2013 képekben: Esterházytól Houellebecqig

Az évet minden szempontból szeretnénk szépen lezárni, így megkértük fotós kollégánkat, Valuska Gábort, hogy szedje össze, mi volt számára idén fontos. Képekkel összegezzük a 2013 irodalmi évet.

Esterházy Péter és fia, Marcell voltak a Margó Irodalmi Fesztivál vendégei, ahol beszéltek egymásról és egymáshoz fűződő viszonyukról. Kiderül, hogy cseng itthon és Franciaországban az Esterházy név, kit becéznek Csumpinak, és milyen volt EP apaként. Részletek erre>>

Az idei év nagy dobása volt, hogy a Könyvfesztivál Michel Houellebecqet, a rendkívüli írót és borzalmas embert látta vendégül. Mi a magunk módján rajongunk ezért a zseniért, aki három napja nem öltözött át, árad belőle a piaszag, az interjúról fél órát késik, majd elszív még két cigit egy autónak támasztva, mielőtt elkezdődne a beszélgetés, amelyhez látványosan semmi kedve nincs. Interjúnk, beszámolónk a könyvről.

Irodalomtanárként indult, de sosem gondolt fikcióírásra, mert nem hiszi, hogy van hozzá tehetsége. Írni akart, de ehhez arra volt szükség, hogy megismerje magát. A modern írókat felületesnek tartja, de Murakami írásait nagyon élvezte. Mindig klasszikusokat olvasna, sőt leginkább újraolvasna. Dr. Máté Gáborral beszélgettünk Európa „leginkább visszautasított és félreértett pszichiátriai állapotáról”, a kétféle stresszről, a tűcsere program bezáratásának következményeiről, és arról, hogy mi a baj a pozitív gondolkodással.

Ljudmila Ulickaja új könyve, az Örökbecsű limlom olyan, mint egy padláson talált, poros doboz, amelyből egymás után bújnak elő a másoknak talán lényegtelen, de nekünk nagyon is fontos emlékek. Ulickaja néha megváltja a világot, néha méltatlankodik egy nagyot azon, hogy mivé lett, de közben sosem feledkezik meg humorról és emberségről. Dobozában akadnak esszék, interjúk, személyes kincsek, és egy sor hihetetlen történet kis-nagy emberekről. Előkerül belőle Isten, haza, család, nehéz idők és boldog pillanatok, felvonulnak ősök, barátok, rászorulók és segítőik. Interjú.

41 évvel ezelőtt a The Washington Post két újságírója, Bob Woodward, és Carl Bernstein írt egy cikket a Demokrata Párt választási központjának irodájába történt betörésről. A cikkük nyomán kirobbant botrány megváltoztatta az amerikai történelmet, és új szóval gazdagította a politikai szótárak korrupcióra és csalásra vonatkozó fejezetét. A legendás újságírópáros fiatalabb tagja szerint Amerika már régóta készen áll egy női elnökre, a Watergate-botrány nem befolyásolta komolyabban a politikusok és a média kapcsolatát, és nem gondolja, hogy az ügy máshogy festene ma, az internet korában. Carl Bernsteinnel interjúztunk.

"Egy olyan körmönfont társadalom vesz minket körül, amihez gyakorlatilag nem is lehet nem paranoid módon közeledni, hiszen fogalmad sincsen, hogy milyen erőviszonyok, milyen erők, milyen mechanizmusok szervezik mögötted az életed. Azt viszont tapasztalod, hogy már egy sejted, egy másodperced sincsen „szabad lábon". Nem tudod, hogy meddig tart a munkád, és hol kezdődik a szabadidőd. A társadalom mindenképpen rajtad tartja a szemét, a kezét, a megfigyelőrendszerét" - mondta interjúnkban Háy János, akinek idén új regénye jelent meg, A mélygarázs.

"Úgy próbálok ugyanis írni, mintha beszélnék, arra törekszem, hogy a versek az élőszóhoz közeli tónusban szólaljanak meg. Kíváncsi vagyok, hogy ha beszélt, akkor neked milyen hangon tette ezt az Atlasz bírja" - beszélt versről, Kacsamesékről és slamről is interjúnkban Pion István, akinek tavasszal jelent meg Atlasz bírja című kötete.

Tandori Dezső 75. születésnapjára vettünk egy tandoris sapkát, és mindenkire ráadtuk. Így köszöntöttük a pompás költőt, veréb-, gombfoci- és lóversenyszakértőt.

A jobboldalról írt legutóbb könyvet Ungváry Krisztián, történész. Interjúnkban elsősorban olvasmányairól, pereiről:"Én ezt nem mondanám így, mert béketűrő embernek tartom magamat. Inkább azt mondanám, hogy ebben a világban, amelyben élünk, nem kívánok mások felé kompromisszumokat tenni félelemből. Az nem ugyanaz, mint amikor az ember konfliktusokat keres. Ha konfliktusokat keresnék, akkor pereskednék. Én soha senkit nem pereltem be. Engem mindig csak pereltek, persze lehet mondani, hogy ez is konfliktuskeresés, de nem úgy, mint aki perel. Különösen azért nem, mert a legfontosabb attitűdnek a másik fél megértését tartom, vagy legalábbis én felvállalom, hogy szeretném megérteni a másikat, és ez meglehetősen távol áll attól, amikor valaki csak a saját igazát szajkózva belegyalogol mások életébe."