Tökéletesség az Instagram képein – repedések a valóságban

Tökéletesség az Instagram képein – repedések a valóságban

Definiálható-e egy ember a tárgyai felől? A lakásunk berendezése, a munka, amit végzünk, az éttermek, ahová járunk – mind rólunk árulkodnak. De pusztán ezek bemutatásával megragadható egy személy? És hihetünk-e az Instagramnak? Mekkora szakadék tátong a valós életünk és a közösségi oldalakra feltöltött képeink között? Miért akarunk tökéletesek lenni? Van-e összefüggés a tökéletesség iránti vágy és az üresség között? Sok egyéb mellett ezekre a kérdésekre is reflektál Vincenzo Latronico különleges kisregénye, A tökéletesség, melybe bele is olvashatsz. 

Kolozsi Orsolya | 2023. augusztus 31. |
Vincenzo latronico
A tökéletesség
Ford. Todero Anna, Magvető, 2023, 128 oldal
Vincenzo Latronico: A tökéletesség könyv

Elegáns kis kötet jelent meg nemrégiben a Magvető kiadó gondozásában, az 1984-es születésű olasz szerző, Vincenzo Latronico tollából. A rövid regény Georges Perec A dolgok című szövegéből vett mottóval („Ez az igazi élet, ezt az életet szeretnék megismerni, ilyen életet szeretnének élni.”) indul, de az olasz író az utószóban is kitér a francia előd szövegének fontosságára: „Ez a regény Georges Perec A dolgok című könyve előtti tisztelgésként született.” A hatvanas években íródott francia regény egy fiatal, Párizsban élő házaspár, Jérôme és Sylvie hétköznapjait mutatja be, elsősorban középosztálybeli életük kellékein keresztül. A regény tobzódik a tárgyak pazar leírásában, termékkatalógusszerű pontos leírásokat olvashatunk arról, mi mindent birtokolt vagy szeretett volna birtokolni a pár.

Ennek a szövegnek egy mai változatát írja meg Latronico, aki szintén egy fiatal párt állít a középpontba, de nem őket, a személyiségüket szeretné bemutatni, hanem az életformájukat,

azt, ahogyan élnek és ahogy élni vágynak.

Anna és Tom olaszok, de már huszonévesen úgy döntenek, Berlinbe költöznek, hogy azt az életet élhessék, amit szeretnének. A regény első fejezetében nem is látjuk őket, csak hosszú, részletekbe menő, a francia újregény leírásait idéző bekezdéseket arról, hogyan nézett ki a német fővárosban bérelt lakásuk. Az elbeszélő a nouveau roman (a francia újregény) irányzatának eszközeit használva, pusztán a leírásokra, képekre támaszkodva mutatja be a lakást, mely nyilván nagyon is árulkodik a benne élőkről: „A napfény beárad a szobába az ablakfülkéből, smaragzöldre festi egy felhőszerű trópusi monstrea áttört leveleit, visszaverődik a parketta széles, mézszínű léceiről. A növény szárai súrolják egy skandináv stílusú fotel háttámláját, melyen egy nyitott folyóirat hever, címlapjával felfelé.” A részletes, filmszerűen realista leírás olvasásakor szinte kukkolónak érzi magát az olvasó, aki bejutott egy gyönyörű, nagyon trendi lakásba és a legapróbb részleteket is számba véve végighalad rajta.

Latronico kísérlete nagyon érdekes, nemcsak azért, mert párbeszédbe elegyedik az említett nouveau roman kissé elfeledett hagyományával, hanem azért is, mert ma, amikor a lélek élveboncolása, a trauma feldolgozása, az ember érzelmeinek és lelkének feltárása annyira divatos, akkor nem tesz mást, mint megkérdezi, megismerhetünk-e valakit kizárólag annyiból, hogy bemutatjuk az otthonát? Illetve megnézzük a munkáját, a helyeket, ahová eljár, a szórakozási formáit, esetleg szexuális szokásait, életkörülményeit, környezetét?

„A környezetük, amelyet ők választottak és alkottak meg, ahol aludtak és dolgoztak, az egyetlen kézzelfogható megnyilvánulása volt annak, kik is ők.”

De ugyanúgy, ahogyan a francia íróelőd szereplői esetében, úgy itt sem a két főhős személyisége a lényeges, sokkal inkább annak a társadalmi csoportnak a megmutatása, melynek ők is tagjai, tipikus képviselői. A tökéletesség jól sikerült és könnyű kézzel papírra vitt társadalomrajz, az európai huszonévesek, a fiatal harmincasok, a milleniumi generáció egy jól körülhatárolható csoportjának bemutatása. Anna és Tom is kreatív szakemberek, digitális nomádok, egy olyan közegben élnek, ahol nincsenek tanárok, orvosok, cukrászok, taxisok, bolti eladók, helyettük dizájnerek, kreatívok, menedzserek bukkannak fel. Ebben a körben pedig lényeges, hogy másnak kell mutatkozni, mint a többiek, különlegessé kell válni, hiszen „az egyéniség könnyen megfejthető és örökösen megújuló vizuális különbségek rendszerén keresztül nyilvánult meg.”

Latronico elbeszélője nagyon lassan és finoman bontja ki, hogy voltaképpen két élet, két világ létezik:

a tapintható valóságé és a képeké.

