Fotó: Chripko Lili
A Margó Irodalmi Fesztivál vasárnap sajnos véget ért, viszont van egy jó hírünk: a beszélgetések egy része ITT visszanézhető. Szóval ha lemaradtál valamelyik programról, vagy szívesen meghallgatnád újra, amit a kedvenc íród mesélt, most megteheted. Dragomán György például legújabb, Rendszerújra című novelláskötetéről beszélgetett Veiszer Alindával szombat este. Elárulta többek közt, hogy miért tartja egyszerre pozitívnak és félelmetesnek a technikai fejlődést, hogy miért jelenik meg több novellájában is a kókuszillat motívuma, vagy hogy miért irigyli a horgászokat.
Dragomán beszélt többek közt arról, hogy:
-
- bár a fiainak ajánlotta ezt a novelláskötetet (ahogy az előzőt is), gyerekei mostanában nem olvassák az írásait, „mert ciki”– mondjuk az egyik fiának egy versenyen nem volt könnyű dolga, mert őt kellett összehasonlítania Kosztolányival.
- az írás veszélyes tud lenni, ezért meg kellett tanulnia, hogy ne tegye át másokra a súlyát.
- a novellákat lehet apokaliptikus szövegekként is olvasni, és ez valószínű azért van így, mert gyerekkorában komolyan elhitte, hogy bármikor elpusztulhat a világ. Ráadásul az emberiség 70 éve képes arra, hogy elpusztítsa magát és egyelőre nincs másik bolygó, ahova menni lehetne.
- a könyvnek van egyfajta sci-fi vonulata, mert érdekli a tudományos-fantasztikus műfaj és az, ahogy az emberről lehet beszélni általa.
Dragomán György új könyvében megint a szabadság a tét
Rendszerek és kitörési pontok fűzik össze kötetté Dragomán György tizenöt év terméséből válogatott novelláit. Feltételezett vagy valóságosnak tűnő rendszerek: nyitottak és zártak, politikaiak, természetiek vagy technikaiak. És a kitörési pontok, a szabadulás lehetőségei. Múlt, jelen, jövő.
- bár Veiszer Alinda azt gondolta, hogy bizonyos szövegek címei – például a Tréfa vagy a Szívesség – félrevezetők, mert pozitív hangulatot sugallanak, miközben valójában megrázóak, kiderült, hogy Dragomán számára ezek nagyon is sötét fogalmak. „Soha nem engedném meg senkinek, hogy nekem szívességet tegyen, és azt sem szeretném, hogy megtréfáljanak."
- gyerekkorában sok tréfát követtek el vele szemben, egyszer például azt mondták neki, hogy ha eléggé akarja, akkor tud repülni. Az eredmény az volt, hogy leesett a létráról és megsérült. Szerinte minden tréfa és minden szívesség hatalmi viszony.
- a novelláiban sokszor azért jelenti a halál a szabadulást, mert szerinte bizonyos rendszerekből csak így lehet kitörni – a valódi diktatúrák élet-halál felett akarnak uralkodni, ő ezt tanulta meg gyerekkorában.
- a Rendszerújrához hasonló disztópiák szerinte mindig aktuálisak, a rendszerváltáskor ő például rengeteg Orwellt olvasott.
- a könyvben az ellentmondás szabadsága is benne van. Szerinte fontos lenne, hogy az emberek ne felejtsék el azt, hogy mindig lehet nemet mondani.
- úgy gondolja, a technikai lehetőségek adottak, hogy totális megfigyelésen alapuló diktatúrák jöjjenek létre
- tulajdonképpen optimista a technikai fejlődéssel kapcsolatban, de attól tart, hogy könnyebb rosszabbul használni a technológiát, mint jól.
- szereti azokat a címeket, amik a saját szóalkotásai: ilyen volt az Oroszlánkórus és ilyen a Rendszerújra is.
- a kötet egyik visszatérő motívuma, hogy felbukkannak olyan angyalok, akik nem tudnak repülni. Dragomán erre elég vicces magyarázatot adott: az óvodában egyszer angyalnak kellett öltöznie, de a szülei nem csináltak neki szárnyakat, így fogasokkal a hátán kellett szerepelnie.
- szintén visszatérő elem a kókuszillat, ehhez is egy anekdota kötődik. Gyerekkorában egyszer kaptak egy óriási csomag bounty-t, amit édesanyja elrejtett a szekrényben. Egyszer aztán megtalálták és nagyon örültek neki, de nem lehetett megenni, mert naftalin íze volt. „Ez tragédia volt."
- horgászokról azért ír sokszor, mert irigyli őket. Róluk ugyanis senki nem gondolja, hogy bámulás közben nem dolgoznak, míg az írókról igen.
- már akkor írt kafkai novellát, amikor még nem is tudta ki az a Franz Kafka, bár az ő főhőse tücsökké változott.
A teljes beszélgetés itt visszanézhető:
