Fotók: Valuska Gábor, Posztós János
Vecsei Miklós Hasi nagyon sűrű évadon van túl: összesen 197 előadásban játszott, és több mint 160-szor „halt meg” a színpadon. Minderről nevetve mesélt Ott Annának tegnap este, amikor a Margó Extrán arról kérdezte őt, hogy mi az, amivel ki tud kapcsolódni ennyi munka után. A beszélgetés, amire Hasi egy baleset miatt mankóval érkezett („az egyik előadás közben elszakadt a vádlim”), a fesztivál egyik legnépszerűbb programja volt. Rengeteg fiatal volt kíváncsi rá, hogy A Pál utcai fiúk Nemecsek Ernőjeként ismert színész mit fog mesélni kedvenc könyveiről.
Hasi elmondta, hogy a pihenést számára elsősorban a kutyája, Bogyó, a szerelmei („akik kikapcsolnak meg nem is”) és a Balaton jelenti. Majd kifejtett egy elméletet arról, hogy mivel mostanra minden nyugati társadalomnak túlpörgött a fővárosa, el tudna képzelni egy „chill fővárost”, ahova el lehetne menni picit megnyugodni. A kérdésre, hogy ennyi „halál” után is meg tudnak-e jelenni a színpadon a fontos érzések, azt válaszolta, hogy minden nap az aktuális fájdalmaiból játszik, ezért a színészi szakma számára jelen idejű.
„Rómeóként mindig azért halok meg, aki éppen a Júliám.”
Ott Anna ezután arról faggatta, hogy kamaszként milyen volt, ő például érzékeny, könyveket bújó tinédzsernek képzelte őt. Hasi ezt mosolyogva cáfolta, ugyanis éppen akkoriban váltak a szülei, ezért nagyon megterhelő időszak volt számára. Ez is volt az oka annak, hogy az iskolai kötelezők közül szinte semmit sem olvasott, helyettük Darren Shan vámpírkönyveit bújta. Első nagy könyvélménye Boris Vian Tajtékos napok című regénye volt, amit, ha nem olvasott volna, talán ma nem is lenne színész. „Nagyon fiatalon kellett megélnem nehéz dolgokat, ezért 17-18 éves koromra kialakult bennem a tudat, hogy fontosabb lesz a hitem, mint ami körülöttem történik” – fogalmazta meg, majd elmondta, hogy szerinte három állapot létezik: az álom, a mókuskerék és az extázis. Utóbbi egy „hirtelen jelenidejűség”, ami akkor tör ránk, ha szerelmesek vagyunk, vagy ha olvasunk egy jó könyvet.
„Mostanában minden azt sulykolja, hogy nem elég, ahol éppen vagy, mindig tovább kell lépni. Engem az irodalom zökkent vissza az extázis állapotába.”
Ezután a Bibliához való viszonya került szóba, amit nem csak végigolvasott, de tele is jegyzetelt, mégis ellentmondásos a viszonya vele. Úgy érzi a Bibliának önmagában megoldást kéne nyújtania minden fájdalomra, de ez valamiért mégsem így működik. Szerinte azért, mert a Biblia is csak szavakból áll, és a szavak sosem lesznek igazi megoldások. „Mi felnőttek mindent a szavakba teszünk, de ez beszűkíti a valóságunkat.” Ott Anna ennek kapcsán azt kérdezte, hogy ha ezt gondolja, akkor színészként milyen a viszonya a szövegkönyvvel. Hasi egy Thomas Mann-idézettel válaszolt: „A világ csak azért van tele kimondott szavakkal, hogy alattuk jobban elrejtőzködhessék az elhallgatott, és zajgásukba vesszen a titok, ami az emberek s dolgok mögött van”. Szerinte a színház varázsa éppen az, hogy valami olyat látunk, amiről nem tudunk beszélni, és ami a szöveg mögött van, azt mindig a színésznek kell felfejteni. Azt is elmondta, hogy a Stalker suliban is ezt próbálja átadni a tanítványainak, azt szeretné, ha megsejtenék, hogy mi minden van egy dráma mögött.
A színház Hasi szerint sűrített élet, amiben a rendező egyik fő feladata, hogy összetalálkoztassa a színészt a szerepével. Bár a színművészeti egyetemen még nehezére esett elfogadni a vezetést, mostanában már igyekszik közös nevezőre jutni a rendezőkkel. Ennek ellenére, ifj. Vidnyánszky Attilával – akivel nemcsak alkotótársak, de legjobb barátok is – például nemrég sok konfliktusuk volt a Félkegyelmű miatt. „Olyan anyaggal dolgoztunk, ami mindkettőnknél sokkal több.”
