Az ókori világnak csupán hét csodája volt, a középkor viszont csodákkal volt tele. Indiában létezett például egy nép, amelynek tagjai a virágok illatától laktak jól. A mai Spanyolország területén élő kancákat a nyári szellő termékenyítette meg, Srí Lankán az emberek óriáscsigák héjában éltek, Etiópia pedig sárkányokkal, baziliszkuszokkal és fej nélküli emberekkel volt tele. Legalábbis a 15. században készült Csodák könyve szerint, amit előszeretettel lapozgattak a korszak arisztokratái, mielőtt útra keltek volna az ismeretlen felé.
Fantáziadús nyelv és meggyőző illusztrációk
Ez az enciklopédikus kalauz igyekezett bemutatni az olvasói számára az akkor ismert világ minden térségét és kultúráját. Persze forrásként az adott kor ismeretanyagát használta fel, akárcsak a vele szinte egy időben, a velencei Fra Mauro által rajzolt térkép, amit részletessége miatt a korabeli Google Earthnek is nevezhetünk. A Csodák könyve kézzel készített példányain pompás illusztrációk támasztották alá az egyes régiókról írtakat. Pont, mint azon a 7 méter hosszúságú kronológián, amiből Lovecraft is szeretett volna egy példányt magának.
És igaz ugyan, hogy a könyv megtéveszthette a pályakezdő lótenyésztőket és félrevezette a zöldfülű felfedezőket is, viszont a fantáziadús nyelvezetnek és a képeknek hála, megkönnyítette a karosszékben való utazást. A J. Paul Getty Múzeum új kiállítása a könyv két fennmaradt példányát mutatja be,
ritka lehetőséget kínálva így a mai közönség számára, hogy egy középkori nemes nézőpontjából szemlélhesse a világot.
Társadalmi normák és sztereotípiák
Ahogy a tárlat katalógusának bevezetőjében kifejtik a kurátorok, a Csodák könyvében található szövegek és képek néha „lealacsonyítják a vallásokat, a különböző népeket és szokásokat”. Azt is hozzáteszik, hogy a népszerű, 15. századi kiadványban található félreértések és sztereotípiák szerepet játszhattak a társadalmi normák meghatározásában és megerősítésében is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Etiópia például a terra incognita, vagyis az ismeretlen vidék szinonimája volt akkoriban. A Csodák könyvének szerzője egyébként sem fukarkodik a különlegesebbnél különlegesebb szokások bemutatásával, de mintha Etiópia kapcsán fogná vissza a legkevésbé magát. Nem elég ugyanis, hogy szerinte a baziliszkuszok és a sárkányok mellett szarvakkal és patákkal rendelkező férfiak, valamint agyarat és ökörfarkat növesztő nők élnek arrafelé, de arról tájékoztatja az olvasót,
hogy Etiópiában nem ritkán egy kutyát választanak uralkodónak a hagyomány részeként.
Eltérés a szabványtól
Ahogy az augusztus végéig látható tárlat katalógusában Joshua O'Driscoll kifejti, a Csodák könyvének az ókori Róma tudományosságáig nyúlik vissza módszertana. A Morgan kurátora szerint az idősebb Plinius által alkalmazott kontraszt és antitézis elvét alkalmazza a kötet. Plinius Naturalis Historia című kötete, amelyet amúgy a Csodák könyve is előszeretettel idéz,
a földrajz és a növénytakaró sokféleségét a római szabványtól való eltérés szempontjából mutatja be.
A legbanálisabb példánál, a Csodák Könyve fej nélküli teremtményeinél maradva: az, hogy őket különlegességként mutatja be a könyv, egyszersmind állást foglal abban a kérdésben is, hogy a fej megléte a norma a szerzők megközelítése szerint.
Az isteni kreativitás megnyilvánulásai
A Plinius-féle logika szabványosítja a civilizációt, méghozzá éppen a szabálytalanság bemutatását használva ennek eszközeként. Ez viszont nem biztos, hogy a Csodák könyvéről is ugyanígy elmondható. A középkor embere ugyanis rendre az isteni kreativitást látta a józan észen túlmutató szabálytalanság mögött. Innen nézve tehát a baziliszkuszok földje nem diszkriminatív, elítélendő, hanem pont ellenkezőleg, bámulatra méltó terület. Ahogy a gyűjtemény címe is sugallja: csoda.
A csodák márpedig arra késztetik az embereket, hogy tágítsák a toleranciájuk határait. Ezért aztán, ha belelapozunk a Csodák könyvébe, akkor magunk is nyitottabb utazókká válhatunk.
Ide kattintva további illusztrációkat nézhettek meg a Csodák könyvéből.
Forrás: Forbes
Nyitókép: Griffmadár egy 12. századi kódexben. Forrás: picryl.com
