- Szilasi László is azt tanulta, hogy „minden ilyen szerelem” a házassággal ér véget, ő mégis jobbnak gondolta most, ha a vége felől közelít.
- Valóban létezett a regénybelihez hasonló pár, hallott is róluk pletykákat, de úgy döntött, nem jár ezeknek utána („Így találódott ki” a történet).
- A kötet egy fürdőjelenettel indít, Szilasi pedig tudatosan döntött úgy, hogy egy regénybeli fejezet olyan hosszú legyen, amennyi idő alatt végig lehet úszni a nagymedencét.
- A történetmesélésére nagy hatással van az az élmény, amikor az ismerősei utóbb felidézték, mi történt a betegsége alatt, és a várttal ellentétben mindenki ugyanazt mondta: „Ez nagyon konkrét tapasztalat volt, ezt próbáltam megvalósítani”.
- Valuska felvetésére, hogy a szerelem egy nagyon durva fikció, amely vírusként foglalja el az agyat, a regénybeli Ilma pedig látszólag beleragad ebbe a történetbe, Szilasi annyit mondott, hogy minden értelmezéssel egyetért. Örül, ha a regényének szélsőségesek az értelmezési tartományai. Szerinte a fikció olyan, mint egy potméter, mozoghat két szélsőség között is.
- Szilasi nem ítélné el a regénybeli Gerendát (azaz a férfi hőst) annyira, mint amennyire szokás. Szerinte ez egy mélyen magyar történet: „Nem tudok mást kitalálni, mint ami itt van”.
- Ő úgy látja, hogy Gerenda egy életen keresztül szereti a nőt, de minden esetben elrontja. és nem tud olyan helyzetet kialakítani, hogy elvehesse feleségül.
- A regényben felvillanó történelmi események semmiféle hatással nincsenek a szerelmesekre (maximum azzal foglalkoznak, ami az űrben történik, lásd holdraszállás és napfogyatkozás), hiszen van egy fikció, ami fojtogatja őket. Szilasi szerint egyetlen olyan esemény van, aminek van valamiféle hatása, ez pedig a rendszerváltás.
Szerelem a huszadik század árnyékában - Könyves magazin
Szilasi László Kései házasság című regényében a holdra szállás, a Watergate-botrány vagy épp a zánkai úttörőtábor felavatása érdemben nem befolyásolja Gerenda és Ilma szerelmi életét, a magánélet sokszor láthatatlan momentumainak felidézésének ugyanakkor keretet ad, ahogy a háttérben felvillannak a mindenki által ismert vagy ismerni vélt események.
- A regény a Békéscsabára erősen emlékeztető, fiktív Árpádharagoson játszódik. Szilasi eredetileg Békéscsabát írt bele, de amikor leadta a kéziratot, a kiadó igazgatója, Dávid Anna azt kérte tőle, mutassa meg a nőnek, aki a regényt inspirálta. Az asszony örült a kéziratnak, de nagyon határozottan rámutatott, mit kell megváltoztatnia, például a város és az utca nevét, meg számos apró dolgot, ami segítette volna az azonosítást. Szilasi egyáltalán nem akarta eltolni a regényt a valóságtól, de – ahogy szerkesztője, Turi Tímea fogalmazott – ez volt a valóság bosszúja.
- A nő beszéltetése poétikailag nehéz ügy volt. Általában a két exfelesége és Darvasi László szokta elsőként elolvasni a kéziratait, ezúttal pedig egyikőjük sem volt elégedett a női hanggal.
- Szilasi szerint a női hang a szavak megválasztásán múlik – a motring szót például nem valószínű, hogy egy férfi használná.
