Andrew Nurnberg (fotó: Geopen)
Az idei év egyik irodalmi szenzációja volt, hogy a kultikus Ne bántsátok a feketerigót! szerzőjének, Harper Lee-nek megjelent második regénye, a Menj, állíts őrt!, amely bár időben korábban keletkezett, mégis a jól ismert történet folytatásának tekinthető. Harper Lee évtizedekig nem jelentetett meg semmit, ezért sokan már a megjelenést megelőzően kétségeiket hangoztatták, hogy az idős írónő vajon önszántából döntött-e a publikáció mellett, sőt, még hivatalos vizsgálat is indult az ügyben. Harper Lee ügynöke, Andrew Nurnberg írásban válaszolt a Könyvesblog megkeresésére, és cáfolta, hogy bármiféle nyomás nehezedett volna az írónőre. Ő maga többször is találkozott Harper Lee-vel, így mesélt a benyomásairól, felidézte, mi volt számára a legnagyobb meglepetés a kézirat olvasása közben, és kiderült az is, hogy szerinte van-e esély egy harmadik Harper Lee-regény felbukkanására.
Harper Lee Menj, állíts őrt! című regénye júliusban jelent meg angolul, azonnal a sikerlisták élére ugrott, igaz, a könyv maga nagyon vegyes kritikákat kapott. Elégedett az eddigi reakciókkal, erre számított?
A Menj, állíts őrt! nemcsak, hogy „azonnal a sikerlisták élére ugrott”, de az amerikai HarperCollins teljes történetének ez volt a leggyorsabban fogyó könyve is. A júliusi megjelenése óta több mint kétmillió példány kelt el belőle, és még mindig nagyon jól fogy. Elkerülhetetlen, és erre is számítottunk, hogy a kritikák nagyon vegyesek lesznek. A Ne bántsátok a feketerigót! sok amerikainak klasszikus, sőt, ikonikus könyv, közülük sokan még a gyerekeiket is a szereplők valamelyikéről nevezték el, így számítottunk az eltérő véleményekre. Nemzetközileg a kritikák többsége pozitív volt, de akadtak olyanok is, melyek már azelőtt kritizálták a tartalmát, mielőtt elolvasták volna a könyvet, vagy csak átfutották a könyvet a megjelenés napján, anélkül, hogy kellő figyelmet szenteltek volna annak a korszaknak, melyben íródott – ez az ötvenes évek közepe volt, amikor a faji kérdés a legfontosabb politikai témának számított Amerikában. A Menj, állíts őrt! nem olyan tökéletes csemege, mint a Ne bántsátok a feketerigót! Súlyos kérdéseket vet fel, melyek hatvan év múltán is érvényesek.
Harper Lee: Menj, állíts őrt!
Fordította: Pordán Ferenc, Geopen Kiadó, 2015, 344 oldal, 3990 HUF
Néhány Feketerigó-rajongót sokkolhattak azok az alapvető változások, melyek ebben a regényben olvashatók. A magyar olvasóknak még várniuk kell néhány hetet a megjelenésig, de önnek mi volt a legnagyobb meglepetés a kézirat olvasása közben?
Amikor tavaly októberben először olvastam a kéziratot, a legnagyobb meglepetés az volt számomra, milyen gyönyörű a nyelvezete, és mennyire erős a tartalma. Azt tudtuk, hogy Harper Lee írt egy regényt a Ne bántsátok a feketerigót! előtt, de mindannyian azt feltételeztük – a szerzőt is beleértve –, hogy ez a kézirat már réges-rég elveszett. A legtöbben nem tudják, hogy ezt a könyvet, mely mindennemű szerkesztés nélkül jelent meg, annak idején, 1957-ben, J P Lippincott független amerikai kiadónak juttatták el, és egy nagyrabecsült szerkesztő, Tay Hohoff azonnal le is csapott rá. Ő volt az, aki azzal, hogy megvette a Menj, állíts őrt! jogait, először rávette a szerzőt arra, hogy a gyerekek szemszögéből írjon meg egy történetet, melyet a Menj, állíts őrt! kiadása követett volna. Az, hogy akkor és azóta sem jelent meg ez a regény, arra vezethető vissza, hogy a szerzőt olyannyira letaglózta a Ne bántsátok a feketerigót! – számára – váratlan nemzetközi sikere.