A képeken gyönyörű cserepes virágok, antikolt kisasztal, fényfüzérek és kék-fehér mázas tányérok láthatók, de ha közelebb lépünk, vagy benne élünk, az is észrevehető, hogy ezt az eszményi teret is megüli a por, foltok keletkeznek a kárpitokon, és van, hogy rendrakásra sem marad idő. A kötet hősei instapozitív tereket szeretnének, és benne instapozitív, kívánatos, irigyelnivaló emberekké szeretnének válni. És nemcsak ők, hanem egy teljes generáció vágyik erre. A tökéletesség egy nemzedék regénye is, azé a nemzedéké, melynek tagjai, akárcsak Anna és Tom, olyan életet élnek, vagy legalább szeretnének élni, melyet szinte a közösségi oldalakon történő megjelenítésre terveztek. Smaragzöld növényeket tartanak, hangulatos kis sarkokat rendeznek be a lakásaikban, a rusztikus tányérokban pedig avokádót, gránátalmát, balzsamecettel leöntött trombitatököt és paradicsomot tálalnak.

Ahogy az idő halad, a tökéletességen egyre több a repedés, a szépen berendezett élet nem tart semerre, sőt, valamiféle meghatározhatatlan üresség lengi be a fiatal pár életét, és

bár próbálkoznak megtölteni az életüket, kevés sikerrel járnak.

Megtehetik, hogy lakóhelyet váltsanak, először Portugáliába, majd Olaszországba mennek, de közérzetük ettől sem javul, sőt, helyzetük egyre romlik. A tökéletesség egyszerű és szikár története egy lefelé tartó út, melyben egy illúzió, a hibátlan, képekre kívánkozó élet illúziója bukik el. Egy kiábrándulás története, melynek végén nem látszik kilábalás. Az utolsó mondatokban a pár által nyitott kis szálláshelyet ajánlja valaki: „Tényleg minden tökéletes, írja az instasztoriban. Pont olyan, mint a képeken.” De Anna és Tom ekkor már tisztában van azzal, hogy ez közel sincs így, hogy szálláshelyük nem tökéletes, mint ahogyan az életük sem az. De a kérdést, hogy mihez kezdenek ezzel a felismeréssel, a regény már nem válaszolja meg.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Az Instagram-fotó tökéletessége mögött unalom és hiányérzet lappang

Az olasz pár, Anna és Tom a húszas éveikben járnak, és látszólag irigylésre méltó életet élnek Berlinben. Mindketten a kreatíviparban dolgoznak, és minden napjuk olyan, mint egy gondosan megszerkesztett Instagram-fotó. Olvass bele Vincenzo Latronico A tökéletesség című regényébe!

...
Nagy

Szétfilterezett lélekszelfik: az Instagram létrehozott egy új költőgenerációt

...
Hírek

Olasz színészek szavalták el Reményik Sándor versét

Reményik Sándor Egyszer talán majd mégis vége lesz című versét szavalták el olasz színészek magyarul egy videóban, hogy ezzel üzenjék meg: van remény.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Hírek
...
Zöld

Karikó Katalin és Drew Weissman kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat!

...
Hírek

A pestis éjszakáitól Budapest történelmi titkaiig [Könyvesblokk]

...
Hírek

Murakami egy japán kísértettörténettel melegített a Nobel-bejelentésre

...
Gyerekirodalom

Könyv vagy Fortnite – kell-e egyáltalán a „vagy”?

...
Beleolvasó

Luiz Schwarcznak a bipoláris depresszióval és a családja történetével is meg kellett küzdenie

...
Hírek

Steinbeck kutyarágta kézirata is kalapács alá kerül

...
Beleolvasó

És te mit tennél, ha éjszaka beállítana hozzád a bátyád egy zsák pénzzel és egy hullával?

...
Beleolvasó

Szöllősi Mátyás szerint Roderik Six világa lágy, nedves, szürke purgatórium

...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

...
Kritika

A háborúból nincs visszatérés, ez az élet

A Mindenki másképp gyászol a hét könyve, amiben a háború nem esemény, hanem a létezés egyfajta állapota. A haditudósítás nem munka, hanem szembenézés a Gonosszal. Jászberényi Sándor a kegyetlenségben a sebezhetőséget, a kiszolgáltatottságban az ellenállást ábrázolja. 

Szerzőink

...
Sándor Anna

John Scalzi: Miért akarna bármi az emberhez hasonlóvá válni?

...
Litkai Gergely

Ürge-Vorsatz Diána: Tévút, ahogy a nagy cégek áttolják a felelősséget a fogyasztókra / Mi van, ha megmentjük a világot?

...
Valuska László

Benedek Ágota felboncolt teste és az irodalmi striciskedés

Jó szívvel ajánljuk
Gyerekirodalom
Kelta kincsvadászattal folytatódhatnak Mikó Csaba balatoni kalandjai
...
Gyerekirodalom

Könyv vagy Fortnite – kell-e egyáltalán a „vagy”?

Az alfa generáció tagjai olyan világban élnek, ahol a vizualitás minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kap. Vajon a könyvek és azok vizualitása mit tud adni ennek a korosztálynak?