Michel Houellebecq: Lanzarote
Magvető, 96 oldal, 2013, 1947 HuF
Fotó: Valuska Gábor
Michel Houellebecq-ről minden pletyka igaz. A zseniális író három napja nem öltözött át, árad belőle a piaszag, az interjúról fél órát késik, majd elszív még két cigit egy autónak támasztva, mielőtt elkezdődne a beszélgetés, amelyhez látványosan semmi kedve nincs. Interjú a Kiábrándult Értelmiségivel, akinek Lanzarote címmel jelent meg egy vékony regénye a könyvfesztiválra.
Fél órája várakozunk Houellebecq-re, a francia botrányhősre és provokatív íróra, aki milliós példányszámban adja el könyveit világszerte, akit vádoltak már plágiummal és fogtak perbe iszlámellenességért, emellett viszont utolsó regényével, A térkép és a tájjal elnyerte a legrangosabb francia irodalmi díjat, a Goncourt-t. Várakozás közben azzal nyugtatnak, hogy a XX. Könyvfesztivál díszvendége a férfiakat nagyon utálja, a fiatal lányokért ellenben rajong, nem lesz gond. Az aggodalom az Houellebecq-interjúk visszatérő elemeiből táplálkozik: az író részegen elalszik, nem válaszol, vagy öt perces hatásszüneteket tart a válaszai előtt, miközben cigit forgat a szájában. Egyébként semmiben sem különbözik A térkép és a tájban leírt Houellebecq nevű figurától. Ha egyáltalán eljön a megbeszélt időpontban, és nem mondja le. A csütörtöki napon minden gond nélkül, ám elég unottan válaszolgatott a pódiumbeszélgetésen. Houellebecq pedig akkora showman, hogy ezt a performanszot most sem hagyja ki, és a hitelességét sem lehet megkérdőjelezni.
„Ez a fotel förtelmes. Egyszerűen borzasztónak találom. És kényelmetlen is. Inkább átülök egy székre" – adja meg a beszélgetés alaphangját a világ legnépszerűbb francia írója, majd később kérésünkre sem ül vissza a fotelbe egy kép erejéig.
Sokakat meglepett, hogy elfogadta a meghívást díszvendégként egy ilyen protokolláris eseményre, mint egy könyvfesztivál. Létezik Ön szerint az irodalmi turizmus?
Ezt nem igazán lehet turistaságnak nevezni, hiszen most is nagyon aktív vagyok. A városnézés is szinte kimaradt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy munkaút. Magyarország azon országok közé tartozik, ahol megjelentek a műveim, de sosem jártam még. Sok ilyen ország van.
Milyen képe volt Magyarországról, mielőtt ideérkezett?
Gyakorlatilag semmilyen.
És most?
Mondjuk kevésbé kelet, mint azok a kelet-európai országok, amelyeket ismerek. Romániára és Oroszországra gondolok, főképp Oroszországra.
A pódiumbeszélgetésen Franciaországot egy hotelhez hasonlította. Milyennek képzeli ezt a hotelt?
Még mindig nagyon szép, a legszebb ország, amit ismerek. A turistáknak ideális hely. A franciáknál már nem ennyire evidens ez a kérdés. Viszont nyaraláshoz tökéletes célpont.
„Mostanában a december vége a kedvencem; már délután négykor este van. Akkor már felvehetem a pizsamát, bevehetem az altatót, és ágyba bújhatok egy üveg borral meg egy könyvvel. Évek óta így élek. A nap kilenckor kell; jól van, mire megfürdöm, iszom egy kávét, már kábé dél van, már csak négy órát kell átvészelnem. De a tavasz egyszerűen elviselhetetlen, a naplemente soha nem ér véget, és csodálatosan szép, olyan, mint valami kurva opera, állandóan újabb és újabb színek és fények bukkannak fel, egyszer megpróbáltam egész tavaszra és nyárra itt maradni, azt hittem, meghalok, minden este majdnem megöltem magam, meg az éjszaka is, ami nem érkezik el soha…” A térkép és a tájban Houellebecq így írja meg a Houellebecq nevű főszereplőt.
És milyen a franciák számára?
Nem túl vidám...Egyre kevesebben gondolkodnak egészségesen, utálat övezi a politikusokat, ezek a dolgok szegényebbé tesznek, akárhogy is nézzük. Franciaország morális állapota nem túl jó.
És mit gondol Franciaország migrációs politikájáról?
Nem igazán tudom, milyen Franciaország migrációs politikája. De ez egy olyan ország, ahonnan a fiataloknak hamarosan el kell majd vándorolniuk. Ebből a kontextusból nézve pedig elég sötét a kép. Még nem vagyunk olyan helyzetben, mint Írország vagy Spanyolország, Olaszország, de nem vagyunk tőle távol, és egyre közelebb kerülünk hozzá.
És hogyan látja az Unió szerepét?
