontot, extra évet, extra időt... Nem jár valami bónusz azért, ha valaki jól éli az életét?

A Halál egy darabig Mendelen nyugtatta a tekintetét, mintha arra készülne, hogy lesöpörje az érveit, aztán mintegy varázsütésre megenyhült.

– Erre, azt hiszem, még nem gondoltam – mondta. – Lehet, hogy tényleg adhatnék valami bónuszt. De akkor kiket kellene elvinnem?

– Nem akarok ötleteket adni – nevetett vonakodva Mendel. – Biztosan vannak, akiket igazságosabb lenne. Ott vannak a tolvajok, a gyilkosok, a televíziós jósok. Korrupt politikusok, bőbeszédű fodrászok. Okmányirodai ügyintézők. Olyanok, akik kedvesek a telefonba, de káromkodnak, miután letették. Használja a fantáziáját! És az olyan rendes embereket, mint én...

– Hagyjam békén?

– Ez a beszéd! – Mendelt, mintha kicserélték volna, erőtől duzzadva felugrott, a vidámság rózsákat rajzolt az arcára, és megveregette a Halál hátát.

– Lehet, hogy igaza van – mondta a Halál.

– Akkor ezt megbeszéltük! A kaszáját nehogy itt hagyja.

Mendel kikísérte a Halált.

– Még találkozunk – figyelmeztette Mendelt a Halál.

– Nem kell sietnie.

Mendel még az ajtót is kinyitotta neki, de az ajtó előtt Barbara és Olivér álltak, kopogásra készen, egy üveg borral és egy kuglóffal a kezükben. Egy pillanatig meglepetten néztek Mendelre aztán vidám, ünneplő mosollyal boldog születésnapot kiáltottak.

– Minden rendben? – kérdezte Olivér, amikor észrevette a Halált a nappaliban.

– Minden. Minden rendben – hessegette el a dolgot Mendel.

– Ő is partira jött?

– Dehogy. Épp menni készült – felelte Mendel.

– Milyen parti? – kérdezte a Halál óvatos gyanúval.

– Ma van a születésnapom – magyarázta Mendel. – A születésnapomon akart elvinni – tette hozzá némi szemrehányással. – Most már érti, miért beszéltem itt a szempontokról? Gyertek be, gyertek be – fordult vissza a vendégekhez.

A Halál barátságosan felhúzta a szemöldökét, ahogy egyszerre hitetlen, kétkedő kuncogás szakadt ki belőle.

– Ne vegye rossz néven a kérdést, de saját magának rendez születésnapi ünnepséget?

– He? – kérdezett vissza félvállról Mendel, miközben lesegítette a kabátot Barbaráról.

– Nem gondolja, hogy már egy kicsit idős hozzá? – kérdezte a Halál.

– Nagyon sok embernek van születésnapi partija – védekezett értetlenül Mendel. – Ennél idősebbek is. Üljetek le nyugodtan. Maga nem úgy volt, hogy indul?

– Mert mások rendeznek nekik – kardoskodott a Halál. – De senki nem rendez saját magának partit. Ez nevetséges!

Mendel megpördült és bosszús terpeszbe vágta magát. – Mi köze hozzá? Talán nem jöhetek össze a barátaimmal? – kérdezte.

– Persze, hogy összejöhet – kiáltotta izgatottan a Halál. – De...

– De?

– De ez egészen más! Egy összejövetelt bármikor le lehet mondani, egy születésnapot viszont nem. Ahhoz már kifogás kell. Egy összejövetelre nem kell készülni. A születésnapra viszont ajándékot kell vinni. Nem látja, mennyi problémát okoz ezzel másoknak?

Barbara és Olivér zavartan és tanácstalanul álltak a kuglóffal és a borral.

– Gyerünk! Mondják csak meg neki, mit gondolnak igazából – unszolta őket a Halál.

– Tessék?

– Mondják meg neki, mit gondolnak igazából.

Olivér annak az embernek a sápadt arckifejezését öltötte, aki valamilyen feszélyezett vallomásra készül.

– Nem mintha nem jöttünk volna szívesen – mondta. – De az igazat megvallva, mi is kissé szokatlannak gondoltuk, hogy zsúrt rendezel magadnak.

– Mi az, hogy zsúr?

– Lefogadom, azért érkeztek ilyen korán, hogy hamarabb elmehessenek! – jelentette ki a Halál. Barbara és Olivér erre olyan szégyenlős hallgatásba burkolóztak, ami többet jelentett a heves beismerésnél is. – Tudtam! Ha valaki korán érkezik, annak mindig van valami oka.

– Ez igaz? – hökkent meg Mendel.

Barbara megkönnyebbülten felsóhajtott. – Most mit mondjunk?

Odakint a folyosón alacsony, bőrdzsekis férfi szállt ki a liftből, nagy masnival átkötött dobozzal.

– Itt van Mendel Domos születésnapi zsúrja? – kérdezte. A szája egyik sarkából a másikba pörgette a fogpiszkálót.

– Sajnálom, de azt hiszem változott a terv – mondta a Halál.

– Tessék? – Mendel úgy fordult meg, mintha megcsípték volna.

– Mégis csak elviszem magát.

– Hová viszi? – kérdezte a bőrdzsekis férfi.

El.

– El?

– Örökre.

– De nem ezt beszéltük meg – tiltakozott Mendel kapkodva.

– Akkor még nem tudtam, hogy harmincöt évesen zsúrt rendez magának.

– Lehetne, hogy ne hívjuk zsúrnak? – könyörgött az ég felé Mendel.

Pár főből álló, nevető társaság közeledett a folyosón, lufik lebegtek fölöttük – Mendel kollégái voltak a pénzügyi tanácsadó irodából. Már úgy ácsorgott mindenki Mendel ajtaja előtt, mint valamilyen utcai látványosság előtt összeverődött tömeg.

