Fotó: Valuska Gábor
A 20. könyvfesztivál díszvendége Michel Houellebecq, a legismertebb francia író, aki Goncourt-díjat kapott A térkép és a táj című regényéért. Az író olyan borzalmas ember, hogy a saját anyukája annyira megsértődött rá az Elemi részecskék után, hogy látni sem akarja a fiát (portrénk). Mi látni akartuk nagyon: az Elemi részecskék, az Egy sziget lehetősége vagy A csúcson miatt. Most visszafogottan válaszolgatott Forgách András kérdéseire.
Pornóra, thai lányokra, cinikus sztorizásra készülve ültem be a Houellebecq-beszélgetésre, mert a neves francia író nemcsak kiábrándult, hanem piszkosul jól is ír, ráadásul tőle az sem meglepő, ha interjú közben elalszik részegen, ahogy erről a Paris Review újságírója is mesélt. A visszafogottan, székébe belesimuló Houellebecq költőként kezdte, majd írt prózát, mert az ő idejében nem történtek szerinte izgalmas dolgok a francia regényben. Az informatikai pályáról váltott át, Prousttal szemben Dosztojevszkijt nem tartja igazán jó írónak, viszont annál intenzívebbnek. Joseph Conradot érzi magához közel, sok 19. századi lírát és kortárs szerzőt olvas, nem tartja magát egy szinten Balzackal (Bartis Attila laudációját a pénteki Élet és irodalomban érdemes elolvasni).
"A szereplők engem jobban érdekelnek, mint a történet" - mondja Houellebecq, aki a beszélgetés egy pontján elektronikus cigarettát vett elő. A francia író legismertebb könyvei az Egy sziget lehetősége és az Elemi részecskék. Az utóbbiból sikeres film is készült.Az előbbiből meg egy menthetetlenül rossz film, amit Houellebecq rendezett. A filmrendezésre már nem gondol, mondta. Az elmúlt évszázadról megvan a véleménye: a történelem egy katasztrófa, az irodalom hanyatlott a 20. században, amit lassan el fogunk felejteni.
Franciaország egy szálloda, állította egykor a sokáig Írországban, majd Spanyolországban is élő Houellebecq, aki szerint nem mindegy, milyen szállodáról beszélünk. Itt köszönetet mondott a Four Season szállodának, ahol ebben a pár napban lakik. A szállodai szobát el kell hagyni, tette hozzá Houellebecq, akinek a könyvfesztiválra egy vékony könyve, a Lanzarote jelent meg, ami olyan, mintha A csúcsont és az Egy sziget lehetősége című regényeit összekevernék, majd egyben kinyomtatnák, végül a 80 százalékát elhagynák.
Amiket még megtudtunk az íróról:
1. a természetkultusz ostobaság, a természet nem tökéletes
2. a környezetvédők kollaborációja=az antiszemiták és a szélsőbaloldal összefogása
3. fiatalon éles volt a látása
4. a költészet nem arra való, hogy egyéni sorsokkal konfrontálódjon benne a szerző
5. verseket kell írni
6. Houellebecq könyveit sorban kell olvasni
7. kosárlabdázás közben sérült meg Houellebecq ujja, ami miatt elég furán tartja a cigit
8. párbeszédírásban nem érezte igazán jónak magát
9. a szexet nehezebb megírni, mint halált
10. akkor fog újra könyvírásba kezdeni, ha már a téma szétfeszíti
11. Sztálint azért szereti, mert orosz anarchistákat öletett meg
12. bevallja, hogy később azért jobban látta, hogy az anarchista nem mindig terrorista
13. Sokszor egy-egy mű tökéletlensége szüli a következő könyvet, ezért a művei megértéséhez a könyveit időrendi sorban érdemes olvasni
14. legfőbb témái a gyász és a szeretet
