Fotó: Valuska Gábor, Posztós János
Beszámolóztunk, fotóztunk és persze videóztunk is a Margón. Utóbbiakból válogattunk ki ötöt - meghatározó könyvek és irodalmi mindenevők a színpadon. Még több videóért kattintsatok a Margó Irodalmi Fesztivál Facebook-oldalára!
Mundruczó Kornél: Megpróbálom fenntartani a saját függetlenségemet
Mundruczó Kornél már kamaszként is lelkesen és sokat olvasott, a nagy klasszikusokkal elég korai életkorban találkozott, és nagy hatással is voltak rá. Szerinte akkoriban az irodalom még mást jelentett, mint ma, a limitált lehetőségek miatt leginkább olyan volt, mint „egy nagy EXIT felirat”, aminek segítségével ki lehetett szakadni a valóságból. A fehér istenről és A Jupiter holdjáról ismert színházi és filmes rendező ma is sokat és eklektikusan olvas, tehát mindenevő, viszont nagy könyvabbahagyó is: ha egy szöveg nem szólítja meg, akkor egyszerűen leteszi, mindegy, hogy milyen minőségű, vagy mennyire sikeres.
Dragomán György: A technikai feltételek adottak egy disztópia megvalósításához
Egyébként soha nem tudja előre, hogy mit fog írni, általában ötletei vagy képei vannak, amiket közben bont ki. Ezek néha a legkülönbözőbb helyekről jönnek, egyszer például egy szakáccsal és egy fizikussal töltött ebéd után megszületett benne a gondolat, hogy írni fog egy roppantás-specialistáról, aki az ételek ropogósságának lesz a szakértője. Így született meg az Interjú című novella, aminek csattanója, hogy ez a munkakör egy farkasemberhez passzol a legjobban. Miután ezt elárulta, rögtön hozzátette, hogy nem hisz a spoilerekben, például az Odüsszeiát véleménye szerint akkor is érdemes elolvasni, ha már tudjuk, hogy a végén Odüsszeusz haza fog térni.
Hol ér össze Tompa Andrea és Bödőcs Tibor világa?
Bödőcs Tibor el van kényeztetve a tapsidővel, de jólesett neki, hogy az olvasók szavaztak a könyvére. Számára egyszerre megnyugtató és nyomasztó is a könyv véglegessége, hiszen a stand-up nincs lezárva, az mindig csiszolható, viszont már a szombati felolvasásra választott szövegét is átírta volna, ha tudná. Tompa Andrea szerint nem csak elengedni kell a könyvet, de hagyni is, hogy elhaljon a szerzőben, hiszen csak így tudja átadni az olvasóknak, íróként pedig így tud majd ráfordulni az új könyvre. Míg szerinte Bödőcsnek a nyilvánosság magától értetődő, neki összeakad a nyelve, ha mások előtt kell beszélnie: „Meg kell ezt is tanulni, hozzá kell szokni”. Nehezebb, hogy írni kell és nem beszélni?, érkezik a kérdés balról, de Bödőcs azt mondja, hogy a stand-up-nál ugyanúgy mondatokat kell létrehoznia, csak a folyamat ott nincs lezárva.
Veiszer Alinda: Régóta harcban élek
A beszélgetésen arról is szó esett, hogy ha egy lakatlan szigetre vihetne könyvet, a Bibliát vinné. „Sok vitám van Istennel” – mondta, majd a választást azzal magyarázta, hogy pár éve karácsonyra egy Károlyi-bibliát kért, amit rendszeresen szokott olvasni, és tele is firkálta, mert sok esetben nem érzi következetesnek. „Van egy erős kritikus attitűdöm vele.”
Vecsei H. Miklós: „Rómeóként mindig azért halok meg, aki éppen a Júliám”
Első nagy könyvélménye Boris Vian Tajtékos napok című regénye volt, amit, ha nem olvasott volna, talán ma nem is lenne színész. „Nagyon fiatalon kellett megélnem nehéz dolgokat, ezért 17-18 éves koromra kialakult bennem a tudat, hogy fontosabb lesz a hitem, mint ami körülöttem történik” – fogalmazta meg, majd elmondta, hogy szerinte három állapot létezik: az álom, a mókuskerék és az extázis. Utóbbi egy „hirtelen jelenidejűség”, ami akkor tör ránk, ha szerelmesek vagyunk, vagy ha olvasunk egy jó könyvet.