A Halál nem hitt a szemének.

– Tényleg meghívta a kollégáit is?

– Miért?

– Azért, mert senki nem akar átjönni a lakásába, miután együtt töltötték magával az egész napjukat – magyarázta a Halál. – Mit gondolt? Na, indulás!

– Akkor elmarad a parti? – kérdezte valaki az irodai dolgozók közül.

– A parti lefújva – mondta a Halál.

Az embereken a megkönnyebbülés hulláma futott végig.

– Nahát – a bőrdzsekis férfi füttyentett egyet.

– Attila, te ennek örülsz? – kérdezte döbbent szemrehányással Mendel. – Nem hallottad? Össze fogok esni a szőnyegen!

– Tudom, tudom – sajnálkozott a férfi. – Nem veled van a baj. Én csak egyszerűen nem bírom ezeket a partikat. Az ajándékozást, az éneklést. A végén mindig ráerőltetnek az emberre egy szelet tortát, amit nem akar megenni. És mindig kétszer nagyobbat vágnak, mint amekkorát kért.

– Azért, mert különben soha nem fogyna el – tette hozzá valaki hátulról.

– Egyébként is, hányszor kell megünnepelni, hogy valaki megszületett? – kérdezte Barbara. – Minden évben, mindenkit újra meg újra? Soha nem áll meg?

Az emberek helyeseltek.

– Kezdek belefáradni, hogy minden alkalommal úgy tegyek, mintha izgatott lennék, valahányszor születésnapja van valakinek – mondta Olivér.

– Miért örül mindenki? – kérdezte Mendel nekikeseredve. – Nem értitek, hogy én meg fogok halni?

– Ne szívja mellre – mondta a Halál. – Ez nem maga ellen szól. Csak épp senki nem rajong ezekért a partikért.

A Halál megkérte az embereket, hogy adjanak nekik utat, mire elindultak Mendellel a lift felé.

– Csak azt ne mondja, hogy lifttel megyünk a túlvilágra – kérte ki magának lesújtóan Mendel.

– Előbb meg akarok állni a Fragolában – felelte a Halál.

– A Fragolában? Mi az istenért állunk meg a Fragolába?

– Megkívántam a fagylaltot.

A vendégek kínos csöndben nézték a nappali szőnyegén szétvetett tagokkal fekvő Mendel Domost.

– Szegény szerencsétlen – mondta valaki.

– Már a múlt héten sem nézett ki valami jól az irodában.

– Te mit vettél neki?

– Ezt az üveg bort találtam otthon – mondta Olivér –, meg egy kuglófot. Már egy ideje megvan, de szerintem még jó. Kéri valaki?

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Fehér Boldizsár: Harmadik típusú találkozások

Az ismerőseinkkel kapcsolatban talán a leggyakrabban elhangzó kérdés a következő: Jó, de meg lehet úszni őket? - teszi fel a kérdést a Margó-díjas Fehér Boldizsár, aki Az UFO élmény alapján válaszokat is ad új tárcájában.

...
Hírek

Fehér Boldizsár, a Margó-díj tavalyi nyertese a Müpa vendége lesz

Két generáció egy-egy meghatározó szerzője kerül reflektorfénybe a Müpa soron következő irodalmi estjein: a tragikusan korán elhunyt Borbély Szilárd, nemzedéke egyik legnagyobb költője és az 1992-es születésű Fehér Boldizsár, aki első regényével Margó-díjat nyert.

...
Hírek

Fehér Boldizsár: Írásban az a bukás, ha feladod

A Könyves Magazin sorozatot indított a Delonghi támogatásával, melynek keretében egy csésze kávéra invitáljuk az írókat, hogy meséljenek az írásról és az alkotás kulisszatitkairól.

2020 legjobb könyvei 50-11.
...
Nagy

2020 legjobb könyvei 10-1.

Itt a vége, megmutatjuk 2020 legjobb tíz könyvét, köztük a győztest! 

...
Nagy

2020 legjobb könyvei 20-11.

Folytatódik a Nagy Könyves Lista, a top50, amellyel minden decemberben lezárjuk az évet! A héten kiderül, melyik kötet lett szerintünk 2020 legjobb könyve, de addig is itt a 20-11. helyezett!

...
Nagy

2020 legjobb könyvei 30-21.

Folytatódik a Nagy Könyves Lista, a top50, amellyel minden decemberben lezárjuk az évet! A héten kiderül, melyik kötet lett szerintünk 2020 legjobb könyve, de addig is következzen a 30-21. helyezett!

...
Nagy

2020 legjobb könyvei 40-31.

Folytatódik a Nagy Könyves Lista, a top50, amellyel minden decemberben lezárjuk az évet! A héten kiderül, melyik kötet lett szerintünk 2020 legjobb könyve, de addig is fontolva haladunk, itt a 40-31.!

...
Nagy

2020 legjobb könyvei 50-41.

A koronavírus-járvány miatt a 2020-as év sok szempontból más volt, egyvalami viszont nem változott: ugyanolyan kíváncsisággal és lelkesedéssel olvastuk az új könyveket, és nem változott az sem, hogy ezeket az olvasmányélményeinket az év végén listába rendeztük. A héten kiderül, melyik kötet lett szerintünk 2020 legjobb könyve. Addig is itt az első adag, 50-től 41-ig!

...
Hírek

Hogyan kokainozik a magyar?

Magyar kóla címmel írta meg Dezső András a kokain magyarországi útját. Kívülről néztünk meg egy száz évvel ezelőtti kokainbarlangot a könyvbemutató városi sétáján, de kiderült az is, hogy ki volt Kokós Lexi.