Fotó: Valuska Gábor
„Közel áll hozzám, ahogy Tóth Krisztina ír, talán azért is, mert dominánsabb a könyveiben a nőiség” – mondja Lovas Rozi, aki Tóth Krisztina mellett Esterházyt, Závadát és Kiss Noémit is a számára fontos írók közé sorolja. A Könyves Magazin legutóbbi száma a színház és irodalom viszonyáról szólt. A téma kapcsán Máté Gáborral, Olasz Renátóval, Rujder Viviennel és Dóra Bélával is beszélgettünk. Most Lovas Rozi válaszait olvashatjátok – a Radnóti Színház színészét újraolvasott regényekről és mély nyomot hagyó irodalmi hősökről kérdeztük.
Az kértük, hogy hozd magaddal az egyik kedvenc könyved, és te egy Tóth Krisztina-kötetet választottál. Mi fogott meg a Pixelben?
A kedvenc könyv kérdéstől mindig zavarba jövök, mert annyi mindent nem olvastam még, és annyi minden tetszett már, hogy felelőtlenségnek érzem azt mondani, hogy valami a kedvencem. Tóth Krisztinát nagyon szeretem, a Pixel volt az első könyve, amit olvastam, és emiatt kezdtem még sok mást is olvasni tőle. Ezek a pici kis történetek olyan módon ragadják meg az embereket, a valóságot, a jelent, ami számomra rettentően izgalmas. Közel áll hozzám az is, ahogy Tóth Krisztina ír, könnyen tudok vele azonosulni, talán amiatt is, mert dominánsabb a könyveiben a nőiség.
Ezek szerint ő a kedvenc kortárs íród?
Az egyik. Szintén izgalmasnak tartom Závada Pált, akitől tavaly mutattuk be az Egy piaci napot itt a Radnóti Színházban. Elég mély nyomot hagyó író. Személyes kapcsolatom van Kiss Noémivel is, mert az ő szövegét mondtam két évvel ezelőtt a Textúrán, ezért közel került hozzám. De Esterházyt is nagyon szeretem.
Van olyan könyv, amit színházról vagy színészetről olvastál, és nagyon meghatározó volt számodra?
Olvastam Sztanyiszlavszkij könyveit, és Diderot-tól a Színészparadoxont is. Régebben pedig rendszeresen forgattam Ady-, illetve Molnár-korabeli színházkritikákat, ami szintén nagyon meghatározó volt. Egyébként Ruttkaiból írtam a szakdolgozatomat, annak kapcsán rengeteg mindent elolvastam, például Latinovits Ködszurkálóját. De nagyon tetszett Márainak és Mezei Máriának a szerelmes levelezése is. Az elmúlt, nagyszabású történetek mindig komoly hatással vannak rám.
Melyik irodalmi hős az, akit eddig a legszívesebben játszottál?
Bródy Sándor tanítónője volt az egyik legmeghatározóbb szerepem, nagyon-nagyon szerettem. Igazán jó szövegkönyv született a műből, az előadást Rusznyák Gábor rendezte a Miskolci Nemzeti Színházban. Közel került hozzám Tóth Flóra, az ő drámája szerintem igazi hőstörténet.
Lovas Rozi 2012-ben diplomázott a Kaposvári Egyetemen. Először a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, később a Pesti Magyar Színház, majd a Thália Színház tagja lett. A Radnóti társulatához két éve csatlakozott. A POSZT-on kétszer is elnyerte a legjobb 30 év alatti színésznő díját. Több magyar filmben is szerepelt, például Száz Attila A berni követ című alkotásában. A Mi kis falunk című sorozat révén Szabó Erikaként ismerte meg az ország.
Szoktál újraolvasni könyveket? Mit olvastál a legtöbbször?
Nem annyira jellemző rám, talán azért, mert a mindennapokban is folyamatosan szövegekkel foglalkozom. Ha bejön egy új színdarab, leginkább annak kapcsán szoktam olvasni. Általában nagyon beszippantanak a szerepek, emiatt redukálódik az olvasásra szánt idő, így inkább új könyveket veszek a kezembe. De volt egy-két Kundera-regény, amit újraolvastam, a Lassúság például nagyon megfogott. Tervben van egyébként, hogy pár könyvnek megint nekikezdek, például A varázshegynek, mert az anno nagy hatással volt rám.
A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2018/3. számában jelent meg.