Ha Franciaországot nézzük, a demokrácia rohamos hanyatlását hozta. Ismeri Vladimir Bukovskyt, az orosz emigránst? 2002-ben publikált egy könyvet, amelyben az Európai Uniót hasonlítja össze a Szovjetunióval. Úgy gondolom, meglehetősen igaza van. A párhuzam elég szembetűnő az Európai Parlament megválasztott, ám hatalom nélküli tagjai és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, valamint az Európai Bizottság nem túl ismert, de mindenható tagjai és a Politburo között. Az EU tehát valójában sokkal kevésbé demokratikus, mint Franciaország volt. Ez egy igen súlyos visszaesés.
Több regényében is a turizmusból indul ki, mikor a mai társadalomról ír. Miért lehet ez a korszak szimbóluma?
Több ilyen szimbólum is van, ez csak egy a sok közül. De a turizmus egy nagyon sokat tanulmányozott jelenség. Két szempontból is hasznos: egyrészt ez egy olyan tevékenység, amely boldoggá teszi az embereket, másrészt pedig a turizmus során egy valós országot helyettesítünk egy körbeutazható országgal. Az utazásszervezők mindent megszerveznek helyettünk, körbevisznek a nevezetes helyeken.
„Tudja, az újságírók keltették azt a híremet, hogy iszákos vagyok, az az érdekes, hogy egyikükben sem merült fel soha, hogy csak azért iszom olyan sokat a jelenlétükben, hogy képes legyek elviselni őket. Maga szerint hogy tudnék másképp elviselni egy olyan mimózalelket, mint Jean-Paul Marsouin, ha nem vagyok halálosan részeg? Vagy hogy bírnám el egy olyan ember társaságát, aki a Marianne-nak vagy a Le Parisien liéré-nek dolgozik, anélkül, hogy kihányjam a belemet? A sajtó a hülyeség és az elviselhetetlen konformizmus csúcsára hágott, maga szerint nem? – makacskodott Houellebecq.” Az idézet szintén A térkép és a tájban található.
A szexualitás nagyon fontos szerepet játszik a műveiben. Milyen az houellebecq-i szex és miért nehéz a szexről írni?
Azt gondolom, azért nehéz, mert a szerelemben nálam tudatvesztés következik be. A gyönyör által elveszítjük a józanságunk nagy részét, ezért nehéz ezt az állapotot leírni, mivel az emlékeink sem tiszták róla.
Korábban azt nyilatkozta, egyfajta féltudatos állapotban tud igazán írni is.
Igen, így van, de a két állapot egyáltalán nem hasonlít egymásra. Írni viszont valóban ébredés után, de féléber állapotban szeretek. Ez azzal függ leginkább össze, hogy az éjszaka ilyenkor még nem múlt el teljesen, az álmok még jelen vannak, nem tűntek el. Ilyenkor az emberek féltudatos állapotban vannak.
Houellebecq egy interjúban halottnak nyilvánította édesanyját, Lucie Ceccaldi viszont korántsem volt az. Houellebecq édesanyja 2008-ban, 83 éves korában Az ártatlan című könyvével állt bosszút fián az Elemi részecskék hippi, a gyerekeiről a szeretőiért lemondó anyaképéért, amelyet nem tudott elvonatkoztatni saját magától. Az „év anyukája" azt írja: „Michellel azon a napon állhatnánk újra szóba egymással, mikor kiállna az Elemi részecskékkel a kezében egy köztérre, és azt mondaná: „Egy hazug, egy imposztor, egy parazita vagyok (...) és bocsánatot kérek." Míg Houellebecq hiányolta életéből az anyai szeretetet, addig édesanyja szerint soha nem volt képes szeretni: „Talán fejlődött e tekintetben, és a kutyáját, Clément-t szereti." FOLYTATÁS ERRE>>
Találkozott már a magyar mémmel, a Kiábrándult Értelmiségivel, amely az ön portréja mögé bújva reflektál a magyar közélet történéseire?
Nem, nem tudok róla.
Hogy érezte magát akkor, mikor A térkép és a táj című regényében brutálisan meggyilkolta az egyik hőst, Michel Houellebecq nevű írót?
Semmit sem éreztem. Nem többet, mint mikor egy másik szereplő meghal.
De ezt úgy is felfoghatjuk, mint egy fikcionális öngyilkosságot.
Igen, pontosan. A fikció szintjén, de így van.
Hogyan érzi magát abban az orákulumi szerepben, ahol a média bármely társadalmi, kulturális vagy politikai kérdésben önhöz fordul?
Nem válaszolok soha, amikor úgy érzem, nem tudok mit mondani. Nincs kedvem mindig ellenállni, de ahhoz se, hogy mindig a karakteres véleményemért faggassanak. De mikor megjelenik egy könyvem, azt szeretném, ha arról kérdeznének. De nem tudom kikerülni a többi kérdést, túl fárasztó lenne azt ismételgetni, hogy nem beszélek politikai kérdésekről. Úgyhogy inkább válaszolok.
Szerző: Apró Annamária