Alice Pulitzer-díjas író, a maga apró-cseprő allűrjeivel, akinek egy rangos irodalmi díjat kellene átvennie Angliában, ám ő nem hajlandó repülőre szállni. Könyvkiadójának ügynöke, Karen jegyeket szerez neki a Queen Mary 2 luxus óceánjáróra, amellyel hajón tud átkelni az Atlanti-óceánon. Alice az utazásra meghívja szeretett unokaöccsét, Tylert és két rég nem látott barátnőjét, Susant és Robertát. Reméli, hogy az angliai utazás ismét összekovácsolja a kissé megviselt barátságukat. Azonban sokkal mélyebb sebek tátonganak a kapcsolatukon, mint amit egy luxusutazás be tudna gyógyítani. Karen, Alice tudta nélkül, szintén részt vesz a hajóúton, hogy megtudja, kliense melyik könyvének a folytatásán dolgozik. A kiderítéséhez az unokaöccs, Tyler segítségét kéri. A fiúban gyengéd érzelmek ébrednek Karen iránt.
Soderbergh Twitteren ír novellát - Könyves magazin
Steven Soderbergh (Ocean’s-trilógia, Erin Brockovich, zűrös természet, Traffic) Oscar-díjas rendező a Twitter felületét találta a legalkalmasabbnak arra, hogy megossza a nagyérdeművel Glue cím alatt futó novelláját. A korlátozott karakterszám miatt a rendező mindig csak egy-egy mondatot tesz közzé az Amszterdamban játszódó bűnügyi történetből...
Soderbergh színészeit bezárta egy óceánjáró zárt terébe a forgatókönyv laza vázlatával, és improvizációikra hagyatkozva forgatta le a filmjét. Egyszemélyes (rendező, operatőr és vágó) stábként járt a színészei nyomában, és természetes fényben, vizuális trükkök és effektek nélkül, kizárólag a figurákra fókuszálva rögzítette a jeleneteiket. A hajón tartózkodó vendégek nem is tudtak a forgatásról – legfeljebb az egyes helyszíneken kihelyezett táblákkal figyelmeztették őket, hogy felvétel készül, de a többség nem foglalkozott vele, így a háttérben nem statisztákat láthatunk. Soderbergh minden téren a természetességre törekedett, kerülve a beállított, művi felvételeket.
A forgatókönyv vázlatát és a karakterek háttértörténeteit Deborah Eisenberg írta saját novellája alapján. A nagy gonddal kidolgozott karakterek párhuzamos narratív szálai idővel összeérnek. Alice rendbe akarja hozni a kapcsolatait, ám képtelen kibújni írói szerepéből. A luxushajó fedélzetén is lakosztályába zárkózva munkával telik az ideje, barátaira pedig csak vacsoraidőben hajlandó időt szakítani. Akkor is körbelengi a modorosság, amikor pedig mégis nyitna Roberta felé, visszautasításba ütközik. Alice alkotói válsággal küzd, önkéntes izolációja azonban nemcsak az emberi kapcsolatoktól, hanem az ihletforrástól is elzárja. Meryl Streep úgy bújik bele Alice figurájába, mint a kedvenc otthonkájába: modoros manírjai született természetességgel hatnak.
A fehérnemű-eladóként dolgozó Roberta nehezen tud betelni a hajó luxusával. Egyetlen vágya, hogy partiképes férjjelöltre találjon, de nem tud uralkodni a pénzéhségén, ami mindenkire riasztóan hat. Törtetése humorforrásból kínos feszengésbe fordul. Roberta Alice-ben látja minden bajának forrását: magára ismer Alice bestsellerének egyik alakjában, és meggyőződése, hogy barátnője a regényében kiteregette az ő szennyesét. Ezzel magyarázza házasságának zátonyra futását, és siralmassá vált anyagi helyzetét. Candice Bergen Robertaként magával ragadó vehemenciával egyensúlyoz a komikum és tragikum között.
Susan kezdetben nem akar részt venni az utazáson. Folyton ürügyet keres, végül a fia unszolására mégis csatlakozik a barátnőihez. Roberta, ha épp nem a leendő férjére vadászik, Susan mellett keres vigasztalást. Susan az út során megismerkedik kedvenc krimiírójával.
Soderbergh képtelen kihagyni ezt a ziccert, hogy néhány humoros fricskával megütköztesse egymással a ponyvát és a magasirodalmat.
Egyben a krimiíró alakjával választ ad arra is, hogyan etikus eljárnia egy szerzőnek, ha a valóságból merít ihletet. Dianne Wiest Susanként frappánsan a háttérben marad, és Bergen keze alá játszik.
Tyler figurája a jóravaló baleké, akit mindenki kihasznál, és az érzéseivel senki sem törődik igazán. Pingponglabdaként pattog a nagynénje és a szeretett nő között, miközben igyekszik mindenkinek a kedvében járni. Mind közelebb kerülnek egymáshoz Karennel, de vajon lesz-e mersze legalább egyszer a saját érzéseit előtérbe helyezve végre önzően viselkedni? Lucas Hedges Tylerként maga a nagybetűs balek, minden pipogyaságával, szeretnivalóságával és szeretetéhségével együtt.
A Szabad szavak nem enged bepillantást a könyvírás szentségeibe, de nagyon fontos témát érint: mekkorát meríthet az író a saját életéből, mennyire tükrözhet vissza helyzeteket, karaktereket és személyes sorsokat? Mennyit bír el a barátság, és van-e jogunk a határait feszegetni?
A színészek improvizációi adják a film természetes báját, és egyben a dramaturgiai ziláltságát. Azért egy soderberghi csavar belefér a végébe, ami csak emeli a produkció fényét. Ugyanakkor nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy egy majdnem két órára nyújtott reklámfilmet látok: már-már bántónak hatott az óceánjárónyi termékelhelyezés. A szereplők szabadon szárnyra kapó szavai a tengernyi luxus közepette megkeseredve hullottak vissza ránk. Nem, nem szeretnék az óceán közepén planetáriumban ülve gyönyörködni a csillagokban. Inkább felsétálnék a fedélzetre. A valóság mindig übereli a vásznat. Soderbergh már csak tudhatná!