A regény felfedezése hatalmas irodalmi szenzáció volt, ezzel egyidejűleg azonban rengeteg egymásnak ellentmondó történet is napvilágra került. Az írónő ügyvédje, Tonja Carter azt nyilatkozta, hogy tavaly nyáron találta meg a kéziratot, de volt olyan forrás, amely azt állította, hogy azt már évekkel korábban, 2011 októberében megtalálták. Ön mit tud a Menj, állíts őrt! felfedezésének részleteiről?
A kéziratot valóban Tonja Carter találta meg először tavaly nyáron. Már a rákövetkező napon felhívott engem, rögtön azután, hogy elkezdte olvasni a kéziratot. Mindazonáltal Harper Lee korábbi irodalmi ügynöke ellátogatott abba a bankba, melynek széfjében a Ne bántsátok a feketerigót! eredeti kéziratát őrizték. A Menj, állíts őrt! is ott volt, így csak feltételezni lehet, hogy az ügynök nem tudott a létezéséről.
Alice Lee néhány hónappal azelőtt hunyt el, hogy bejelentették volna a Menj, állíts őrt! megjelenését. Nem gondolja, hogy ha élt volna, megakadályozta volna a regény kiadását?
Harper Lee nővére, Miss Alice bizonyosan nem akadályozta volna meg a Menj, állíts őrt! kiadását. Az írónő úgy hitte, hogy a nővére sok évvel ezelőtt figyelmetlenségből kidobta a kéziratot. Amikor meghallotta, hogy még megvan, akkor az első szavai ezek voltak: „Örök hála Miss Alice-nek”.
Volt alkalma személyesen is találkozni Harper Lee-vel a kötet megjelenése előtt? Amennyiben igen, milyen benyomása alakult ki róla, milyen mentális, fizikai egészségnek örvend? És mit szólt az új könyv megjelenéséhez?
Jó pár alkalommal találkoztam Harper Lee-vel, beleértve a Menj, állíts őrt! felfedezése előtti időket is. Az egészsége nem tökéletes, hiszen több olyan betegségtől is szenved, amely sok idős embert érint (jövőre lesz kilencvenéves), gyenge a szeme és rossz a hallása. Nyolc éve kisebb stroke-ot is kapott. Az esze azonban ugyanúgy vág, mint egy fiatalnak – okos, szellemes, és teljesen tisztában van azzal, hogy mit akar, és mit nem akar.
Sokan aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy Harper Lee-re esetleg nyomást gyakoroltak amiatt, hogy megjelentesse a könyvét. Ön mit mondana ezekre a vádakra?
Semmiféle nyomás nem volt rajta amiatt, hogy megjelentesse a regényt. Ahogy említettem, ő is elámult azon, hogy a kézirat még megvan, és nagyon boldog volt, hogy megjelenhet. Azok a gyanúsítgatások, hogy „kényszer hatására adta ki a regényt”, néhány olyan lármás akadékoskodótól származtak, akik, ahelyett, hogy örültek volna ennek a rendkívüli felfedezésnek, inkább összeesküvés-elméleteket kerestek mindenütt.
A Menj, állíts őrt! folytatásnak tekinthető, még ha időben a Ne bántsátok a feketerigót! előtt is keletkezett. Harper Lee elárult bármiféle részletet az előbbi regény eredetéről? Illetve a kézirattal kapcsolatban volt külön kérése?
Valóban, tisztán az időrendiséget nézve, a Menj, állíts őrt! folytatásnak tekinthető, de, ahogy említettem, ez a regény néhány évvel a Ne bántsátok a feketerigót! előtt íródott. Az egyetlen kérdés, melyet a szerző felvetett a kézirattal kapcsolatban az volt, hogy vajon úgy jelenjen-e meg a könyv, ahogy megírta, vagy szerkesszük meg. Közösen végül úgy döntöttünk, hogy pontosan úgy kell megjelennie, ahogyan annak idején megírta.
Mit gondol, van még esély arra, hogy egy szép napon egy harmadik Harper Lee-regényre bukkanjanak?
Erős kétségeink vannak azzal kapcsolatban, hogy további regények kerülnének elő az iratai közül. Az abból az időből származó levelekből az derül ki, hogy Harper Lee egy sor különböző regényt tervezett, de nem gondoljuk, hogy ezek bármelyikét ténylegesen meg is írta volna.
