Fotó: Valuska Gábor
„Jókai és Balzac is tűpontosak, szeretik a karaktereiket, de kegyetlenül bánnak velük” – mesélte Olasz Renátó, aki annyira szereti mindkét szerzőt, hogy nem tudott dönteni közöttük, amikor a kedvencét kellett kiválasztani. Az Aranyélet Márkja sokat olvas, kedveli a sötét történeteket, például szívesen forgatja Dragomán vagy Szorokin regényeit is. A Könyves Magazin legutóbbi száma a színház és irodalom viszonyáról szólt. A téma kapcsán Máté Gáborral, Rujder Viviennel, Lovas Rozival és Dóra Bélával is beszélgettünk. Most Olasz Renátó válaszait olvashatjátok.
Melyik irodalmi karaktert játszottad eddig a legszívesebben?
Stephen King Ragyogásából csináltunk négyen egy független előadást, amiben én voltam Grady. Nem tudom, hogy az anyag, a szerep vagy a közös munka miatt, de ezt szerettem a legjobban. Alkalmam volt egy olyan ember bőrébe bújni, aki nagyon hasonlóan működött, mint valaki az életemből, akit akkor nagyon nem bírtam elviselni. A saját magam akkori „ellenségét”, vagy nem is tudom, talán démonát játszottam, amin keresztül sok mindenre rájöttem. Egyébként nagyon jó regény.
Olasz Renátó 2017-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Gyakorlatát a Radnóti Színházban töltötte, később a Szegedi Nemzeti Színház tagja lett. A színészet mellett a rendezés is érdekli, több darabot is színpadra állított már (Utolsó estém a Földön, Kitagadottak). 2015 óta az Aranyélet egyik főszereplőjét, Miklósi Márkot alakítja.
Melyik az a könyv, amit nagyon szeretsz, és szerinted színpadra kívánkozik?
Krúdytól A tiszaeszlári Solymosi Eszter vagy Balzactól a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága.
Ki a kedvenc kortárs íród?
Nem tudom, nincs igazán ilyen. Felváltva szeretek kortárst és klasszikust olvasni. Több kedvencem is van, illetve több, ami akkor ott nagy hatással volt rám. Szorokinnak a Jég-trilógiája vagy a Bro Útja című regénye például ilyen, vagy Térey A Legkisebb Jégkorszaka. De Cormac McCarthytől az Isten gyermeke, Dragomán A fehér királya vagy A pusztítás könyve, Lanczkor Gábor Folyamistene vagy Totth Benedek Holtversenye is meghatározó volt. Ezek úgy látom, mind kicsit sötétek. Ishiguro Ne engedj el című regénye kicsit levegősebb talán.
Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett az Aranyélet!
Kép forrása„Mától tisztességes életet fogunk élni" - ez akár a mottója is lehetne az Aranyéletnek, ami az utóbbi évek egyik legsikeresebb magyar sorozata, bár a finn eredeti remake-je. A mondat még az első évad első részében hangzik el, és események egész sorát indítja be, hiszen egy...
Mi a legjobb könyv, amit valaha a színházról olvastál?
Peter Brooktól Az üres tér.
Azt kértük, hogy hozd magaddal a kedvenc könyved, és te egy Jókai Szeretve mind a vérpadig és Balzac Elveszett illúziók című regényét is kiválasztottad. Miért fontos számodra ez a két szerző?
Nem tudtam dönteni közöttük, mindketten nagy hatással voltak rám. Jókainál imádom, ahogy tombolnak az érzelmek a történetben, hogy a szerelem nagyobb csata, mint a valós háborúk, imádom, hogy ilyen túlzó és romantikus a stílus, amellett, hogy nagyon pontosan ábrázol. Az elején fogott meg, amikor egy esküvő három oldal múlva egy temetéssé alakul. És mindezt úgy írja le, mintha mi sem volna természetesebb, amikor érzelmekről van szó. Csodás! Meg persze az egész, ahogyan csűri csavarja és ábrázolja a dolgokat. Mindkét regény nagyon hasonló és mégis nagyon különböző a mai világunktól. Ez a Balzac pedig azt hiszem a kedvenc történetem, amit valaha olvastam. Imádom, hogy egyszerre naturalista és költői. Olyan pontosan csupaszít le egy jellemet, hogy azt érzem, a valóságot olvasom, még akkor is, ha Párizsban járunk a 19. században. Mindkét regény főszereplői valódi nagy hősök, felemelkednek és elbuknak. Szeretem bennük, ahogy a kicsiségeiken keresztül emelkednek a magasba, majd hullanak a porba. Jókai és Balzac is tűpontosak, szeretik a karaktereiket, de kegyetlenül bánnak velük.
A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2018/3. számában jelent meg.
