Alice Munro lánya, Andrea Robin Skinner idén nyáron írt arról először nyilvánosan, hogy édesapja szexuálisan bántalmazta őt, amikor 9 éves volt. A bántalmazásról az író csak később értesült, évekig titokban tartották az ügyet előtte, viszont ezek után se hagyta el férjét, utána is vele maradt. A lányát hazugnak nevezte, és nem beszéltek többet. A New York Times most részletesen feltárta az esetet, és eddig nem látott részleteket tudott meg Munro és a férfi kapcsolatáról, arról, hogy az író tudhatott a bántalmazásról, illetve hogy több bántalmazott gyerekről is szó lehet.
Gerald Fremlin, Munro férje és Skinner mostohaapja, 2005-ben rendőrségi beismerő vallomást tett, hogy 1976-ban zaklatta a lányt, a férfi akkor 50 éves volt. A bíróság felfüggesztett büntetést és két év próbaidőt szabott ki szeméremsértés miatt. Munro ezek után is kiállt a férfi mellett, és vele maradt egészen a férfi 2013-ban bekövetkezett haláláig.
A hír miatt felmerült, hogy ezek után hogyan olvassuk egyáltalán Munro alkotásait. Az író a valóságban is megélte azt, ami a karaktereiben ábrázolt: a bántalmazott nő, aki nem tudja elmondani történetét.
Évekig élt egy férfivel, aki még a lányát is bántalmazta.
A zaklatásról hallgatni kell
1976-ban nyarán Skinner meglátogatta édesanyját és mostohaapját az ontariói otthonukban, viszont egyik este arra ébredt, hogy Fremlin bemászik az ágyába és több módon is szexuálisan bántalmazza. Fremlin a történtek után arra kéri Andreát, hogy ne beszéljen a történtekről, mert az tönkretenné az anyját. De Skinner végül elmeséli mostohatestvérének (aki apja új házaságából született), aki viszont elmeséli az apjának.
Jim Munro, Skinner édesapja, Munro előző férje, úgy dönt, hogy hallgat, mivel azt gondolja, hogy ezzel tönkretenné volt felesége új kapcsolatát, és magát rossz fényben tüntetné fel. Ezek után Skinner csak idősebb nővére társaságába látogatja meg édesanyját, és vigyáz arra, hogy sose maradjon egyedül a mostohaapjával
Skinner nagyon szeretett úszni, így hogy ne keltsen fel feltűnést, ha Fremlin felajánlotta, hogy elviszi úszni, igent kellett mondania.
Egy alkalommal, amikor a közeli folyóhoz tartottak, Fremlin arra kérte a lányt, hogy feküdjön le vele,
sőt, azt is kifejtette, hogy milyen elégedetlen a házastársi szexuális életével. A zaklatásoknak csak akkor lett vége, amikor Skinner elérte a pubertás kort, Fremlin nem akart többet.
A lány évtizedekig hallgatott, ez alatt több betegsége is kialakult, étkezési-, alvási zavarok (bulimia, insomnia) és sorozatos migrének, amik miatt az egyetemet se tudta befejezni.
16 évvel később, 1992-ben szembesíti édesanyját a történtekkel. Aznap, Andrea meglátogatja édesanyját, Munro egy könyvről mesél neki (Linda Svenden: Marine Life), amelyben egy lány öngyilkos lesz, miután az apja szexuálisan zaklatta őt.
„Miért nem mondta el az anyjának?”
– teszi fel a költői kérdést Munro a lánya előtt. Egy hónappal később pedig Skinner egy levet ír az anyjának: „Amikor elmesélted azt a sztorit, sírni akartam és átölelni téged, és elmondani, hogy mi történt. Egész eddigi életemben attól féltem, hogy engem fogsz hibáztatni a történtekért”. Skinner félelme viszont nem sokkal később beigazolódik, Munro egy vidéki házba költözött, azzal vádolta volt férjét, hogy direkt tartotta titokban, ezzel is megszégyenítve őt, továbbá Fremlin „jó” gyerek-barátságait emlegette példaként, hogy ő nem tenne ilyet. Fremlin levelei Skinnert vádolták, miszerint ő „csábította el”, Munro pedig pár hét után újra együtt élt férjével.
Munro: a lányom nem mond igazat
A család továbblép, az élet megy tovább. Skinner továbbra is látogatja édesanyját és Fremlint. Viszont 2002-ben ikrei születnek, ami után kiköti anyjának, hogy Fremlin semmi esetben sem mehet a gyerekek közelébe. Munro ekkor csak annyival válaszol, hogy az lehetetlen, hiszen nem tud vezetni, Fremlin nélkül nem tud menni. Ezek után nem beszéltek többet.
2004-ben megjelenik Munro 11. kötete Csend, vétkek, szenvedély (angolul: Runaway) címmel, amelyben szeretettel ír Fremlinről és a kapcsolatukról, és örül, hogy „mind a három lányához igen közel érezheti magát”. Skinner úgy érezte nem tud anyja hazugságában élni, összeszedte az összes levelet, amit még Fremlin 1992-ben írt neki, és elvitte a rendőrséghez. A férfit letartóztatták, Munro viszont azt állította, lánya hazudik.
Skinner évekig próbálta elmondani az eredeti történetet. 2005-ben felkeresett egy kanadai akadémikust, aki éppen Munro életművéről készített egy könyvet, hogy írja bele a zaklatást, de az akadémikus visszautasította, mivel
„nem ilyen jellegű könyvet ír”.