A Mondjad, Atikám! című monodráma kapcsán Ott Anna arról kérdezte, hogy miért érezte úgy, hogy fel kell dolgoznia József Attila életművét. Hasi elárulta, hogy tavaly év elején egy nehéz tapasztalat miatt rossz lelkiállapotba került, és akkor hirtelen nagyon közelinek érezte magához József Attilát. Ráadásul pont akkoriban robbant ki a #metoo-botrány, ami mesterét és színműs osztályfőnökét, Marton Lászlót is érintette. „Hiába vannak bűnök, szerintem a művészembernek a megbocsájtás felé kéne kérdéseket feltennie” – mondta, hozzátéve, hogy ha ez a botrány száz évvel ezelőtt robbant volna ki, akkor az elkaszálta volna Molnár Ferencet, Adyt, Karinthyt, de még József Attilát is.
A Pál utcai fiúkról Vecsei Miklós annyit mondott, nagyon hálás ezért a darabért, ami szerinte azért ennyire sikeres, mert benne van a közös ügy, a Grund. „Egy olyan országban élünk, ahol a pesszimizmus ösztönössé vált. Ezt mindenki érzi, csak eddig senki sem tudta megfogalmazni” – mutatott rá, majd hozzátette, a Grund számára azt jelenti, hogy igenis van egy fontos kulturális gyökerünk, egy ügyünk, amit nem szabad elárulni. Mint mondta, ugyanezért fontos számára a Rómeó és Júlia is, amiben két szemben lévő párt áll háborúban, és csak a szerelmes fiatalok jönnek rá, mi az igazság.
Mivel a beszélgetés közben olyan sokszor előkerült a szerelem témája, Ott Anna rákérdezett, hogy vajon volt-e olyan, amikor Vecsei Miklós éppen nem volt szerelmes. „Mindig szerelmes vagyok egy kicsit, de van amikor nagyon" - válaszolta Hasi, aki kissé zavarba jött a kérdéstől. Elmondta azt is, hogy nagyon sok mindenbe szerelmes tud lenni, és hogy ahogy mindenki más is, ő is „belehalt" az első szerelembe. „Sajnálom, akivel ez nem történik meg, mert nagyon fontos tapasztalat." Első verseskötete, az Égszilánk a matracon ennek ellenére nem szerelmes költeményeket, hanem kamaszos halálverseket tartalmazott.
A program vége felé még egy fontos könyv szóba került: Karl Ove Knäusgard Harcom című regényfolyama, amelyben egy negyvenes férfi naplószerűen rögzíti gondolatait. Hasi szerint ez egy hátborzongató könyv, amiben maga a gondolat a cselekmény. Számára főleg ennek a férfinak a bátorsága inspiráló, mert azzal szembesít, hogy egyáltalán nem ismerjük egymás gondolatait, és hogy az emberi lét alapvetően mégis magányos. Elmondta azt is, hogy azért is fontos neki ez a könyv, mert mostanában sokszor kell nyilvánosan beszélnie, interjúkat adnia, amikben nem igazán beszélhet szakmájának árnyoldalairól, és ez nem mindig esik neki jól, ráadásul nem is tartja egészségesnek.
Végül, de nem utolsósorban a Poket zsebkönyvekről is szó esett. Hasi úgy látja, hogy a legtöbb ember ma reggeltől estig olyan munkával tölti az idejét, amit nem is szeret, aztán meg elkölti a pénzét lakhatásra, élelemre és tárgyakra. „Szerintem az egész ország keres valamit” – fogalmazta meg, hozzátéve, hogy ezt a valamit az együtt töltött idő, a beszélgetések tudnák megadni. A Poket célja is valahol az, hogy sikerüljön párbeszédbe elegyednie a fiataloknak. A válogatást Grecsó Krisztiánnal együtt csinálják, és noha a jogdíjak miatt sok nehézség adódik, megígérte, hogy hamarosan újraindulnak a könyvautomaták. „Hálás vagyok, hogy ennyi misszió talál rám, ez engem is sok energiával tölt fel. Ha vannak világos közösségi célok, akkor az ember tud pörögni, jönnek az ötletek.”