A könyvek nem hazudnak
1993-ban, pár hónappal azután, hogy Munro megtudta, mi történt a lányával, nem tudta elkerülni a teljes összeomlást. Egy levélben így ír egy közeli barátjának és egyben irodalmi ügynökének:
„Gondoltam elmondom, hogy mi történt a legutóbbi elbeszéléssel, és nem akartam a telefonon, mert ott könnyű félrebeszélni. Március óta dolgozom rajta. A >>témáról<< szól, amit szerintem jól elrejtettem és felépítettem ebben az anyagban.
Mindent sikerült megírnom, csak a lényeget nem, már több irányból próbáltam megírni, de mindig felfordul a gyomrom (hányingerem lesz), és kedvetlen leszek.
Ez már vagy háromszor-négyszer megtörtént, és egyszercsak úgy éreztem, itt a vége. Elégettem az egészet (hogy soha ne érezzem azt, mégis meg tudom írni). Szóval itt tartunk, megpróbálkozom valami mással, csak óvatosan, hogy megint visszanyerjem az energiám. Ezt meg tudom tenni.”
Végül Munro 5 hónappal később mégis megírja a történetet, a Vandálok (angolul: Vandals) című elbeszélés két gyerek szexuális zaklatásának történetét meséli el, amely egészen hasonlít a valóságban történt esetre.
Munro viszont nem először dolgozza fel a szexuális zaklatás témáját, ez egész munkásságában fontos téma. Az elbeszéléseiben sokszor tűnik fel a nő, aki zaklatás áldozata lett, és nem képes elmondani vagy beszélni róla, ezek a nők általában hallgatnak, elfolytják magukba a történteket.
Margaret Atwood, Munro egyik közeli barátja, szerint nagy a valószínűsége, hogy Munrót gyerekkorában bántalmazták, mert a nőket érő szexuális zaklatás nagyon is gyakori. Atwood szerint ilyenkor az ember mindig az áldozathibáztatástól fél.
Munro női karakterei pedig pontosan ezt mutatják meg, a félelmet a szégyentől és a sajnálattól.
Egy interjúban megkérdezték Munrót, hogy mennyit merít a magánéletéből, amikor írásról van szó. „Azt hiszem, egy elég hétköznapi válaszom van erre. Ha konkrét esetekről van szó, akkor nem, ha érzelmekről, akkor teljes mértékben. Bizonyos szintig a konkrét esetekben is.” – válaszolta ekkor Munro.
Fremlin bántalmazó volt Munróval is
Munro válása után mindig is úgy hivatkozott Fremlinre, mint a második férje, pedig sosem házasodtak össze hivatalosan, csak (állítólagosan) egy nem hivatalos esküvőt tartottak a hátsó kertjükben. A kapcsolatuk viszont hamar egyoldalúvá vált, az irodalom iránti szeretet mellett sokszor vitatkoztak, Fremlin megjegyzéseket tett Munro öltözékére, és Munro nem egyszer egy nagyobb veszekedés után csak némán sírt – derül ki Jenny Munro, az író egyik lányának memoárjából.
Fremlin többször szexuális tárgyú vicceket mondott a legfiatalabb mostohalányának, Skinnernek, amit Munro soha nem tudott megállítani. A férfi pedig többször is arról beszélt a lánynak, hogy „más kultúrák nem voltak olyan prűdek, mint a miénk, és teljesen normális volt, hogy a gyerekek szexuális kapcsolatban vannak a felnőttekkel”.
A férfi 1992-ben, amikor kiderült a zaklatás, egy levélben elismerte a családnak,
hogy szexuális vonzalmai „nem egyeznek a társadalom elfogadott rendjével”,
majd Skinnert hibáztatta a történtekért: “Az én meglátásom szerint Andrea volt, aki betört a szobába, hogy egy szexuális kalandban legyen része. Ha tényleg félt volna, akkor bármikor lett volna lehetősége arra, hogy elmenjen. Szexuálisan befogadó volt és kissé agresszív”.
Fremlin nemcsak Skinnert bántalmazta. 1969-ben a férfi egy családi barát 9 éves lányát is zaklatta, és egy alkalommal meztelenül mutatkozott előtte, majd évekig próbálta szexuális kapcsolatra rávenni. Skinner szerint több gyerek is lehetett, akikkel Fremlin „jó barátságot ápolt”.
Mennyit tudhatott Munro?
1978-ban Munrót két közeli barátja arról értesíti, hogy Fremlin egy 14 éves gyerek előtt mutatta meg magát. A férfi ezt letagadta, de 2008-ban Munro egy szerzőnek, aki korábban az életrajzát írta, megvallotta, hogy néha sötét gondolatok jutnak eszébe a férfiről. Skinner szerint Munro egy alkalommal odáig ment, hogy megvádolta a férjét azzal, hogy megerőszakolta majd megölte Lynne Harper-t, egy 12 éves lányt, akinek a testét még 1959-ben találták meg egy erődben.
De bármit is tudott vagy sejtett Munro, sosem hagyta el a férfit.
Inkább a fiktív történeteiben dolgozta fel azt, amit nem tudott vagy nem akart bevallani magának és a világnak. Ugyanis a történeteiben mindennek ő volt az ura, ott nem kellett senkinek és semminek megfelelnie.
